Utazás a Föld középpontja felé

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Korának legnagyobbjai, Dumas, Zola, Gorkij, vagy épp George Sand méltatták a munkáját. A tudományos-fantasztikus műfaj megteremtője, aki hihetetlen gazdag és izgalmas életművet hagyott hátra. 183 éve született Jules Verne. E jeles alkalomra egyik korai utazóregényével emlékezünk.

A kalandok sokszor egy karosszékben ülve kezdődnek. Nincs ez másként Lidenbrock professzor és unokaöccse történetében sem. Az ifjú Axel élete akkor fordul fel fenekestül, amikor egy régi könyv lapjai közt egy iratra bukkannak. Némi titkosírás fejtegetés és körömrágás után aztán kezdetét veheti a nagy kaland. A pergamen szerzője - egy XVI. századi alkimista - szerint ugyanis vezet egy út a Föld belsejébe. A bogaras nagybácsi pedig épp elég becsvágyó ahhoz, hogy azonmód neki is lásson a csomagolásnak, és van annyira felelőtlen, hogy a kalandba természetesen belerángassa a fiút is.

Kicsit utazgatunk még a földfelszínen, Dánia érintésével hajózunk Izlandra, ahol már vár egy rég kihűlt vulkán az utazóinkra, hogy a megfelelő kütrőbe alászállva eljuthassanak a Föld gyomrába. Útközben azért még Axel és a professzor néhány rövidke szópárbajt vív a vállalkozás képtelenségét illetően, a bácsi viszont kevésbé a tudományos érveivel, mintsem inkább makacs elszántságával bírja maradásra a tériszonyos fiút. Mi már tövig rágjuk a körmünket, mire Izlandon csatlakozik hozzájuk Hans, az álhatatos dunnalúd vadász, és végre valahára, heves tenyérizzadások közepette a három hős leereszkedhet a Snaeffells kürtőjébe.

Ifjú geológusunk megfigyeléseinek hála, földörténeti korokon keresztül utazhatunk ama bizonyos középpont felé. És ha közben nem csak a mineralógiára vagyunk kihegyezve, akkor minden bizonnyal izgulunk is rendesen, hogy odalent ropogósra fognak-e sülni, vagy esetleg el sem jutnak a célig. Valahol annál a résznél felejtünk el még enni is, amikor Axel elveszik a járatokban, a külvilág pedig ott szűnik meg teljesen, mikor a három kalandor lábai egy rejtélyes ősvilág homokfövenyét tapossák. Nem árulok el többet, már eddig is sikerült tele spoilereznem az ajánlót, de sejthető, hogy a kalandok itt koránt sem érnek véget.

Hőseinket a kitartás, a hihetetlen életerő, az egymás iránti tisztelet és odaadás segíti a legkritikusabb helyzetekben, amik sokszor a kaland lehetséges végállomásaként derengenek fel. Elcsépelt frázis, de tényleg letehetetlen. Vernét minden kis kalandor kezébe, hadd izzadjanak azok a tenyerek!

Kapcsolódó cikkek