Szuper-hiber-kiber-BUMM!

Aino Havukainen - Sami Toivonen: Tatu és Patu, a szuperhősök, Cerkabella, 2012

cimkék: #jó könyv #kaland

Szerintem a Tatu és Patu az tiszta hülyeség. Idétlenkedés, fejre állás, felszabadult marháskodás. A gyerekeim szerint ezt egyáltalán nem lehet hülyeségnek nevezni, sőt, sértő, mert ez nagyon jó, sőt, a legjobb. Mivel a Tatu és Patu az óvodában-t szerintem már álmomból felébresztve is tudom, legalábbis azt a négy oldalpárt, amit folyton újra kell mesélni, gondoltam, vegyük meg ezt a szuperhősöset is, bár nem sok fogalmam van a szuperhősök világáról.

Viszont nemrég láttuk A hihetetlen család című Pixar filmet, ami osztatlan sikert aratott, és ugyanazokkal a szuperhősös zsánerekkel dolgozik, mint a finn szerzőpáros. Szóval kellő előismeretekkel vágtunk neki a feladatnak.

A szuperhősös Tatu és Patu, szemben az előző kötetekkel, kisebb, több szöveggel, és egy igazi kis regény, bonyodalommal, negatív és pozitív hősökkel, fejezetekre bontva.

Ettől még pont ugyanakkora marhaság (értsd ugyanannyira, mint az előzőek), pont ugyanolyan vicces, pont ugyanolyan jók a rajzok, amelyeknek minden részlete külön poén.

Maga a történet az, hogy Tatu és Patu képregényeket olvasnak, főképp a Hiperkiberember történeteit, aki egy szupererős szuperhős, és belekerülnek a történetbe. Saját szuperidentitást találnak ki, beöltöznek, és részt vesznek a következő részben. Persze nekik sikerül legyőzni a gonoszt. A küldetés: elrabolták a város régi épületeit, és cirkalmas hivatalnok nyelven elnevezett, szuperpraktikus és szuperronda újakat raknak a helyükre, ajándékképp. A városlakók nem kérnek az ajándékból, Tatuék pedig kiderítik, hogy ki a tettes.

Közben látjuk a Hiperkiberember szuper földalatti lakását, látjuk a gonosz főhadiszállását, a szuper játszótértől az új épületekig mindent, végül azt a pillanatot is, amikor visszahelyezik a régi városházát.

Kicsit nehéz kimondani a főhősök nevét, és néha el kell magyarázni a körmönfontabb poénokat a gyerekeknek, de alapvetően egy meglepően összefüggő és izgalmas sztorit sikerült kerekíteni a két botcsinálta szuperhős köré, amit a felolvasó és hallgató, sőt, az önállóan olvasó korosztály is élvezhet.

Azoknak az apukáknak, akik Kockáson meg Superman-en nőttek fel, szinte kötelező. A szuperhősös sztorikat ismerő gyerekeknek, nemtől függetlenül!, szintén. Hadd lássák, milyen jó játék használni a fantáziánkat.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek