Így olvasd a Semmit!

Szakértők és érintettek Janne Teller Semmi című regényéről

cimkék: #jó könyv

Minket a regény teljesen elvarázsolt, de kíváncsiak voltunk az életkoruk, vagy foglalkozásuk okán leginkább érintettek véleményére is. Egy magyartanárt, egy pszichológust és egy gimnazistát kértünk meg, hogy olvassák el Janne Teller Semmi című ifjúsági regényét, mely mind Dániában, mind külföldön óriási visszhangot kapot. Az alábbiakban Dobosi Mária, Szabó Anna és Turai Eszter írását olvashatjátok. Ha pedig máris beszereznéd a könyvet, ne habozz, hiszen 2016.május 5. és 11. között 25%-os kedvezménnyel találod számos másik ifjúsági könyv mellett - a megrendeléshez kattints ide!

 

A magyartanár szemszögéből - Dobosi Mária: Elég nehéz játékok

Egy csapatnyi tizenéves diák közül egy, Pierre Anthon ráébred, hogy semminek nincs értelme. Iskolába járás helyett egy szilvafáról magyarázza volt osztálytársainak meggyőződését. Minek járnak iskolába, ha úgyis meghalnak? Minek aggódnak bármi miatt is, ha ennek egyszer és mindenkorra vége lesz? A gyerekek nem maradnak immunisak társuk viselkedésére. Lázas  gyűjtésbe kezdenek, hogy mégiscsak értelmet tudjanak adni az életüknek, hisz enélkül legmélyebb félelmeikkel kellene szembenézniük. Így születik meg a Fontos Dolgok Halma.

A kamaszkor általános jegyei közt szerepel a devianciától való hatalmas félelem. Pierre Anthont a társadalom deviánsnak ítéli, de osztálytársai nem intézik el ilyen egyszerűen a jelenséget. Komolyan veszik! Komolyan és vérremenően elgondolkodnak azon, hogy mi van akkor, ha az életnek tényleg nincsen semmi értelme. Ezért is jutnak el lassan-lassan, de biztosan az egymással és magukkal való kegyetlenkedés mesterfokára – és ennek a megfontoltan feszültségkeltő fokozatossága a regény egyik kiemelkedő erénye. Hisz teljesen feltárt pszichológiai ténynek mondható, hogy egy csoport (legyen az gyerek, vagy felnőtt) szorult helyzetben a kegyetlenkedést mellőzni nem tudja.

Nos, ez történik a regénybeli szereplőkkel is, akik ahelyett, hogy ijesztő hipotézisként néznének az élet értelmetlenségét feszegető gondolatokra, egymástól veszik el, vagy inkább maguktól adják életüket értelemmel felruházó dolgait, érzéseit, kapcsolatait. Az élet értelmetlenségével valóban cinikus szembenézés/elfogadás/semmibe vevés helyett ők ezt választják, választották.

A Fontos Dolgok Halma, mintegy tárgyi bizonyítékul Pierre Anthon tanainak elfogadása ellen jön létre a gyerekek összefogásával. Van itt minden: gyerekcipőtől biciklin át koporsóig, nem beszélve a levágott kutyafejről és emberi ujjról. Minden csoportbeli gyerek a számára legfontosabbat, vagy valami nagyon nehezen adhatót tesz be a közösbe. A nehezen adhatón van a hangsúly! Ha fáj megválnom az imaszőnyegemtől, szüzességemtől parancsra, kistestvérem halálának tiszteletétől, akkor ezeknek mind-mind van értelme. A fájdalom nagysága, az elvesztés érzése, a közösbe adás gesztusa mutatja fel a gyerekeknek, hogy milyen sokat ér egy-egy tárgy nekik, a saját életük, sorsuk irányíthatósága, családjuk, vallásuk. Így meggyőződhetnek arról, hogy az életnek igenis van számukra értelme.

Elgondolkodtató paradox helyzet a műben, hogy a gyerekek önként és egymás által egyszerre kényszerítve élik át saját életük legmélyebb értelmének elvesztését, önmaguk elvesztését. Mindezt azért, hogy az élet értelmetlenségének fricskát mutassanak. Ebben csavarban van a regény legértékelhetőbb gesztusa. Hisz úgy cselezi ki a történés és a konstruált, bár hitelesnek bizonyuló lélektani reakció a gyerekeket, hogy közben meg is tartja számukra a kapaszkodás lehetőségét, vagy annak képzetét. Természetesen sok küzdelem során jutnak el idáig a gyerekek. A személyes, egyéni érdekeltségüket, kicsit érzelgősebben kifejezve az életbe vetett hitüket szerzik vissza nagyon nehéz játékuk véghezvitelével.

Érdekes jelenség a regény megjelenése kapcsán, hogy először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették Dániában. Egyrészt remek marketinget és érdeklődést eredményezhetett az először negatív, majd végül kanonizálni próbáló, pozitív kampány. Talán érdemes nem elfelejteni, hogy a kötelező olvasmány terminusnak sokféle jelentése van: mi a kötelező az olvasmánnyal kapcsolatban? (Természetesen a szöveg elolvasásán kívül!) A művet sok tanár, sokféleképpen használhatja fel, különböző iskolákban, korosztályoknál, osztályoknál.

A kérdés talán az, hogy a kötelezővé tett szöveggel mit enged, provokál, kezdeményez a tanár és hogyan reagál maga a pedagógus a diákjai befogadására, félelmeire, kérdéseire a Semmivel kapcsolatban. Amennyiben termékeny és egymást értő párbeszéd születik a mű sokféleképpen értelmezhető mondanivalójáról, addig aggodalomra nincs ok. Ha viszont ez nem valósul meg, nemcsak Teller regénye, de akármelyik szöveg hatás nélkül, reflektálatlanul marad. Nem (csak) az a kérdés, hogy mi a kötelező olvasmány, hanem az, hogy hogyan érjük el a diákjaink közötti kritikai viszonyulást a művel/művekkel kapcsolatban, legyen szó akár esztétikailag kimagasló, vagy akár fércműről.

A pszichológus szemszögéből - Szabó Anna: A „semmi-élmény”

„Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” - halljuk Pierre Anton szájából.

A könyv így kezdődik. Nehéz erre mit mondani. Eltünteti a világot ez a pár mondat. Félelmetes. Teller hőseit egy biztonságos világból kifelé evezve találjuk a történet kezdetekor. A gyermekkort épp maguk mögött hagyó, identitásukat kereső, felnőttek világát kritikusan szemlélni kezdő kamaszaink még talán nincsenek felkészülve egy ilyen alapvető kérdés körüljárására. Vagy mégis?

A történet szálai egyre bonyolódnak. A főszereplő által elkiáltott mondatok hatása tovagyűrűzik; először összehozza, majd egymás ellen fordítja őket. Hiszen a semmi szorongásánál elemibbet keveset élhet meg ember.

A szorongás itt szükségszerűen agresszióba torkollik. Megdobálják a fiút, aki elrabolta tőlük lelki nyugalmukat. Az értelmet keresés értelme egymás bántásába fullad. Először pszichés síkon, majd fizikailag is. Sötét, tragikus, filmszerű jelenetek. Egy lány eszét veszti. Ő elmenekült a kérdés megválaszolása elől, de társai sem viselkedtek éppen példaszerűen, beszippantotta őket a felnőtt világ  - az értelmetlenség iránti rajongásával. Mi maradt a végén? Hamu.

Intenzív meseszövés, elsodor és beszippant. Tiszta szívvel nem tudom ajánlani egy fiatalabb generációnak, hiszen túlburjánzik benne a nyers agresszió, amivel egyébként is el vannak árasztva nap mint nap a különféle médiumok által. Hiányzik belőle a finomság, árnyaltság, könnyedség és a humor. Nem kapunk feloldozást a kontrollvesztett fiatalok története végén.

A regény használatát leginkább egy filozófiaóra keretében tudnám elképzelni; úgy vélem ugyanis, hogy a téma (hogy semminek nincs értelme) kibeszélése a fontos inkább, mint a mű részletekbe menő elemzése, kibontása.


Az írónő, Janne Teller

A gimnazista szemszögéből - Turai Eszter

Határozott felszólításra kezdtem el olvasni a Semmi című könyvet. Már az első benyomás (a cím alapján) is nagyon pozitív volt, nem sok olyan könyvet tudnék mondani, aminek ilyen izgalmas és jól eltalált címe van (például nem A semmi!). Kit ne érdekelne, hogy miről szól egy olyan könyv, ami saját bevallása szerint Semmiről szól? Ha már izgalomnál tartunk, ilyen szempontból a könyv akkor is telitalálat, ha valakinek (mondjuk egy kisgyereknek…) túl ingerszegény lenne a cím. Én nehezen ülök órákig egy helyen, de a Semminek sikerült rákényszerítenie, hogy egy ültő helyemben olvassam el, annyira viszi magával az olvasót a cselekmény. Ilyen szempontból minden szülőnek vagy magyartanárnak érdemes lenne ajánlani gyerekeknek/fiataloknak, de kicsit ábrándosabb lelkű felnőtteknek is abszolút érdekes lehet.

Ha be kéne sorolni a könyvet, talán „filozófiai ifjúsági regénynek” nevezném. Mivel a könyv kiindulópontja megpróbálni megválaszolni egy megválaszolhatatlan kérdést – illetve megválaszoltatni a főszereplő gyerekekkel- emiatt valamennyire alapból kudarcra van ítélve, de szerencsére ezen a félig látszólagos célon kívül rengeteg mögöttes tartalom rejtőzik. Ezek annak ellenére szépek, érdekesek, fontosak, hogy a legtöbb már rengetegszer meg lett írva. A legyek ura óta – amihez néha annyira hasonló a Semmi hangulata, hogy elkerülhetetlena párhuzam – ismerjük a gyerekek kegyetlenségét, gyakran ijesztő fanatizmusba hajló lelkesedését, és sok más regényből pedig a barátságot, az ellenségességet, a naivitást, az életszeretetet stb., amikről mind szól ez a könyv. A legyek urával ellentétben a Semmi teljesen átveszi a gyerekek nézőpontját, sokkal jobban át lehet élni az érzéseiket, motivációikat, és így talán megrázóbb is.

Dániában betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették, de valahogy egyik sem lep meg – bár az előbbivel nyilván nem értek egyet, míg az utóbbival igen. Hatásosságához hozzátartozik, hogy sokszor ijesztő, néha brutális, de ezzel együtt szerintem egyértelműen optimista és nagyon motiváló – és letehetetlen stílusa miatt tálcán kínálja az élményt.


Érdekel a Scolar kiadó többi ifjúsági regénye is? Olvass tovább: Négy könyv, hogy jobban megértsd a kamaszokat!

Ha pedig megrendelnéd Janne Teller könyvét, ide kattints!

A képeket a flickr.comról szedtük, itt, itt, itt és itt találod őket.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek