Utazás Halandzsa-ország mélyére

Szabó T. Anna: Tatok tatok, Magvető, 2012.

cimkék: #jó könyv #Vers

Szabó T. Anna és Kárpáti Tibor közös munkáját, a Magvetőnél megjelent Tatok Tatok című kötetet már nagyon kíváncsian vártam, mert ami manapság a gyermeklíra körül zajlik, az nem mindennapi. Szellemileg, technikailag kiművelt költőink szorgosan fordulnak ehhez a műfajhoz - szerencsére. - Olvassátok Hajdú Zsanett írását!

Persze van ennek egy sajátos hagyománya. A múlt század második felében a legnagyobb lírikusaink (no és persze nem csak lírikusaink) jószerével csak a gyerekirodalomban tudtak érvényesülni. Ebből kifolyólag nagyon magas színvonalú gyerekirodalom (és -líra) jött létre, amelynek hagyományát, úgy veszem észre, számos kortárs költőnk nem röstelli folytatni. Szabó T. Annának mindeddig csak imitt-amott jelentek meg gyerekversei, és társszerzőként szerepelt a Kerge ABC-ben, önálló kötetbe szedve még nem láttuk a verseket.  A Tatok Tatok terméséből már ismerhetünk párat, például a Pagonynál megjelent Friss tinta! című antológiából. Ilyenek a Fakatica, a Kalapács-dal, a Hóhullásban, a Kézmosó-vers, és két nagy kedvencem, a Famese és a Nemzetközi medveinduló.

Nagyjából ezeknek a verseknek a világát adják vissza az újak is, de itt már összetett kötetkompozícióban gondolkodott a szerző. A szöveg technikai bravúrjai, bizonyos költői alakzatok, nyelvjátékok előtérbe helyezése saját, "szabótannás" hangot kölcsönöz az egész kötetnek.

Az izgalmas, felnőtt befogadót is megdolgoztató idő- és térszerkezetek, a nézőpontok versbéli összekapcsolása (például a Távlat című versben, amelyet a cikk végén olvashatunk) mély, metafizikai kérdéseket is felvetnek, merész távlatokat nyitnak az olvasó, hallgató számára. A kortárs irodalomfelfogás hangsúlyos irányzata szerint a költészet lényege, hogy olyan jelentés(eke)t hozzon létre, amelyek nem kapcsolhatók egyértelműen a valóság darabkáihoz, és ezzel tágabb teret nyit a befogadói értelmezéseknek.

Szabó T. Anna a verbális polifónia mestere. Miközben a versben valódi szavakat (vagy annak tűnő hangsorokat) és mondatokat olvasunk, azaz létező valóságdarabokat, a szöveg nagyon erősen, tudatosan zeneileg megszerkesztett. Ez a zeneiség, a szavak testének hangsúlyozása a gyereklírában kiemelt helyet foglal el minden más szerkesztési elvvel szemben. A nyelvtörők, mondókák, családi élet mindennapjait bemutató rigmusok a köteten végigvonulva egyre „vadulnak”, és vezetnek a „tökéletes” nonszensz, halandzsa versek felé. Olyanok ezek, amiket élmény felolvasni (néhol még szerzői instrukció is jelzi, hogy itt bizony játszani kell a hangunkkal…) és élmény hallgatni. Sőt, a szöveg végig annyi síkon fut, olyan sokféle értelmezési teret nyit, hogy a gyermek- és a felnőtt egyaránt értékelni tudja. Ezért nem is tartom ebben az esetben elég kifejezőnek a „gyereklíra” megjelölést: ahogy olyan sokszor, a jó gyerekvers „felnőtt vers”-ként is megállja a helyét. A kötet humorral teli leleményességét képi síkon Kárpáti Tibor vicces illusztrációi kísérik, amik remekül működnek együtt a szövegekkel, valamint igazán mókás, megkapó külsőt kölcsönöznek a könyvnek. A család minden tagja megtalálhatja benne a kedvenceit, sőt minden vájt fülű anyanyelvkedvelőnek szeretettel ajánlom.

Távlat

Pepita ugrópók kutat

sziklányi kavicsok között,

egyetlen varjú vitorlázik

a térképforma táj fölött,

nem ismeri, és nem is látja

soha egyik a másikát,

de az emberi szem számára

két külön tájuk egy világ.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek