SZABÁS – VARRÁS PRÓZÁBAN ÉS VERSBEN (és drámában)

Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

cimkék: #jó könyv #tanároknak

Ismerd meg Szabó Borbála és Varró Dániel közös könyvét, a Líra és Epikát!

Műnemeket tanítani általános iskolában? Szép kihívás. Gyerekeknek arról beszélni, hogy mi a különbség lírai, epikai és drámai beszédmód között? Biztosan felcsigázza őket…

Gyakori és teljesen természetes tanítási tapasztalat, hogyha fogalmilag, elvont módon közelítünk valamely témához, garantált a kudarc. (18 éve tanítok irodalmat…) Az induktív módszer nyilván időigényesebb, de jóval nagyobb az esélyünk, hogy a megértéshez eljussunk és közben akár még örömteli is legyen a felfedezés, gondolkodás.

Ezt az örömteli felfedezést segítheti Szabó Borbála és Varró Dániel Líra és Epika című verses – prózai mesejátéka. A mű pályafutását színházi darabként kezdte még 2009-ben, amikor megnyerte a Színikritikusok Díját a Magyar Dráma Napján. Lenyomva olyan felnőtt vetélytársakat, mint Háy János, Tasnádi István vagy Pintér Béla. És bár a darab előadásai alapvetően a gyerekeket célozták meg közönségként, a (nem csak) szakmai siker azt is bizonyította, hogy a felnőtt befogadók számára is élvezetes.

Varró Dániel Túl a Maszat – hegyen című verses meseregényéhez hasonlóan ez a kétszerzős mű is rétegzett befogadásra számíthat. A művelt felnőtt olvasóközönség élvezheti a gazdag intertextuális utalásrendszert, az (ön)ironikus kiszólásokat és a verstani bravúrokat (pl.: Spondeusz és Pirrichiusz többnyire nevükhöz méltó metrumban, pergő replikákkal oltják a prózában hosszan és unalmasan deklamáló Próza márkit).

A gyerekek elsősorban az egyszerű, jól követhető cselekményen, a komikus figurákon, a vicces rímeken, a nyelvi humoron szórakozhatnak.

És akkor jön a tanár, elkezd magyarázni, és vége mindennek…

Na jó, ez természetesen nem igaz. De az biztos, hogy alaposan végig kell gondolni, mikor, hol és hogyan „használjuk” fel ezt a művet, ami egyébként nagyon termékeny alapja lehet a műnemek tanításának és megértésének. És nem is kell feltétlenül elijesztenünk a diákokat azzal, hogy most arisztotelészi kategóriák következnek. Egyszerűen csak érdemes a kissé hosszúra nyúló Előszókon keresztül megnézni, hogy melyik szerző hogyan beszél, illetve hogy min vesznek össze. (Olvasd el itt!)

És amíg azt hisszük, hogy felesleges bevezetőt, elméleti vitát olvasunk, tulajdonképpen már a lényegnél is vagyunk: mi a különbség a kétféle nyelv, beszédmód között. (Ld.: Nem kell, hogy megsértődj, Borbála/mást lehet versbe és prózába.”) Azaz szerzői vitájuk mintha előre leképezné a mű konfliktusát, Líria és Epikum, a két szemben álló birodalom  harcát, melyet jól nem bevált megoldásként a két ifjú trónörökös, Epika királykisasszony és Líra herceg frigyével próbálnak kibékíteni.

Van tehát jól követhető történet, plasztikusan elváló nyelvek, éles kontúrú, sematikus figurák. Ezek olyan alapok, amelyekkel már ötödikes – hatodikos gyerekekkel el lehet indulni a szórakozáson keresztül a felismerésig, megértésig. Játékos formában ki lehet velük ásni, majd a harc végén el lehet temetni a szócsatabárdot.



Vinczellér Katalin írását olvastad.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek