Tiszta szívvel - Gyermekből mesehős

Ian Beck: Tisztaszívű Tamás

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Hej, az a töméntelen aranyhajú, búzavirágkék szemű, világraszóló csodaszép királykisasszony, akivel rendre nem sikerült azonosulnom mesehallgatás közben! Lehet, már csak azért sem, mert én barna hajjal, barna szemmel, teljesen átlagos gyermekforma külsővel rendelkeztem. A mesehagyomány mégis tele van ilyen szőke, kékszemű, sudár, nemesi származékkal, akik olyan szépek, hogy rájuk sem lehet pillantani, és még az olyan egészen kiváló, modernkori mesékbe is befurakodnak, mint amilyen A csudafa. Még jó, hogy sokszor pökhendiek, beképzeltek és finnyásak, így még véletlenül sem akartam rájuk hasonlítani.

Aztán szépen lassan megjelentek a teljesen átlagos mesehősök is, akik a kalandok során értek kiválóakká, szerencsére inkább lélekben, mint küllemben. Az egyik legelső ilyen meghatározó figura, akivel találkoztam, talán Bux Barnabás Boldizsár lehetett, legalábbis most határozottan így emlékszem. Egyre szaporodnak manapság is az olyan mesehősök, akik vagy választásaikban, vagy egészen modern karakterjegyeikben térnek el elődjeiktől. De olyat eleddig, mint Tisztaszívű Tamás, én még nem ismertem.

Tamás ugyan a mesehagyományokhoz híven legkisebb fiú, de tényleg szó szerint fiúcska még. Éppenhogy csak tizenkét éves. Gyermek, akárcsak Egyke Tóbiás, vagy a már említett Boldizsár, akiket többek közt azért is szerettem nagyon, mert tényleg olyan zsenge korúak, mint a célközönség, akiknek íródnak ezek a történetek. Még véletlenül sem jut eszükbe, teszem azt megházasodni a mese végére. Viszont nem is csodagyerekek, ők is követnek el hibákat, buknak el néhanapján, vagy egyszerűen még csak gyengék, bizonytalanok, sokszor félnek, és sok szempontból tudatlanok. Pont úgy érnek, mint az átlag gyerekek. Na jó, kicsit gyorsabban, látványosabban, meg talán jobb hatásfokkal is, dehát a mesék már csak ilyenek.

Tisztaszívű Tamásnak hat, szálas, vállas, szőke, égszínkék szemű bátyja van, pont olyanok, mint a mesékben a királyfik. Nem is tévedünk sokat. A Mesék Birodalmában járunk, ahol, akárcsak a hollywoodi stúdiókban, írók írják a történeteket, vagy legalábbis a mesekezdeményeket. A filmrendezőkhöz hasonlatosan pedig a Mesehivatal Mestere igazgatja a szálakat, hogy a díszletgyanús mesevilágban a lehetőségekhez képest minden rendben menjen. Mert kérem itt is vannak azért szabályok, akármennyire is játékvilágnak tűnik az egész. (Csipkerózsika kastélyában például valójában senki sem alszik igazán, az alvást mímelő katonák susmorognak az odatévedő szerencsét próbáló királyfijelöltekkel, és még a királykisasszony is kokettál a takarók alól a megmentővel.) A mesehősnek ugyanis, akárcsak az életben, magának kell megoldania a rejtélyeket, legyőznie az elébe háruló akadályokat, és tisztességesen lezárni a történetet, hogy aztán mesekönyv lehessen belőle. A Mesék Birodalmában az összes hőstettet a Tisztaszívű fivérek, a János-variánsok (Jankók, Janik, Jancsik, Janók, Janekek és Jonatánok) hajtják végre. Egy napon azonban a hivatal egyik írója fellázad a mesei hagyományok ellen, és a Tisztaszívű testvérek életére tör. Szabotálja a saját meséit, összekutyulja a szálakat, csakhogy végre valahára ő arathassa le a babért a sok nyalka legény helyett.

Ezen a ponton csatlakozik be a meseszövésbe a legifjabb Tisztaszívű, a még gyermekéveit taposó Tamás, a mesehős család utolsó sarja, az egyetlen, aki még megmentheti a meséket. Tamáson ugyan látszatra semmi különleges nincs, fekete hajával, és fekete szemével senki sem nézné mesehősnek, de a neve azért sokat sejtet.

Remek ívű, feszes történet, nagyon mai, sziporkázó, eleven humorral. Ian Beck illusztrátor első, és korántsem utolsó regénye, amely nem nélkülözi a sötét, és kissé félelmetes elemeket sem, hiszen ezek ugyanúgy hozzátartoznak a mesékhez. De ez ne tartson vissza senkit az olvasástól! Tamás egy helyen maga mondja el gyereknyelven azt, amit előtte már Bettelheim is megtett: félnivalónk nincs, hiszen ez végeredményben csak mese.

Kapcsolódó cikkek