Vihar viharos napjai

Seita Parkkola: Vihar

cimkék: #jó könyv #bátor könyvek #regény

Nyáron van idő végre olvasni. Olvasni valamit, ami nem kötelező, ami ami, de megszólít, rólunk szól. Megkértünk pár gimnazistát, hogy írjon a Pagony weblapjára új ifjúsági regényekről. Ők még szinte célcsoportja ezeknek a műveknek, de már rengeteg szöveg és tapasztalat van a fejükben, ami alapján tudnak is beszélni a művekről. Elsőként a Cerkabella kiadó újdonságáról, az elnyomást és magárahagyatottságot körüljáró Vihar című regényről olvashattok. És olvassátok el a könyvet is! - Vujovits Júlia ajánlója.

Aczél Vihar. Mégis miféle név ez?

Természetesen a főszereplőt nem véletlenül keresztelte el így a finn írónő, Seita Parkkola.

Hősünk eredetileg a „Viima” nevet viseli, amely didergető, ablakcsapkodó viharos szelet jelent.  Maga is olyan, mint egy megzabolázhatatlan természeti jelenség. Néha dühöngve kel ki önmagából, máskor egykedvűen cselleng az utcákon, olykor pedig sír vagy szeret, amit 12 éves kamasz létére természetesen megpróbál mindenki elől eltitkolni.

Vihar nem egy mesehős. Ő nem egy sárkányölő királyfi és nem is a szegény ember legkisebb fia. Ő egy valódi fiú nagyon is valódi problémákkal. Szülei elváltak, ellenségeskedő apja és anyja között ingázva tölti a hétköznapjait. Legfőbb szenvedélye a deszkázás, ami az egyedüli szabadulás a rosszindulatú tanárok és aggódó szülők világából. Legalább egy tucat iskolából kicsapták már, őt rosszgyereknek bélyegezték, a jövőjét pedig esélytelennek.

Vihar mégis szereti így az életét, egészen addig, amíg a „gonosz mostohája” be nem íratja az Esélyek háza nevű, iskolának titulált börtönbe, amely problémás gyerekekkel foglalkozik lehetőleg bevetve a lelki terror összes alattomos módszerét, amíg a tanuló meg nem törik, azaz akarat nélküli agymosott zombivá nem szelídül.

Büntetésként kap kötelező barátnőt, akivel kötelezően csókolóznia meg házit írnia kell, és aki mellesleg az igazgató besúgója; kabátjára varrják az esélytelenség megalázó jelét(!!), de ami a legrosszabb, eltiltják a deszkázástól.

Ez már Viharnak is sok, így csatlakozik a kihalt kekszgyárban élő, szökött gyerek bűnözőbandához, akik amellett, hogy lopnak és graffitiznek sokkal emberségesebbek és törődőbbek, mint bárki más.

A hangulatos ábrák tollal készített firkás diákrajzokra emlékeztetnek, vagy graffitivel felfújt ábrákat mutatnak.

A regény rendkívül akciódús, de mégsem hatásvadász, érzelmes, de nem csöpögős, tanulságos, de a legkevésbé sem szájbarágós. Az írónő képes megtalálni az egyensúlyt, az összetevők tökéletes arányát, amely érdekessé teszi a történetet a 10-14 évesek és a felnőttek számára egyaránt.

A sok izgalom mellett egy kellemesen enyhe fikciós szál is szerepet kap, amelynek az iskola sötét titkához van köze.

Seita Parkkola ugyan gyerekeknek/kiskamaszoknak ír, de mégsem próbálja lebutítani a történetet.

Egyik szereplő sem fekete-fehér. Persze azért van jóoldal és van rosszoldal (mégse tévedjünk el), de van átmenet is, és ami még fontosabb, van lehetőség a hibázásra, a változásra és a megbocsájtásra is. A lezárásban a gonosz nem feltétlenül bűnhődik meg, a jóknak pedig meg kell elégedniük mérsékelt jutalommal, egyes szereplőkben csalódnunk kell, míg mások kellemes meglepetést okoznak. Vannak dolgok, amikre sosem derül fény, másokról pedig nem tudjuk eldönteni, valójában hogyan történtek. A regény vége részben lezáratlan, de a pozitív értelemben, hiszen nem bizonytalan űrt hagy az olvasóban, hanem egyfajta gondolati szabadságot és az egyéni értelmezés lehetőségét adja meg.

Vihar utolsó gondolata is a következő: „Mindenki döntse el maga, hisz-e nekem.”

Számomra a történet és az elbeszélésmód is lebilincselően izgalmas volt, pár nap alatt ’befaltam’ a könyvet, Vihart pedig nagyon megszerettem. Ez a fiú nem egy szent és nem is tökéletes. Saját maga is nagyon jól látja a hibáit. Próbálkozik, elbukik, újra próbálkozik, feladja, sikerrel jár, átverik, rosszalkodik, segít, fél, aggódik, elszökik, visszajön, izgul és nevet, magyarul csak próbál valahogy túlélni, óvatosan lavírozni a felnőttek képmutató világában.

Sok srác hasonlóan taktikázik, ezért Vihar karaktere könnyen átélhető. Éljen, végre egy tinikönyv, amit fiúk is olvashatnak bátran!

A regény ugyan egy iskola elleni lázadásról szól, de mégsem arra neveli a gyerekeket, hogy legyenek engedetlenek és semmiképp se fogadják el a felnőttek értékrendjét, de mindenképpen fontosnak tartja a szabályok önálló értelmezését, megkérdőjelezését és bírálatát. A barátságról is sok szó esik, a gyerekbandában bizalmat nehezen lehet kiérdemelni, de miután ez megtörtént, a végsőkig kitartanak egymás mellett. Mindent megosztanak egymással: ételt, italt, takarót, örömöt, bánatot és félelmet is. Ez a kis ötös csapat együtt próbálja meg a lehetetlent. Happy Endet csinálni ebben a rém nyomasztó világban, elpusztítani az Esélyek házát és felszabadítani sok száz gyereket.

 

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek