Több mint játék

cimkék: #pszichológia #ismertető #Vera blog #nyár

Végre nyár, és ugyan az obligált osztálykirándulások ideje már lejárt, de itt vannak helyettük a családi-baráti kertpartik, és közös táborozások-nyaralások, amikor játszani kell orrvérzésig a jó levegőn, legyen az erdő, mező, kert vagy bárhol egy beton udvar. Ha pedig tizenöt nyüzsgő gyereket akarunk mozgatni csemeténk szülinapi buliján, és már uncsi a dobáljatoklabdátavödörbe, meg rúgjatokcélba, és egyétekaztalekvároskenyeretnembajhalóg, akkor nekünk találták ki ezt a könyvet. No meg persze a mindenre elszánt tanerőknek, akik egy percre sem hagyják egyedül, szabadon garázdálkodni osztályukat az erdőben, mert nincs fontosabb a szabadidő hasznos és szórakoztató eltöltésénél.

Félre a viccet, a Természetjáró Fiatalok Szövetsége által megjelentetett könyv tényleg több, mint játék. Érdemes egyébként rákattintani a honlapjukra is, ebből világosan kiderül, hogy céljuk nem más, mint a hazánkban működő összes természetjáró szakosztály, illetve csoportok működésének ösztönzése, és a természetközeli játszva tanulás módszertanának terjesztése. Magyarul: hátizsák fel, kiránduljunk minél többet, és hamár kint vagyunk, akkor játszunk egy jót!



Ebben a színeiben is a természetet idéző, fűzöldbe hajló könyvben tehát alapvetően szabadtéri játékokat találunk gyerekeknek és fiataloknak, meg persze felnőtteknek. A bevezető szerint az általuk összeválogatott játékok kiválóan alkalmasak a szociális kompetenciák fejlesztésére, mert
"a játék egy külön világ, saját szabályokkal, amibe azért lépünk bele, hogy mások legyünk, találkozzunk másokkal, új dolgokat fedezzünk fel. A játék célja a kísérletezés és a felfedezés, az ismeretek és a képességek megszerzése, gyermeknek az a szabad tevékenysége, amellyel, ösztönüknek engedve, magát alakítja, testi és szellemi erejét fejleszti."
Vagyis a játék célja, hogy tanuljunk belőle valamit. De ez egyáltalán nem zárja ki, hogy közben jól is szórakozzunk.
Szülőként is érdemes átfutni az elméleti bevezetőt, ahol a szabadtéri sportok tanulásban betöltött szerepét boncolgatják, és olyan fogalmakkal barátkozhatunk, mint kalandpedagógia és környezeti nevelés. Napközistanároknak kötelezővé tenném!
Nem meglepő hogy "túl azon, hogy a gyerekek jól érzik magukat, oktatási szempontból is óriási lehetőséget nyújtanak a játékok".
Multicégek milliókat költenek egy-egy csapatépítő tréningre, de ha átböngésszük a könyvet, mi is gyorsan megismerjük a játékok típusait, megértjük, hogy melyik játék segít abban, hogy gyorsabban szabaduljunk meg a feszültségektől, hogy a jégtörő játékok lehetőséget adnak arra, hogy egy ismeretlen csapat jobban megismerje egymást, és bizony a készség és képességfejlesztő játékok alatt is remekül lehet szórakozni. Ki gondolná például, hogy a legegyszerűbb mocsárjárás nevű játékban, ahol egy képzeletbeli és nagyon veszélyes mocsáron kell átmenni, úgy, hogy csak a lerakott kartonpapírra lehet lépni, milyen szintű csapatösszefogásra, és gyors problémamegoldásra van szükség, hogy egymást a leghatékonyabban tudják segíteni! Volt is nagy kiabálás a tavalyi bicajtúrán, hogy ha valaki nem figyelt eléggé, és nem a megfelelő ritmusban adta előre az életmentő lapot! Jaj!

Jól áttekinthetően szedi a könyv pontokba a játékvezetés szempontjait, hogy mikre figyeljünk a csoport kialakításnál, hogyan alakítsuk ki közösen a szabályokat, milyen fajta játékokat érdemes kezdésnek alkalmazni, hogy mindenki feloldódjon, milyen legyen a játékvezető szerepe és stílusa , nem feledkezve meg türelem és a kitartás fontosságáról sem. Külön tetszett, hogy felmerül a játék értékelésnek fontossága, nekem még nem jutott eszembe, hogy egy adj király katonát! után megkérdezzem, hogy hogyan érezték magukat.

Nagyon praktikusan követhetőek a játékleírások, egyértelmű, hogy hol, hányan, mennyi idő alatt, és milyen egyéb kellékek segítségével játszhatják az adott játékot, jó ötletek vannak arra nézve, hogy hogyan vezessük fel a játékot, milyen variációkat tudunk még kihozni belőle, és milyen biztonsági szabályokra figyeljünk. Szóval nagyon komplex, élvezhetően tagolt, olvasható könyv, valóban felhasználóbarát. Akár tanároknak, akár csak úgy magunknak.

Kedvcsinálóként az egyik, már kisiskolásokkal is játszható kedvenc, gyors játékom, a MOLEKULÁK: minden játékos egy atom szerepébe bújik, és összevisza mozog egy behatárolt, viszonylag nagy területen. A játékmester elkiált egy számot, ennyi számú atomokból álló molekulákká kell összeállniuk a gyerekeknek, azaz össze kell kapaszkodniuk. Aki nem fért be egy molekulába sem, az kiesik, és az atomok leválása után a játék tovább folytatódik. Hogy a játéknak még milyen további lehetséges változatai vannak, azt mindenki elovashatja a könyv 82. oldalán. Jó mulatást!

Kapcsolódó cikkek