Társasjáték

Itt egy új Bogyó és Babóca mese!

cimkék: #olvasósarok #Folyt. köv.

Hamarosan megjelenik a legújabb Bogyó és Babóca kötet, két nagyon izgalmas témával! Az egyikben minden bizonnyal ismerős helyzettel találkoztok: nehéz elviselni, hogy nem mindig egy valaki nyer a társasban! Hogy hogyan oldják meg ezt a kényes problémát Bartos Erika szereplői, most kiderül ebből a meséből! A könyvet meg csak várjátok, szép türelmesen...

Egy tavaszi napon Bogyó társasjátékot játszott Pihével a dombtetőn. A táblán hosszú út kanyargott az egértől a sajtdarabig.

– Az nyer, akinek előbb ér a bábuja a sajthoz – magyarázta a lepkelány.

A játékot Bogyó kezdte. Dobott és lépett. Aztán Pihe következett: dobott és lépett.

– Nyertem! – kiáltott fel a csigafiú, amikor a bábuja elérte a sajtdarabkát.

- Jó, nyertél. Játsszunk még egyet – javasolta Pihe.

A második kört is Bogyó nyerte.

– Nyertem, nyertem! Megint én vagyok a győztes! – büszkélkedett a csigafiú. –Játsszunk még egyet!

Újra nekikezdtek. Pihe dobott a dobókockával, és lépett. Utána Bogyó dobott és lépett. Aztán megint Pihe és megint Bogyó.

A harmadik körben Pihe ért előbb célba.

– Nyertem, Bogyó. Most végre én vagyok a győztes! – jelentette ki elégedetten.

Bogyó dühös lett, mérgesen csapkodott. Játszottak egy újabb menetet, de ismét Pihe állt nyerésre. Bogyó ekkor elfordult, behúzódott a fenyő alá, és úgy dobott a dobókockával, hogy Pihe ne lássa.

- Hatost dobtam! – mondta büszkén, de Pihe rászólt.

- Nem ér, Bogyó! Úgy dobj, hogy én is lássam.

– Nem!

- De! Dobj újra, Bogyó!

A csigafiú végül újat dobott. A dobókocka most kettest mutatott. Bogyó lemaradt, és ezt a kört is Pihe nyerte.

- Nem ér! Én akarok győzni! Ez csalás!

- Nem csalás, Bogyó. Én nyertem. Ne mérgelődj, már kétszer győztél.

- Megint én akarok nyerni!-

- De Bogyó! A társasjátéknak éppen ez a lényege! Egyszer az egyik nyer, másszor a másik. Nem lehetsz mindig győztes!

- De igen! Mindig győztes akarok lenni! - tombolt Bogyó, és mérgében földhöz vágta a játékot.

- Hát jó! Akkor játssz egyedül! - szólt a lepkelány, és faképnél hagyta a csigát.

- Jobb is lesz egyedül! - mondta Bogyó. Nagy dérrel-dúrral hazaszaladt, és elkezdett magányosan játszani a társasjátékkal. Dobott a dobókockával, aztán lépett, újra dobott és újra lépett, és sorra minden kört megnyert.

De így hamar elunta a játékot. Maga mellé ültette a játékmaciját, de a maci sem volt izgalmas ellenfél. Végül Bogyó elindult, hogy megkeresse Pihét.

– Nem jó egyedül… – gondolta bánatosan.

A lepkelány éppen Babócával, Gömbivel és Baltazárral kártyázott a réten.

- Beállhatok? – kérdezte félénken Bogyó.

- Hááát, tudod Bogyó, ha beállsz, nem biztos, hogy te nyersz! És nem szeretném, ha a kártyát is földhöz vágnád!

- A csigafiú bánatosan lehajtotta fejét, és elsomfordált. A többiek megsajnálták Bogyót, és kérdőn néztek Pihére. Pihe végül utána kiáltott:

– Bogyó! Beállhatsz, de csak ha megígéred, hogy nem leszel dühös, ha nem te nyersz!

–Jól van, na! – egyezett bele Bogyó, és már szaladt is a többiekhez. Sötétedésig kártyáztak együtt. Egyszer Bogyó nyert, máskor Pihe, de Gömbi, Baltazár és Babóca is nyertek egy-egy kört. Bogyó boldog volt, hogy együtt játszhat a barátaival, és már nem volt dühös, ha nem ő nyert.

Egyszer csak arra repült Vendel, a szarvasbogár, és lekiáltott a magasból:

- Nézzétek, faragtam nyársrudakat! Gyertek, rakjunk tüzet, süssünk almát!

- Ez az ötlet mindenkinek tetszett. Eljött Döme, a krumplibogár is. Tüzet raktak, az almákat felszeletelték, felhúzták a nyársakra, és amikor a tűzből már csak parázs maradt, sütni kezdték a gyümölcsöt.

- Megsütötték és elmajszolták az összes almakarikát. Bogyó az utolsó almakarikáját Pihének adta. Nagyon szeretett volna mondani valami kedveset a lepkelánynak, de végül csak így szólt:

- Tessék! Neked adom!

Amikor elfogyott az alma, belemártották nyársaikat a parázsba, és a világító végű botokkal mintákat rajzoltak a sötét égboltra.

Kapcsolódó cikkek