Tatu és Patu és a finn óvoda

cimkék: #jó könyv #Hanna blog

A Tatu és Patu harmadik részében a két fura figura nem csak gépekkel küzd és találkozik, hanem kipróbálhatja magát egy hagyományos finn óvodában. Ugyanis inygenjegyet nyernek egy wellness-centerbe, de a Hidra fürdő helyett a Vidra oviba tévednek.

Tatu és Patu szövegét ugyan nem igazán tudom, hogyan olvasnám fel egy magyar óvodásnak, és nem azért, mert a finn óvodások annyival jobbak lennének szövegértésből, csak eleve a kiinduló helyzet annyira bizarr és annyi ismeretlen elem van benne, hogy valószínűleg le kell fordítani egy kicsit közelibb történetre. A sztori és a két figura is a blődli, a marháskodás és a kritikus humor határán táncol, a rajzok erre rátesznek még egy lapáttal, rengeteg vicces és abszurd részlettel vannak tele, egy részük csak a felnőtt olvasót szórakoztatja, más részük egy gyereknek még jobban feltűnik, mint nekünk. Az biztos, hogy sokadik átlapozásra is találunk valami jó ötletet benne, mert minden oldal zsúfolva van a vizuális poénokkal és kikacsintásokkal. Persze a poénokon túl a találó részletek, jól átírt sablonok éltetik a könyvet, a szuper alvóbabák, a cumizős, ujjszopós, horkolós, zenélős, fel-alá rohanós gyerekek, akik megtöltik ezt az ovis káoszt, ahol a kenyérben cumi, a kétszersült közt stílszerúen lególap van, a fésülegtős baba egy aktakukac.

Ha az alaphelyzet furcsa, akkor az ovi még jó pár fényévnyire van tőlünk, ezt jobb, ha el sem kezdjük magyarázni a célközönségnek, nehogy megkérdezze az oviban, hogy vele miért nem beszélik meg a napi tervet és miért csak azzal az egy dologgal foglakozhat/alkothat, amit elé tesznek. Az óvónénit meg aztán végképp nem lehet semmivel kihozni a sodrából, mondjuk nem is őrködik megállás nélkül a gyerekek felett - úgy látszik, a nagyobb autonómia nem csak csökkentheti a biztonságot, de Tatu és Patu és újdonsült barátaik esetében megsokszorozza a kreativitásukat. Hogy ne maradjunk vicces szerkezet nélkül, alvás után még egy teleportáló gépet építenek. Végül a találmány beépül az előadásba, amely egy minden korosztálynak szórakoztató verses királylányszabadító meseparódia és végképp nem vesz komolyan semmit, amit egy efféle óvodai előadáson komolyan illene venni.

Szóval Tatu és Patu szórakoztató nézegetnivaló és kicsit kevésbé szórakoztató, de jó olvasnivaló, felnőtteknek, vicces kedvű nagyobb gyerekeknek és végül persze szabad szellemű, kérdező, gondolkodó ovisoknak is.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek