Utazások hete

Berg Judit naplója – 4.

cimkék: #cica #Berg Judit #Rumini #napló #utazás

„Ezen a héten annyi minden történt, hogy az eddigi szokásomtól eltérően napokra és címszavakra bontottam az eseményeket. Bár rengeteg élményben és örömben volt részem az elmúlt napok során, mégsem bánom, hogy erre a hetemre nem lehet a „szokványos” jelzőt húzni.” - Berg Judit naplója.

Hétfő: Pécs


Hétfőn Pécsre utaztam, egy különleges iskolába. A PTE 1. Sz. Gyakorló Általános Iskola alsó tagozatán szinte minden osztályban olvasták a Ruminit. Néhány osztály fel is dolgozta, méghozzá egészen kreatív módon. Oszoli Márti tanítónő vezetésével nem csak csodálatosan kidolgozott olvasónaplók, rajzok, fogalmazások születettek, de egy egész kiállításra való gyönyörű műalkotás. (A módszerről részletes beszámolót készít Márti, így én most nehéz szívvel, de szándékosan nem mesélek többet!) A gyerekek rengeteg kérdéssel is készültek, mindenre kíváncsiak voltak, így igazán hangulatos beszélgetés kerekedett!


A pécsi Rumini-olvasó közönség
Kedd: Hajdúböszörmény


A hajdúböszörményi Kertész László Városi Könyvtárba óvodások érkeztek a rég tervezett író-olvasó találkozóra. Nekik a Cipelő cicák kalandjairól meséltem, és mivel Ciró, Pepe és Lőri, a három Cipelő cica is ott volt velem, jó néhány varázslat is történt! Az ovisok nagyon lelkes közönségnek bizonyultak, itt is nagyszerű hangulatban telt a délelőtt.

Külön boldogság volt számomra, hogy a debreceni Intercity-n üldögélve végre-végre sikerült befejeznem a Rumini Datolyapartont! Néhány kisebb simítást még persze el kell végezni rajta, de ki merem jelenteni: elkészült a kézirat! Nem is olyan rossz dolog a vonatozás!

Szerda: Pesti Magyar Színház


Újabb megbeszélésen vettem részt a Pesti Magyar Színházban, ahol decemberben nagyszínpadi Rumini előadás készül! Javában alakul már a színdarab – Divinyi Réka dramaturg, forgatókönyvíró segítségével – de szegény drámaírónak (vagyis nekem) bizony nincs könnyű dolga. Hatalmas kihívás színpadi művé gyúrni az egérmatrózok kalandjait. Szerencsére Méhes László rendező is rengeteg ötlettel segíti a munkát, ez a megbeszélés pedig külön lendületet adott. Remélem, hogy alaposan sikerül majd meglepnünk Rumini régi és új barátait!

Csütörtök: A Tanítók Egyesületének országos konferenciája


Délelőtt a Rumini-színdarabbal foglalkoztam és előkészültem a másnapi utazásra, koradélután (az oviba és iskolába rohanás előtt) pedig részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésen a Tanítók Egyesületének országos konferenciáján. Az olvasóvá nevelés nehézségeiről folyt a szó, illetve arról beszélgettünk (írók, kiadók, szerkesztők), mennyire van létjogosultsága a kortárs irodalomnak az iskolai oktatásban. Tolerálható-e vagy éppen külön motivál a mai köznyelv és gyereknyelv felbukkanása az irodalmi művekben, jó vagy rossz-e, ha a gyerekek meséiben a mai világ eszközei, tárgyai (mobiltelefon, internet, tévé stb.) szerepelnek. Lehet-e mindezekkel közelebb hozni a gyerekekhez az irodalmat és az olvasás szeretetét? Nehéz és izgalmas téma ez, és én szívből remélem, hogy kortárs művek nem versenytársként jelennek meg az iskolákban a klasszikusok mellett, sokkal inkább egységet alkotva, egymást kiegészítve, kedvet csinálva a további olvasáshoz. Abban is bízom, hogy sok tanító találja meg a módját, hogy tudja leginkább felhasználni a kortárs szerzők meséit az iskolában!

Péntek-Vasárnap: Frankfurt, Darmstadt, Wiesbaden


A Frankfurt környékén élő magyarok még tavaly ősszel meghívtak, hogy látogassunk el Várnai Zsuzsával, a Cipelő cicák készítőjével a kint élő magyar közösségekhez. Mostanra sikerült megszervezni az utazást, és fantasztikus három napot töltöttünk néhány kisebb-nagyobb német város között ingázva. (A gyerekeimet Tamás és a szüleim gondjaira bíztam, akik igazán kitettek magukért. Senki sem érezte kibírhatatlannak az anyahiányt!)

Erre a térre láttunk rá a szállodánkból


A főhadiszállásunk Wiesbadenben volt, Sissy egykori fürdővárosában, ahol a szállodánkkal szemben termálvizes szökőkút gőzölgött, és a legnagyobb, mesés hangulatú parkban számomra érthetetlen módon elszaporodtak a zöld papagájok. Több magyar közösség is szerveződött Frankfurt környékén, és a szülők közös összefogással jó néhány kisvárosban megszervezték a hétvégi magyar iskolát, hogy gyerekeik szervezett formában tanulják az anyanyelvüket.

Ezek a magyar iskolák hívtak minket, hogy személyesen találkozzunk a gyerekekkel és felnőttekkel. Darmstadtban, Wiesbadenben és Frankfurtban is tartottunk Zsuzsával Cipelő cicás délutánt (illetve délelőttöt), én meséltem és játszottam gyerekekkel, akik aztán Zsuzsa mellé telepedtek, és hatalmas közös cicavarrással folytatódott a program. Szombat délutánra felnőtt programot is terveztek a szervezők – itt Zsuzsa a felnőtt érdeklődőkkel varrt patchwork alapú tányéralátéteket, díszdobozkákat. Fantasztikusan szép művek születtek, még azok keze nyomán is, akik igazán nem voltak tapasztaltak a varrás terén.

A felnőtt előadás és beszélgetés akörül forgott, miként, milyen módszerek és irodalmi művek bevonásával lehet leginkább magyar nyelvet tanítani azoknak a gyerekeknek, akik néha erősen törik a magyart, máskor ügyesen beszélnek ugyan, de nem megfelelő a szókincsük, vagy egyszerűen csak szeretnék a Németországban töltött évek során szinten tartani a nyelvtudásukat.

Ezekben a magyar iskolákban gyakran nem szakképzett pedagógusok tanítanak, inkább lelkes szülők, akik elvállalják, hogy valamelyik korcsoporttal foglalkoznak. Annyi ötlet és nehézség hangzott el, hogy ott, a beszélgetés során az is nyilvánvalóvá vált, milyen hasznos lenne, ha ezek az iskolák időnként tapasztalatot (esetleg kidolgozott segédanyagot, játékokat) cserélnének, hogy a sok-sok jó ötlet mindenki számára hozzáférhetővé váljon.

Sürek Lívia, a wiesbadeni iskola egyik tanára, és a mi utunk főszervezője például megmutatta, milyen remek játékot talált ki a kisiskolások számára Nyulász Péter kitalálós verseiből, és elmesélte, hogy tudta a szókincs és olvasás fejlesztésében felhasználni Maszat kalandjait. Az olvasni tanulóknak ugyanis nagy élmény, hogy már egy egész könyvet végigolvasnak (nem baj, hogy az kicsiknek íródott), a zöldséges kerti bújócska kapcsán pedig az összes zöldség magyar nevét átvették, kisétáltak a piacra, kóstolgattak, beszélgetettek, sőt, végül még gyümölcssalátát is rittyentettek. Merthogy a szombati magyar tanulásnak nagyon szórakoztatónak, játékosnak és kellemesnek kell lennie, hiszen hatalmas plusz terhet ró a gyerekekre, amellett, hogy a kevéske szabadidejükből kell időt áldozniuk.

Gyorsan és nagyon vidáman telt a három nap Németországban, a vendéglátóink mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Darmstadtban az előadás után egy jó kis német étterembe vittek minket vacsorázni, ahol megkóstoltuk az Urstoff nevű, helyben főzött sört. Ez olyannyira helyi specialitás, hogy a szemközti sörfőzdéből hozzák, szűretlenül, palackozva egyáltalán nem kapható. Sajnos. Pedig szívesen hoztunk volna haza kóstolóba, nagyon finom. Wiesbadenben a kedvünkért még a különleges frankfurti Grüne Sosse nevű, kilenc fűszernövényből készített zöld szószból is szereztek nekünk ebédre, sőt a másik helyi specialitást, az almabort is megkóstolhattuk.

Arról nem is beszélve, hogy annyi szeretetet, odafigyelést, mosolyt és gyerekrajzot kaptunk, hogy a testi kimerültség mellett lelkiekben alaposan feltöltődve értünk haza vasárnap éjjel.

És hogy ezen a héten se maradjon el a könyvajánló, elmesélem, hogy az általunk mutatóba vitt könyveknek hatalmas sikere volt gyerekeknél-felnőtteknél egyaránt. A tíz-tizenkét éves „nagyok” hangosan nevetgélve olvasták Kiss Ottó verseit (főleg az Emese almáját és A nagypapa távcsövét), gurultak a kacagástól, amikor Lackfi János Részeg elefántját vagy Tóth Krisztina Állatságok kötetét forgatták. Új itthoni kedvencünk, A kis ló kalandjai (Menyhért Annától) is nagy siket aratott, ezeknek az egyszerű, óvodásoknak való meséknek egyik legnagyobb varázsa abban áll, hogy a mesét együtt szövi Tomi és anya, párhuzamosan van jelen a kisfiú beszélgetése a kis ló mesebeli kalandjaival. A mesék pedig annyira kedvesek, a gyerekek lelkéhez közel állók, hogy biztos minden gyerek sajátjának tudja érezni őket. Ráadásul a beszélgetések a mai gyerekek nyelvén íródtak, egyszerűek, vidámak: bármelyik gyerekszobában elhangozhatnak hasonló mondatok.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek