Utazás „Autokráciába”

Gombos Péter: Vándorok

cimkék: #jó könyv #kaland

Egy csapat kiskamasz elindul egy rég elfeledett, csodálatos szerkezettel, hogy választ találjanak kérdéseikre. Nagyjából ennyit tudtam a könyvről, mielőtt elmélyedtem volna a betűáradatban. Aztán meglepetések sora várt. Gombos Péter első kalandregénye, a Vándorok az utolsó könyvtár bezárásának idején játszódik, és egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a megfigyelés, a rendfenntartás, a Kedves Elnök tisztelete a mindennapok szerves része, menekülési lehetőség pedig nincs. Félelmetes, izgalmas, kalandos.

Már a kötet első bekezdéseiben ott villogott egy évszám: 2198. A történések negyven évvel ezután zajlanak. Mintha azt olvastam volna, 1984. Évszámok. Különböző korokban hasonlóan veszedelmes, negatív utópiák láttak napvilágot nagyszerű írók tollából. Orwell 1949-ben olyan világot álmodott meg, ahol a Nagy Testvér mindent lát és figyel, ahol a 101-es szobával való találkozás örökre átformálta a politikai foglyok addig reális véleményét, és a Gondolatrendőrség minden falon áthatolt, minden családba beférkőzött. Nem tudom nem összevetni jelen regényünket ezzel a disztópiával, hiszen Gombos Péter nagyszerűen dolgozta ki ennek a senki által nem kívánt világnak a részleteit, amelyet mégis mi magunk alkottunk, mi veszünk részt benne, vakon engedelmeskedünk egy felsőbb hatalomnak. Az embereket hatjegyű kódok jelölik, harmóniaőrök vigyázzák a közrendet, kancellár jelent folyamatosan Kedves Elnökünknek, altatással büntetik a rendszegőket és a könyveket régen betiltották…

…És itt indul a történetünk: kiskamaszok fel akarják fedezni a lezárt, lebontásra váró könyvtárépületet. Főhőseink kedvelt regényekből előbújó ismert figurák: Robinson Crusoe, Doktor Dolittle, Tom Sawyer, Zsebibaba, Füles, Nemecsek. A fiúk megunták a kódokat, emlékeikből, szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerik a regényhősöket, az elfeledett könyveket, tudásszomjuk kielégíthetetlen. Beszélő neveket aggattak egymásra - Zsebibaba a legkisebb, Doktor Dolittle a tudományra fogékony, Robinson a kalandvágyó.

A gyerekek egy szépséges festmény mögött rejtőző elfeledett időgépben találnak menedéket az őket üldöző harmóniaőrök elől, és kényszerűen más időbe távoznak. Az idősíkok közötti vándorlás ennek egyenes következménye. A bűnük parányi: beléptek a lezárt épületbe, mégis altatással büntethetik őket. A szerkezet szerencsére tökéletesen működik, hőseink végigutazzák a századokat. Az időutazók több helyszínen, több idősíkban tevékenykednek, de a történelem menetét egyikük sem változtathatja meg – ők a vándorok. A mi történetünk vándorai végigsétálnak a 1660-as évek Londonjának poros-koszos utcáin, találkoznak egy másik időutazóval, Mr. Booksszal (!), aki végig segíti őket veszélyes kalandozásaik során. Books figurája különleges, nemcsak segít a célok elérésében, az autokrata rendszer felszámolásában, de ő maga a könyvek őrzője, aki pontosan tudja, mit rejtenek az elmúlt és az elkövetkező századok. Találkoznak Jézussal, aki pestist gyógyít 28-ban, 1870-ben megismerkednek Vernével és a könyvtárával, de Mark Twain is hasznos információval segíti a kalandozókat. A szervezkedés a totalitárius rendszer megdöntésére egyszerre több idősíkban folyik, a felnőttek és kiskamaszok eltérő módszerekkel, különböző századokban elszántan keresik a megoldást: szervezkednek, információkat cserélnek, a Kedves Elnököt is félrevezetik életük kockáztatásával.

Bármennyire is lebilincselő olvasmány a Vándorok, az autokrácia működéséről, Kedves Elnökünk jelleméről, a 23. századi emberek mindennapjairól, a családok felépítéséről, a szabályokról szívesen olvastam volna részletesebben, még akkor is, ha ezek a leírások egy-kétszáz oldallal megnövelik a könyv terjedelmét. Szerintem bármelyik kamasz, szülő, nagyszülő, aki kezébe veszi ezt a letehetetlenül hátborzongató regényt, ugyanúgy élvezné a további, hiányzó oldalak sűrű sorait, mint én. Hátha lesz folytatás.

 

Kapcsolódó cikkek