Világok között Petr Sís-szel

Hamar Nóri cikke

cimkék: #esszé #jó könyv

Az illusztrátor és gyerekkönyvíró Petr Síst Csehországban ismertem meg. A kortárs cseh gyerekirodalom kontextusában szerettem meg könyveit, melyekben bűvészmutatványaival, vagyis részletező igényességével és pontosságával vezetett a mindennapok és emlékek labirintusában. Aztán észre kellett vegyem, hogy ő maga is egy kontinenseken átívelő labirintus része: nevét a nagyvilágban Peter Sísnek (vagy Sisnek) írják, műveit szerte a világon díjazzák, művészetét külföldön jobban ismerik, mint szülőhazájában. Több mint húsz gyerekkönyvet rajzolt/festett és írt, több mint ötven másikat illusztrált, és tevékenysége további patchwork foltokat varr a róla alkotott képbe, hisz rockzene tudosítók és animátorok tartják kollégájuknak, s a new yorki metró is szegényebb lenne képzőművészete nélkül.

Petr Sís élettörténetére figyelve láthatjuk, hogy az, ami műveiben “cseh”-nek nevezhető, nem valamiféle tárgyiasult nemzeti sajátosság, nem is a nagy cseh illusztrátorok tradiciójának folyománya, hanem sokkal inkább a valahová tartozás személyes és szelektív megélésének, feldolgozásának és előtérbe helyezésének eredménye. Petr Sís angolul írta meg könyvei nagy részét, cseh nyelven megjelent könyveit is angolból fordították. Még az explicite cseh kultúrát és társadalmat érintő művei is egy hermeneutikai kerülőutat bejárva jutottak és jutnak el a cseh olvasókhoz, hiszen könyvei képzelt befogadói az amerikai gyerekek és felnőttek. Itt most elsősorban a Tibet: a piros doboz titka (Tibet: tajemství červené krabičky), A fal (Zeď, 2007), A három aranykulcsocska (Tři zlaté klíče, 2007) címet viselő könyveire gondolok. Az említett kerülőút során a Csehországhoz köthető emlékek és történetek az amerikai kultúra értelmezési hálójába kerülnek, ott nyernek tartalmi formát, és jutnak vissza Csehországba.


A viszonyok összetettségét műveinek egy újabb rétege teszi mélyebbé. Petr Sís könyvei nem csak az eredet és a befogadás kultúrája között közvetítenek, nem csak a történelminek nevezhető múltat és a jelent kötik össze, hanem mesteri módon egybeszövik a felnőtt férfi élettörténetét azzal a személyes hanggal, amelyen a gyerekeit szólítja meg (A Fal, A három aranykulcsocska), s amelyen saját apjával is beszélget a szó legtágabb értelmében (Tibet: a piros doboz titka). 

Max Bolliger, a magyarul is megjelent Manómese (Naphegy Kiadó, 2006) szerzője úgy nyilatkozott egyszer gyerekeknek írt könyveiről, hogy nem csak a gyerekeket szerette volna megismerni általuk, hanem szerette volna magát is megértetni velük. Ez a kétirányú megértési folyamat példaszerűen követhető nyomon az aprócska kis manó, Bendegúz történetében: Max Bolliger elbeszélőként először is felölti a manó-perspektívát, a kicsi gyermek nagy világra nyitott tekintetét, szinte beleépül a manók/gyerekek játékos varázsvilágába, hogy a múló és állandó értékek közti feszültség megtapasztalásán keresztül tanítsa meg Bendegúzt boldognak lenni. A manó perspektívájából beszél, de a felnőtt szellemi és lelki érettségét anticipálja. Max Bollinger könyvét Petr Sís illusztrálta. Talán nem véletlenül. Talán nem véletlen a két mester közötti egybecsengés: Petr Sís nem csak megértette Bollinger kétirányú kommunikáció iránti vágyát (a kicsi gyermek/manó és a nagy, szinte végtelen világ kontrasztos viszonyát Sís illusztrációi remekül ábrázolják), hanem sajátos módon újragondolja és újrateremti azt. 

Petr Sís fia, Matěj tízéves volt, amikor egyszer iskolából hazajövet azt kérdezte apjától, hogy ő a rossz vagy a jó amerikai telepesek közé tartozik. Erre a kérdésre adott válasz Petr Sís könyve, A Fal: hogy nőttem fel a vasfüggöny mögött. Gyerekeinek meséli el benne, honnan jött: a kommunista Csehszlovákia nyomasztó világából. Nem pusztán a történelmi tudást adja át, nem is csak egy abszurd rendszer valóságát tárja fel. Önmagát szeretné megismertetni a gyerekeivel: azt a kisfiút, aki olyan természetességgel viselte az úttörő-nyakkendőt, mint ahogy ma zoknit húzunk reggelente, aki otthon azt rajzolt, amit akart, az iskolában viszont azt, amit muszáj volt, például tankokat. Aki nem kételkedett abban, amit mondtak neki, de egyre gyanúsabbá vált számára, hogy bizonyos dolgokról nem szabad (nyilvánosan) beszélni. Aki fokozatosan fedezte fel, hogy gyerekkora világában nincs minden rendben. Mesél a kisfiú reményeiről, ezen remények szertefoszlásáról, a félelemről, saját kis ellenállási praktikáiról, s az álmairól, melyekkel (ki)szabadulni próbált a Falon túlra. Három szinten szólnak Petr Sís rajzai: a visszemlékező felnőtt, a naplót író kisfiú és a történelmi krónikás hangján. Az eredmény egy bonyolult szálakból és képkockákból felállított narratíva, mely éles határt von a szürke világ között, ahol csak egy szín tündököl, a csillagok és nyakkendők vöröse, és a tarka világ között, ahol a színekben, azok teljes palettáján kinyílik egy szabad világ. A történelmi múlt és személyes emlékezés bonyolultságát Sís már-már didaktikai bravúrral állítja szembe a sematikusan leegyszerűsített kétarcú világ képével. 

A kölcsönös megértés bolligeri igénye A három aranykulcsocská-ban is nyomon követhető. A könyv a mágikus, csodákkal és titkokkal teli Prágába vezeti Madlenkát, egy olyan világba, ami diametrálisan különbözik a Fal nyomasztó szürkeségétől. A személyes történetek és emlékek egy fantasztikus utazás narratívájává ötvöződnek, benne mint kerettörténetben három prágai legendát nyit meg a három kulcs, s velük együtt azt a biztonságérzetet, mely a gyerekeknek való mesélés során születik meg. Sís egyrészt nagyon érzékenyen nyitogatja ki a gyerekolvasó előtt a varázslatok csendes és nyugodt színhelyét, másrészt biografikus és fiktív szinten is beleszövi saját magát a képi elbeszélésbe. Felettébb érdekes momentuma a könyvnek, hogy a szerző önmagát a valós és képzelt világok ötvözésén keresztül próbálja kislányával megértetni. 

A Tibet: a piros doboz titka című könyvében a szülő és gyereke közti viszony megfordul: Petr Sísből lesz gyerek, aki az apjával beszélget. A megfigyelő-résztvevő pozíciójából nem csak saját, apjához fűződő viszonyát meséli el, hanem rekonstruálja azt a szintet is, melyből az apa, Vladimír Sís fiához intézett megértési vágyát ismerhetjük meg. A kis piros doboz Petr Sís apjának titkait rejti, melyeket a tibeti utazása során gyűjtött. E titkok felfedezése keveredik a gyerek Sís emlékeivel abból az időből, amikor apja tervezetlenül eltűnik hónapokra a messzi idegenben. Sís fantázia-labirintusokat rajzolt meg térképek és mandalák stílusában. Az élet materiális és spirituális szintjeit ábrázolva a vizualitás költészetét alkotja meg. Aki egyszer elmerül ezekben a labirintusokban, nem tud szabadulni... Csak várja nyitott szívvel a következő Sís könyvet. Csehországban októberre ígérte a Labyrint nevű kiadó, s ha minden igaz, ez a kötet pár héttel megelőzi az angol nyelvű kiadást (The Conference of the Birds, Penguin Press HC).

 

Peter Sís weboldala

Hamar Nóri a Könyvmutatványosok oldalán

Hamar Nóri blogja

Kapcsolódó cikkek