Tölgyerdő meséi - új Pagony könyvek

cimkék: #jó könyv #állatok

Julia Donaldson angol írónő és a német származású Axel Scheffler rajzoló az elmúlt 10 évben egy egész kis univerzumot hozott létre nagysikerű gyerekkönyvekből. Máig legismertebb közös munkájuk az 1999-ben megjelent The Gruffalo című mesekönyv a buta, nagy szörnyről és az okos kisegérről, amelynek fordulatos története, humora, jól megjegyezhető versezete és gyönyörű illusztrációi egyből világhírűvé tették a szerzőket.

„Kedvenc kajám.” mondta a graffaló csendben.
„Irtó finom leszel majd a szendvicsemben!”
„Még hogy finom?” mordult a mérges egérke.

„Én vagyok az erdő legrettentőbb réme!
Be is bizonyítom: Gyere a nyomomban,
S aki engem meglát, elmenekül nyomban!”

 

A Graffaló az összes létező angolszász gyerekkönyv-díjat megkapta. Számos nyelvre lefordították (magyarul: A Graffaló – Jonathan Miller kiadó 2005), 40 országban jelent meg, és több mint 4.000.000 példány fogyott el belőle! A meséből készült többek között daloskönyv, hangoskönyv – a híres Shakespeare-színésznő, Imelda Staunton előadásában – és nagysikerű londoni musical. A www.gruffalo.com weboldalon pedig lehet vásárolni a szörny és a kisegér képével díszített hátizsákot, kulacsot, tolltartót és piknik-bőröndöt is.

 

Julia Donaldson Londonban született 1948-ban, és a Hampstead negyedben töltötte gyerekkorát szüleivel, Mary nővérével és Geoffrey nevű macskájával. Az egyetemet Bristolban végezte, dráma-francia szakon. Julia Donaldson hosszú ideig a televízió számára írt gyerekdalokat, mígnem az egyik, A szűkös és zsúfolt (A Squash and a Squeeze) olyan sikeres lett, hogy 1993-ban gyerekkönyvként is megjelent. Ezzel a már 45 éves Julia Donaldson sorsa megpecsételődött. Az elmúlt 17 évben csaknem 40 gyerekkönyvet írt! Köztük néhány daloskönyvet is, amelyek CD-mellékletén férjével, Malcolmmal közösen énekelnek.

Axel Scheffler 1957-ben született Hamburgban. 1982-ben, 25 évesen döntött úgy, hogy szerencsét próbál Londonban. Évekig a reklám szakmában dolgozott grafikusként, a 80-as évek végén kezdett el gyerekkönyveket illusztrálni. Rajzolt angol, német és holland mesekönyvekhez, majd 1993-ban jött a nagy találkozás Donaldsonnal. Axel Scheffler rajzai mára már ugyanolyan elválaszthatatlanul hozzátartoznak Julia Donaldson meséihez, mint Ernest Shepard illusztrációi Milne Micimackójához, vagy magyar példát említve Réber László rajzai Janikovszky Éva történeteihez.

A Graffalón kívül sok más sikeres könyvet is készített a Donaldson-Scheffler szerzőpáros. A legkisebbek (2-4 évesek) számára például írt egy sorozatot A tölgyerdő meséi címmel. Közülük kettőt – a Mackó leveleit és A róka zokniját - jelenteti most meg a Pagony Papp Gábor Zsigmond fordításában. A Mackó levelei-ben (Postman Bear) a főszereplő sorra felkeresi barátait az erdőben, hogy átadhassa nekik meghívóját a születésnapi bulijára.

Kopognak a tölgyfa ajtón
Egyet, kettőt, hármat.
Mackó siet, hogy kinyissa.
Talán egy barátnak?

A róka zoknijá-ban (Fox’s Socks) pedig egy trehány rókával ismerkedünk meg, aki az egész lakást feltúrja a zoknija után.

Nézi az almáriumban, 
És egy nyakkendőre bukkan.
A nyakkendő, mint egy álom,
„Csak mezítláb nagyon fázom!”

Ezek interaktív könyvek, minden oldalon találhatunk valami érdekes kihajtható rajzot, ami alatt a szövegben feltett kérdés rajzos megfejtése rejtőzik. Remélhetőleg a kiadó és az olvasók is kedvet kapnak belőlük a sorozat folytatásához. Hiszen a nagyobbaknak, a 3-10 év közötti gyerekek számára készült a szerzőpáros legtöbb könyve. Az elveszett kismajom (Monkey Puzzle) egy kismajomról szól, aki elvesztette az anyukáját, és egy pillangó segít neki megkeresni az állatok között.

„Pillangó, hogy lehetsz ennyire vak?
Ezek rám nem is hasonlítanak!”
„Nem mondtad azt, hogy hasonlítotok.”
„Persze, mert gondoltam, úgyis tudod.”
„Hogy tudnám? Minálunk a gyerekek
Kiskorban teljesen másmilyenek!”

A csiga és a bálná-ban (The Snail and the Whale) egy kiscsiga azért szomorú, mert kicsi és lassú, ezért nem tud világot látni, de aztán barátja, az óriásbálna segít neki.

Más csigák, akik a barna
Sziklához voltak tapadva,
Dorgálták is: „Jól jegyezd meg,
Hason csúszol! Maradj veszteg!”
De sóhajtva messze nézett:
„Látnom kell, mások hogy élnek.”

A legcsinosabb óriás-ban (The Smartest Giant in Town) egy jószívű óriást ismerhetünk meg, aki a ruháit bajban lévő állatoknak ajándékozza.

„Zsiráf kapta nyakkendőmet,
Nem fázik a nyaka többet,
Az ingem vitorlavászon,
Hogy a kecske vitorlázzon,

A cipőm nyújt menedéket
Nyolc aranyos kis egérnek…”

Az Utazás seprűnyélen (Room on the Broom) pedig egy jóboszorkányról szól, aki a repülő seprűnyélen együtt utazik egy kutyával, egy macskával, egy kismadárral és egy békával, és közben különféle veszélyes kalandokon mennek keresztül. A boszi a fél seprűjén eltűnt egy felhőben,

Ám valaki rákiáltott eget rengetően:
„Én egy gonosz sárkány vagyok, aki sose viccel,
És ötórai teámhoz boszit eszem chips-szel!”

Később természetesen megszületett a Graffaló folytatása is, ezúttal már a Graffaló gyerekéről ( The Gruffalo’s Child), akinek esténként Graffaló-papa mesél a világ legrémisztőbb egeréről.

„Látom a graffaló-faló izmos karját,
Hosszú farkát szőrös pikkelyek takarják,
Gonosz szemeiben gyilkos tüzek égnek,
Bajusza elmenne villanyvezetéknek.”

Közös vonása a Julia Donaldson - Axel Scheffler könyveknek, hogy mindegyikben állatok és/vagy barátságos emberfeletti lények (szörny, boszorkány, óriás) a főszereplők, emberek soha. Talán ezért is szeretik őket annyira a gyerekek…

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek