Svédek, franciák és magyarok

Ágoston Alexandrát, a Vivandra kiadó vezetőjét kérdeztük

cimkék: #interjú #Nik blog

Akár azt mondjuk, tabudöntögető, bátor témák (kakilásról, halálról, szerelemről), akár azt mondjuk, finom humorú, intellektuális francia képeskönyvek, akár azt, hogy Marék Veronika, a Vivandra kiadó juthat eszünkbe. Ha pedig azt, hogy mind a három együtt, az csakis a Vivandra lehet. A kiadó vezetőjével, Ágoston Alexandrával beszélgetettünk.

Mikor alakult a Vivandra kiadó, és milyen célokkal indítottátok útnak?

2006-ban kezdtük, októberben jelent meg a Kakikönyv és a Halálkönyv.

Olyan könyveket szerettünk volna kiadni, amelyekbe valami miatt fülig beleszeretünk, a gyerekeinknek és velük együtt olvasgatjuk, böngészhetjük, újból-és újból felfedezhetjük, és bíztunk abban, hogy ezzel még sokan mások is így lesznek.

A szó legjobb értelmében vagány vállalkozás volt Magyarországon kiadni Pernilla Stalfelt könyveit. Nagy kedvencem az írónő, a svéd látásmód eleve, ahogy Vekerdy is írja: "Mindig irigyeltem a svédeket, az angolokat az északiakat, az angolul beszélő népeket -, azért, ahogy a gyerekekről és a gyerekekhez szólni tudnak, ahogy a világ dolgait friss szemmel újra szemügyre véve meg tudják a gyerekeket szólítani." Belém nagy bátorságot öntött, hogy igenis beszélhetünk kakiról, haragról, másságról és szerelemről is a gyerekekkel. Ti hogyan akadtatok rá és miért éreztétek fontosnak az ő könyveit?

Én sem úgy nőttem fel, hogy ezekről a dolgokról beszéltünk volna otthon vagy bárhol máshol. És ez bonyolulttá is tette gyerekkoromban sokszor az életem, amikor szembejött egy halál, vagy épp a szerelem kérdése. A tudatlanság, a „kérdezni sem merek” félelmetessé tehet mindennapos érzéseket és helyzeteket. Nekem bizony az is okozott nehézségeket, hogy a fiaimmal miről, hogyan és mennyit kell, érdemes beszélgetni.

Polonyi Benigna fordítja Pernilla Stalfelt könyveit nekünk, ő Stockholmban él. Az ő gyereke könyvespolcán találkoztam a könyvekkel és egy akkor átgondolatlan elhatározás eredménye volt a Kakikönyv és a Halálkönyv megjelentetése, persze ma már boldog vagyok, hogy belevágtunk és folytattuk is a NeBánts! Könyv és Szeretlek Könyv kiadásával

A kisfiammal sokat lapozzuk a könyveket és még ma is rábukkanok olyan apró bölcsességre, szellemességre, ami eddig elkerülte a figyelmemet.

Komoly tapasztalatot szereztünk a kulturális különbségekről egyébként a könyvek segítségével. Egyrészről gyakran, mély, fölháborodott elutasításba is ütköztünk, másrészről pedig kiderült, hogy nyílnak az ablakok a tabuk építményén is.

A másik sikergyanús könyvetek a szintén külföldi Liza sorozat. Olivier Tallec zseniális illusztrátor, a könyvecskék tökéletesen visszadják a franciás, szépelgés nélküli, sajátos humorú gyerekkönyvvilágot. Itt aztán beugrohat Kis Nicolas és a többiek, csak kicsit kisebbeknek szánva. Miért éppen őt választottátok?

Engem két dolog bűvölt el, amikor a Liza-Micsoda párosról szóló könyveket először végigböngésztem. Elsőként a borítók. A Karácsony fenyőzöldje és arany girlandja, a strand homokos partja, és az iskola kék pacái is. Majd a belső rajzok, az első látásra minimalista illusztrációk tetszettek meg, a grafitceruzás rajzok a piros hangsúlyos foltokkal Micsoda jobb szemén és Liza ruháján. A szerzők mernek szöveg nélkül hagyni oldalakat, merészelik nem magyarázgatni a képeket. Minden gyerek gondoljon a rajzról azt, amit akar, szárnyaljon a képzelete! Ezzel a szemlélettel teljesen azonosulni tudok.

Az Amikor életemben először megszülettem Vincent Cuvellier és Charles Dutertre könyve egy kicsit A sehány éves kislányra emlékeztetetett, amikor először olvastam. Az az atmoszféra, ami árad ebből a könyvből, számomra mély és érzékeny, miközben egyszerű és kedves is egyben. Nagy siker lett belőle. neked milyen viszonyod van a könyvvel?

Az Amikor életemben először…a büszkeségem, ma is nagyon különlegesnek tartom, és ajándékba nagyon sokszor adom lányoknak, nőknek. A szöveg és a rajzok együtt, egymást kiegészítve élnek, egyik sem alárendeltje a másiknak. A fordító, Hotya Hajni is zseniális munkát végzett, nem volt könnyű dolga. Neki köszönhető, hogy a vagányság és az érzékenység és mindaz amit említesz még, egyaránt megmutatkozik.

Hogyan indul egy ilyen külföldi könyv itthoni élete? Egyszer csak ráakadsz a sajtóban, és megtetszik, megkeresed a külföldi kiadót vagy szerzőt? Gondolom nem ilyen egyszerű a menete...

 


Nem túl bonyolult. Jártunk a bolognai és a frankfurti könyvvásáron, ahol lehetőség van személyes találkozóra számos kiadó képviselőjével, akik ott bemutatják a könyveiket, de folyamatosan nézzük a kiadói weboldalakat, és ha valami érdekel, abból kérünk olvasópéldányt. Nagyon jó a kapcsolatunk a külföldi kiadókat képviselő hazai irodalmi ügynökségekkel is, akik nagyon sokat segítenek abban, hogy a kiszemelt könyvek jogait reális feltételek mellett tudjuk megvásárolni.

A másik nagy "területetetek" a régi kedvencek újrakiadása. De nem akármilyen kedvencekről van itt szó, olyanok, mitn az Öcsi és Bátyó, vagy a Kockásfülű. Nem féltetek például az Öcsi és Bátyónál, hogy elavult lehet, hogy a mai gyerekeknek az a világ már nem mond olyan sokat? Vagy bíztatok Veronika zseniális szövegeiben, amik szemmel láthatóan képesek akár több évtizedet és sok-sok generációt (olykor földrészt) is gond nélkül átívelni?

Az Öcsi és Bátyó képregény volt, szöveg nélkül, ami 23-25 éve jelent meg folytatásban a Kisdobos hátoldalán. A Kisdobosok jó része a szekrényemben megvan, már csak az volt a dolgunk, hogy kötetbe szerkesszük és megkértük Marék Veronikát, írjon hozzájuk szöveget.

A történetek - egy fiú testvérpár élethelyzetei- ma is elevenek, élvezhetőek, még akkor is, ha sem mobil telefon, sem számítógép, sem IPod nem szereplők benne. A könyv megjelent idén Japánban is.

Már dolgozunk rajta, de csak jövőre jelenik meg Marék Veronika hasonló múltú képregény sorozata kötetben, a Kék kerítés is.

A kockásfülű nyúl pedig régóta kedvenc mesehős, szeretnénk folytatni a könyves sorozatot is.

Hogyan épül fel a kiadótok élete, ki mivel foglalkozik?

Családi összefogással működünk egyelőre, mindent átbeszélünk és egyeztetünk.

És itt az új Liza, a Liza és Micsoda a strandon. Mi jön még, mivel készültök erre az évre?

A Liza és Micsoda az iskolában már a nyomdában, Liza még az iskolába is magával viszi Micsodát, akit a vonalzók és füzetek közé rejt a táskájában. De Micsoda nem sokáig bujkál…

Nagyon szeretem a már majdnem kész Pötty Könyv-et, amely Hervé Tullet francia szerző alkotása, csak sárga, kék és piros pöttyök vannak benne, de csoda interaktív játék az egész könyv önmagában, mindenféle technikai eszköz nélkül. A legkisebb gyerekek játékosan megismerik az alapszíneket, irányokat, méreteket, számolgatnak, rendezgetnek, és közben csak nyomogatják, dörzsölik, fújják a pöttyöket, tapsolnak, rázzák, oldalára állítják a könyvet és még annyi érdekesség... Európában sok nyelven megjelenik a könyv még idén.

Még nem találtunk rá a végleges címre, de Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának első része megjelenik az idén. Ez nagy kihívás számunkra, mert a nagyon érzékeny és kritikus tizenévesekről és hozzájuk szól. Egy kamasz fiú (13 éves) kalandos menekülésének története egy idegen, csak férfiak lakta világból, ahol a Zaj vírus miatt mindenki hallja, amit a többiek beszélnek és azt is, amit csak gondolnak. Mint a való életünk, ahol a mobiltelefon, internet, különböző networkok világában a privát életünk könnyen elveszik. Borzasztóan érdekes könyv nyelvi stílusában és tartalmában is, remélem, hogy a tinédzserek és a szüleik is szeretni fogják, külföldön nagyon népszerű.

Kapcsolódó cikkek