Városi vadak világa - Pipogya, a budapesti medve

cimkék: #állatok #medve #Vera blog #Gyöngyösi Adrienn

A gyerekkönyvkiadók igyekeznek a Könyvesztiválra kijönni slágergyanús könyveikkel, így van ez a Pagonnyal is. Pipogya, a budapesti medve című könyv már első olvasáskor a szívemhez nőtt. Kiváló összebújós estimese, de megkockáztatom, hogy szívesen olvassák majd alsósok is, hiszen lendületes, kalandos, vicces. És nagyon őszinte. És ki tudja, mikor jön velünk szembe egy igazi medve az Andrássy úton. A könyv nem kevésbé titokzatos írójával, Bátky Andrással nyomoztunk a városi vadak után.

Szollár Vera: - Elég kacskaringósan érkeztél el 44 évesen az íráshoz, mit kell rólad tudnia annak, aki kezébe veszi Pipogyát?

Bátky András: - Igazából bölcsész vagyok, művelődésszervező-kommunkáció szakon végeztem, de az is igaz, hogy tizenévig közgazdásznak álcáztam magam. Aztán sok minden fordult, és egy olyan íróból, aki nem ír, olyan író lettem, aki ír. Merthogy mindig is azt gondoltam, ezen kívül minden más, csak időhúzás. Írtam újságokba, és vannak készülőben lévő írásaim, regények, novellák. Ezek nem jelentek még meg. Van egy húsz éves fiam, de akiknek a mesék készülnek Benedek 9 éves és Lara 7 éves. A saját honlapomon mindenki megtalálhat.

SzV: - Biztos rengeteget olvastok, meséltek otthon, mik a kedvenceid?

BA: - Lázár Ervintől minden, de leginkább a Költői verseny, aztán Marék Veronika Kippkopp-sorozata, és a többi mind, főhajtás... Mosonyi Alíz Mesék Budapestről pedig szelíden szólva zseniális. Rosszcsont Petik a nagy betűk, a vidám szöveg miatt, sikerélmény, amikor végre olvasni kezd az a büdös kölök. Harry Potter. Rowling mint író-szakember talán nem Stradivari, de már a második gyerekem kezd versenyszerűen olvasni miatta. Az Artemis Fowl Eoin Colfertől (na ezt kevesen ismerik, én is azt hittem sokáig, egy magyar író anagrammája bújik mögötte, de aztán Londonban egy könyvesboltban megláttam, mekkora sztár, ő viszont Stradivari...) És persze Tolkien A gyűrűk ura című könyve. Ezt egy ideig mindig újraolvastam, ha menekülnöm kellett a valóságból, és egyszer megköszönhettem Göncz Árpádnak, hogy folytatta a fordítását.

SzV: - Hogyan és miért született ez a mese?

BA: - A tavalyi Aranyvackor pályázatra írtam, a téma, a város adott volt, pontosabban az volt adott, hogy ha város a téma, akkor az nekem Budapest. Aztán valahogy megjelentek benne a vadállatok. Egyébként újságíró iskolát végeztem, és persze komoly irodalom-irodalmat kezdtem írni. De a két kisebb gyerekemnek jobban tetszett, ha inkább meséltem. Lett ebből egy mesesorozat, az Agresszív Békamesék, és ez végül a Magyar Rádió Esti Meséjében végezte, nyolc estén keresztül adták, remélem, ez is hamarosan az olvasók kezébe kerülhet.

SzV: - Kiknek ajánlod leginkább a könyved, és ha össze lehetne foglalni egy rövidebb mondatban, hogy miről szól, akkor mi lenne ez?

BA: - Röviden? Bajban vagyok, mert sok mindenről szól, varázslatról, másságról, barátságról. Azt remélem a gyerekek szeretik majd, és a szülők meg örülnek annak, hogy a gyerekük végre a transformereken kívül is lelkesedik valamiért. Akit egyébként érdekel, ismerősének is bejelölheti Medve Alfonzot, azaz Pipogyát, itt. Szeretnénk nagyon sok ismerőst!

SzV: - Tapasztalatom szerint a mai gyerekek szeretik az olyan meséket, ahol a saját mindennapi életük, az őket körülvevő mikrokörnyezet, a város, a mindennapi otthoni cívódások találkoznak a fantázia világával. Tudatosan törekedtél erre, vagy ilyen a stílusod?

BA: - A harrypotter-ötlet ma már közkincs. Ez egy olyan felismerés, ami a kérdésedben is benne van. A mesét be kell hozzuk a saját életünkbe, a tucatlét maradék ellenszere, hogy mindannyian hordozzunk magunk körül, vagy legalább magunkban, egy kis varázslatot. Ezt a történetet úgy akartam elmesélni, hogy mindenki mosolyogva nézzen körül, hátha meglát a lépcsőházban egy elsurranó mackót.

SzV: - Miért hívják Pipogyának a főmackót, amikor nem is pipogya, egyáltalán, mi volt előbb, a sztori, vagy a főhős?

BA: - Maga a név, a Pipogya csak úgy leíródott, a történet első szavaként, és ezzel a névadással el is gurult a történet a kezemből. Kedves barátom, Palya Bea énekesnő mondta valamelyik nap, hogy ez a Pipogya egy kis gonosz dög, mindenkiben észreveszi azt, amin aztán zsörtölődhet egy kicsit. Közben persze metszően nézett rám.

SzV: - Ezek szerint nem a vegetáriánus, szépirodalom-olvasó, iráni művészfilmes Oroszlán Gézával vagy a vagányabb, bulizósabb, sütifaló Tigris Oszkárral tudsz leginkább azonosulni...

BA: - Pipogya áll a legközelebb hozzám, még akkor is, ha ez nem feltétlenül hízelgő rám nézve. Flaubert után szabadon, Pipogya én vagyok. Egy morgós pasi-medve, aki tudja, mi a dolga, de nehezen adja be a derekát, hogy meg is tegye, amit kell.

SzV: - Neked ki a kedvenc mackód, vagyis Vackor, Brumi, Micimackó, vagy Paddington-fun vagy? Esetleg van otthon egy saját, különbejáratú Pipogyád?

BA: - A kisfiamnak, Benedeknek van egy mackója, Bendegúz. Más medveség nincs a családban. Bár a gyerekeimnek van egy sokszor emlegetett jelmondata, velőtrázó komolysággal szokták elmondani: "Medvét minden háztartásba!" Ennél bölcsebbet én sem tudnék mondani.

SzV: - Érződik a szövegen, hogy lendületes, szóval jó olvasni, és felolvasni is. Írni is ilyen könnyű volt? Milyen munkamódszerrel írtad, mennyi idő alatt?

BA: - Kulisszatitok: négyszer írtam meg elejétől a végéig. Angyali szerkesztőm, Kovács Eszter, a Pagony egyik tulajdonosa, ördögi türelemmel vezényelte újra meg újra a mégegyszert. Az utolsó nekifutást bezárkózva, öt nap alatt írtam. Hálás vagyok Eszternek, sokat fejlődött a történet, megérte a sok újrázás.

SzV: - A könyv másik nagy erénye a fantasztikusan hangulatos, karakteres illusztrációk. Hogyan találtatok egymásra Gyöngyösi Adriennel, az illusztrátorral? Elégedett vagy a rajzokkal? Beleszóltál-e, hogy milyen figurája legyen az állatoknak, vagy teljesen rá hagyatkoztál?

BA: - Adriennt egy könyvesboltban választottam, nagyon tetszett az Altató-hoz készített illusztrációja, különösen beleszerettem a tűzoltó-katona-vadakat terelő juhász trióba. Írtam neki egy e-mail-t, küldtem benne szöveget, meg egy kérdést, hogy dolgozna-e velem. Azt válaszolta, szívesen, ha nem zavar az a pár ezer kilométer, mert hogy akkor már egy éve Új-Zélandon élt. Az internet nagy kerítő, mi úgy találkoztunk egy év közös munka után először személyesen, hogy jobban ismertük egymást, mint sokan az évek óta mellettük lakó szomszédot. Adrienn elképesztően tehetséges művész, ráadásul maximalista és olyan precíz, mint egy lézeres irányzék. Nekem meg írással foglakozó ember létemre gyakorlatilag nulla a vizuális fantáziám. Én írtam a fejezeteket, Adrienn meg a bolygó másik felén életre rajzolta a szereplőket. Oroszlán Géza csetlő-botló bölcsész figurája teljesen neki köszönhető. Amint megláttam a szemüveges sörényest, akkor értettem meg igazán a személyiségét. Remélem sokszor dolgozhatok még Adriennel..

SzV: - Nálunk minden este meseolvasás van, és szeretem az olyan könyveket, amik engem is igazán szórakoztatnak, itt meg aztán sok kikacsintás van, ( "mongol tevehajcsárok jurtaépítési szokásai") sőt, életbölcsességek, hogy az embereknek "egyszerűbb a saját szabályaik szerint élni az életet, mint felfogni a másságot." Ez a két külön szint - tehát a gyerekmese, meg a felnőtteknek szóló poénok - remekül működik nálad. Az életben is ilyen vicces vagy?

BA: - Azt hiszem a barátaim ezt inkább úgy mondanák, egy kicsit "sok" vagyok. A szöveg is sok veszteséget szenvedett, mire fogyasztható szintre kerültek a szóviccek, szófordulatok. De mindenkit megnyugtatok, maradt még, ahonnan ezek jöttek.

SzV: - Igen alapos ismereteid vannak a cukrászatról... megtudhatnunk valamit erről is? Melyik a kedvenc sütid? Szoktál-e otthon sütni? Nagyjából az Aranyka Édes cukrászda is belőhető, hogy melyik lehet, de te hova jársz cukrászdába?

BA: - Alapos ismereteimet óriási mennyiségű édesség elfogyasztásával alapoztam meg, hála az égnek, készíteni nem tudok ilyesmit, mert valószínűleg azt is megenném. A kedvencem a tömény csokoládés témakör, mint például a Lúdláb torta. Az Aranyka Édes azt hiszem nem egy bizonyos cukrászda, hanem a világ összes édességének kivonata. Mesebeli hely...

SzV: - Külön élvezet volt olvasni, ahogy Budapest utcáin barangolnak a hősök, a Várból Újpestig, gondolom, tényleg szeretsz itt élni...

BA: - Szeretem Budapestet, és nem is tudnék máshol élni. Ráadásul annyi tökéletes helyszín van itt, hogy ezer mese is elférne egymás mellett. Volt olyan jelenet, amihez Adrienn instrukciói szerint fotókat készítettem, hogy Auckland-ből is lássa Pestet. Nagyon vicces volt látni, ahogy aztán a fényképből illusztráció lett, és helyettem Pipogya caplat az Opera előtt az Andrássy úton.

SzV: - A Vadállat Ember Segítő Társaság avagy a Városi Eső Savanyú Tél most bevégezte küldetését, de az kiderült, hogy Aranyka újabb feladatokat tűzött ki.Tervezel-e további könyveket, esetleg lesznek-e Pipogyának újabb kalandjai?

BA: - Reményeim szerint ez csak az első kaland volt. Megszerettem a szereplőket, ha az olvasók is megkedvelik őket, és a kiadó is rábólint, akkor szívesen folytatnám a történetet. Már csak azért is, mert a gyerekeim úgyis addig fognak nyüstölni, amíg megadóan nem sóhajtok, és bele nem kezdek... :
"Pipogya mostanában olyan elfoglalt volt, hogy már az idejét sem tudta, mikor ücsörgött csak úgy unottan, a járda szélén ülve..."

Szekeres Niki: - Mire számíthatunk tőled a közeljövőben? Lesz-e Pipogya kettő, és mi lesz még?

Bátky András: - A közeljövőben, vagyis a könyvfesztiválra megjelenik Pipogya következő kalandja, Pipogya és a Városvédő Szent címmel. A szöveg elnyerte már végső formáját, és Gyöngyösi Adrienn is mutatott nekem néhány egészen rendkívüli illusztrációt az új kötethez készülők közül. Ami idén ezenkívül már biztos, az egy megtisztelő részvétel a Cerkabella karácsonyi antológiájában, amit Lovász Andrea szerkeszt. A másik az éppen múlt héten, az Aranyvackoron kiadói különdíjat nyert Morci, amit Takács Marival közösen készítünk, és a General Press gondozásában lát napvilágot, szintén karácsonyra. Természetesen működik szünet nélkül az Egyesült Meseművek, ami gyerekek közreműködésével gyárt rögtönzött meséket a Millenárison, a MüPában, és Zuglóban a Cserepesházban, meg mindenhol, ahová hívnak. Legközelebb éppen Pécsen fog működni a meseépítő üzem, a Pagony programjában.

SzN: - Van-e pécsi kötődésed? Mit jelent neked ez a város?

BÁ: - Pécsi kötődésem néhány rendkívüli hétvége, amit szinte egzotikus nyaralásként töltöttem a városban. Az egész város és környéke mindig olyan érzést kelt bennem, mintha egy jókedvű óriás egy nagy üstben összekeverte volna keletet és nyugatot, aztán kiöntötte volna ezt az izgalmas édességet egy gyönyörű táj közepére.

Egyéb információk:

http://twitter.com/Pipogyamedve

http://www.facebook.com/people/Alfonz-Pipogya-Medve/100001013140232

Kapcsolódó cikkek