Szutyoksári

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Enni és festeni igazán jól csak két kézzel lehet. Ha a játszótéren sok a kavics, akkor abba négykézláb kell elmerülni, és javallott jó mélyen, könyékig süllyedve beletúrni. A homokozó önfeledt fetrengésre, a pocsolyák pedig tapicskolásra valók, ezt minden gyerek jól tudja. A bosszúság csak az az egészben, hogy a végállomás mindig a fürdőszoba lesz, a sok felesleges sikálással pedig felettébb értékes játékperceket vesztegetünk el. De van valaki, aki még a legpiszkosabb gyereket is túlszárnyalja. Ő Szutyoksári, a holland gyerekek nagy kedvence. Papp Eszti cikke végén olvassátok el a fordító ajánlóját is!

Sárival végérvényesen, és elválaszthatatlanul összefonodótt az ismertetőjegye. A mindig koszos kislány nem pusztán egy jelzőt kapott. A szutykosság  olyannyira lételeme, hogy összeforrt még a nevével is. Így egybeírva és mondva lett belőle Szutyoksári.

Szutyoksári vonz minden olyan dolgot és helyzetet, amitől rendesen koszos lehet az ember. Ha festékes vödör van a közelében, akkor annak tartalma biztos hogy a fején fog kikötni, a kenyerek a lekváros felükkel fognak földet, vagyis inkább asztalterítőt érni. De a körülötte lévők sincsenek nagyobb biztonságban. Szutyoksári habfürdője elsodor egy egész utcát, felnőttek kapnak paradicsomkonzervet a nyakukba, fekete csíkot a menyasszonyi ruhájukra, vagy bicikliznek bele a tóba miatta, és a kutyája, a szintén beszédes nevű Koszmók miatt.

Fliep Westendorp képein minden spriccel, csöpög, prickol és folyik, legyen szó akár festékről, paradicsomléről, lekvárról, vagy vízről. Westendorp enyhén száraz ecsetvonásai nyomán darabos, áttetsző felületek keletkeznek. Nála még a mocsárszerű szutyok is gusztusosan és szemet gyönyörködtetően folydogál a póruljárt szereplőkről. Megannyi kimerevített akciójelenet, kontextusból kiszakított, elemelt gegek, csetlő-boltó karikatúraszerű figurák sora tördeli meg a szövegtestet. Fókuszban a némafilmek eszköztára: az eltúlzott mimika és a természetellenes, parodisztikus testtartások. A háttér épp csak jelzésértékű, néhol pedig teljesen hiányzik, de ez cseppet sem kelt az olvasóban hiányérzetet. Sőt, szépen ellenpontozza a sok mozgást és akciót, a színek, a minták csodás kavalkádját.Mind a hat történet klasszikus burleszk elemekre épül. A helyzetkomikumokat legtöbbször Szutyoksári hebehurgyasága és túlbuzgósága váltja ki, a többi szereplő pedig tehetetlenül sodródik a kislány okozta katasztrófaáradattal. A károk azonban sosem maradandóak. Az ár mindig elvonul, a foltokat ki lehet mosni, a koszt le lehet suvickolni, a kopaszra borotvált fejeken pedig idővel újra kinő a haj. Szutyoksárira nem lehet haragudni, olyan kedvesen esetlen, és sosem rosszasságból vagy készakarva okoz galibát.

Együtt rötyögős felolvasásokra, és magányos olvasásra is nagyon ajánlom, a lazán, szép nagy betűkkel szedett sorok, és Czibere Mária kitűnő fordítása miatt.

Itt pedig olvassátok el a fordító kiegészítését:

„ Soha ne tedd azt, amit az anyukád mond, és meglátod, minden rendben lesz!”

A fenti mondat remekül bemutatja Annie M.G. Schmidt, a leghíresebb holland írónő gyerekekhez való viszonyát. Végy egy huncut, ám meglehetősen agyafúrt kislányt, mondjuk Szutyoksárit vagy egy vagány kisfiút (Abeltje, Pluk, Otje), netán a kettőt együtt (Jip és Janneke), keverd össze sok-sok humorral, kalanddal, pár furcsán viselkedő felnőttel, és máris kész egy igazi remekmű. Keress továbbá ezekhez egy kitűnő illusztrátort, jó fordítókat minden országból, és a történetek máris önálló életre kelhetnek szerte az egész világon.

Annie M.G Schmidt (1911-1995) és Fiep Westendorp (1916-2004) grafikusnő barátsága és közös munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az alkotások rövid időn belül ismert és elismert részei legyenek a holland gyerekirodalomnak. A szerzőt kiadója (Querido) csak úgy hívta, hogy „az igazi holland királynő”. Egyszer Amszterdamban egy kulturális fesztiválon megengedték neki, hogy egy kis széken ülve dedikálja a könyveit, de rövid idő alatt annyi ember gyűlt össze, akkora dugó keletkezett a kis utcákban, hogy a szervezők nem bírták megfékezni a lelkes tömeget. Na, akkor megkérték, hogy soha többé ne tegyen ilyet.

Mi a sikerének a titka? Az írónő így fogalmazta meg: "Lélekben mindig nyolcéves maradtam. Igazából mindig csak magamnak írok, ez a lényeg. Mindig nyolc maradok és kész."

Szutyoksári az első magyar nyelven megjelent képeskönyv a gazdag Annie M.G. Schmidt életműből. Magával ragadó humora, varázslatos világa korosztálytól függetlenül mindenkit lenyűgöz, megunhatatlan.

Szeretettel ajánlom minden fiús-lányos anyukának, kalandvágyó apukának, mindenkinek, aki valaha, legalább egyszer Szutyoksári volt! (Én a későbbi férjemtől kaptam ezt a könyvet ajándékba az első randevún...)

 

 

Kapcsolódó cikkek