Mit teszel, ha a bakancslista első pontja kipipálva?
Szellő Mira 9. osztályos tanuló egy napon megtudja, hogy grifflovas. Innentől kezdve két iskolába fog járni párhuzamosan és az Olümposz épp úgy az élete része lesz, mint a vidéki sulija. A Szelek Tornya főhőse miközben megbirkózik a mitikus világ nyújtotta izgalmakkal és kihívásokkal, próbálja átvészeli a kamaszkor problémáit is. Szakács Eszter, a regény szerzője elárulja nekünk milyen a viszonya J. K Rowlinggal, a görög mitológiával és a konzervatív gyerekirodalommal. – Nagy Eszteranna interjúja A Szelek Tornya szerzőjével.
- Több írásodban is nagy szerepet kap a görög mitológia. Mikor, minek a hatására szeretted meg ennyire a témát?
- A Szelek Tornya főszereplőjéhez, Mirához hasonlóan én is könyvmoly voltam gyerek- és kamaszkoromban, és élénken érdekelt a mitológia. A különféle népek regéit és mondáit tartalmazó kötetek mellett természetesen a görög mitológiát is olvastam, akárcsak A trójai háború című átdolgozást Szabó Árpádtól. Mindig is a görög mitológia volt a kedvencem az összes közül, nem véletlenül, hiszen ahogy a regényben is elhangzik, az ókori Hellász lakói formálták leginkább a saját képükre az isteneiket, cselekedeteikben és tulajdonságaikban ők hasonlítanak leginkább hozzánk, emberekhez, én ezt tudat alatt nyilván gyerekként is érzékeltem.
- A Szelek Tornya több ponton is párhuzamba állítható a Harry Potterrel, Szellő Mira karaktere pedig Hermione alakjával. Ez a regény egy tudatos válasz volt részedről a Harry Potter kultuszára?
- Nem, dehogy, bár Rowling könyveit természetesen olvastam, és szeretem is, tehát nyilván hatottak rám valamennyire. Meglep viszont, hogy úgy gondolod, Mira hasonlít Hermionéra, holott én a könyvmolyságon kívül olyan sok párhuzamot nem tudnék kettőjük közt vonni. Hermione tudós alkat, a könyvek által megszerezhető tudás érdekli elsősorban, az én szereplőm meg a legtöbb érzékeny, kissé magányos gyerekhez hasonlóan kalandokra, képzeletbeli, alternatív világok megismerésére vágyik az irodalom keretein belül, és azt hiszem, a humorérzéke is fejlettebb, mint Hermionénak. A fantasyra persze fokozottan igaz, hogy rengeteg ismerős motívumot használ, és a Harry Potter-könyvek több új toposszal is megújították a műfajt. Közülük egyet-kettőt én is kölcsönvettem: ilyen főszereplők terén a két fiú, egy lány felállás, vagy a főhösre váró speciális iskola. De persze más irodalmi elődöktől is emeltem át toposzokat, így például a fantasy ősatyjától, Tolkientól a mindent eldöntő, végső csatát a Jó és Rossz erői között, az antik mitológiából a hős származáson, vérségi alapon nyugvó kiválasztottságát, illetve a Raymond E. Feist - Janny Wurst szerzőpáros Birodalom-sorozatából azt, hogy a fantasy regények többségétől eltérően ezúttal egy lány álljon az események középpontjában.
- A regényben több társadalmi problémát is feszegetsz, mint például a diszkrimináció, a rasszizmus vagy a családok széthullása. Ezeknek a problémáknak, kamaszkori traumáknak a feldolgozására gyakran naplóregényben vállalkoznak az írók. Miben más, mire ad több lehetőséget vagy éppen vesz el a fantasy műfaja?
- Egy fantasy regény középpontjában soha nem önmagukban ezek a társadalmi problémák állnak, nem emiatt lesz érdekes, izgalmas a regény. Inkább csak reálisabbá próbálják tenni a teremtett világot, megindokolják a szereplők cselekedeteit, megmagyarázzák lelki sérüléseiket, netán valamilyen dramaturgiai funkciót szán nekik az író.
- Fontos szerepet kap a másvilág és központi téma a halál is. A Szelek Tornyában mindenki abba a másvilágba kerül, amiben hisz. A művészek a saját maguk által kreált világba, az ateisták pedig egyszerűen megszűnnek a halálukkal. A különböző vallások és egyéni világnézetek keveredése végig fontos szerepet kap a könyvben. Milyen viszonyban vagy a különböző vallásokkal? Vagy ez is csak egy jól kitalált fikciós szál a könyvben?
- Inkább az utóbbi, szimplán fikció. Szerettem volna a különféle vallásokat ezzel a gesztussal mintegy egymás mellé helyezni, mert elég lehangolónak tartom, hogy még manapság, a 21. században is sok vallás híve, ha nem is tudatosan, de abban a hitben neveli a gyerekét, hogy az emberiség azon fele, aki nem hisz az ő istenében, netán ateista, tévúton jár.
- Kiknek írtad ezt a könyvet? Milyen fogadtatásra számítasz?
-Nem lebeg soha egy elképzelt olvasó előttem, amikor írok, de remélhetőleg lesznek olyan kamaszok, akik élvezni fogják Mira kalandjait, és megkedvelik a humoráért, a bátorságáért, akárcsak Konrádot, aki pszichológiai szempontból a legárnyaltabb karakter, ő járja be a legnagyobb utat a regény kezdetétől a végéig. Amitől egy közelmúltbeli, személyes tapasztalatot követően kicsit talán tartok, hogy némelyik felvetett társadalmi probléma beleütközhet bizonyos szülők, tanárok ellenállásába – Magyarország sajnos még mindig elég konzervatív a gyerekirodalom terén –, holott még csak nem is ezek a problémák állnak a regény fókuszában. A Szelek Tornya, bár a történet jelentős részének egy vidéki magyar gimnázium a helyszíne, nem problémaközpontú ifjúsági regény, hanem mitológiai fantasy. Elsősorban a szórakozásra, a képzeletre épít, emellett témájából adódóan némi antik műveltséganyagot is hordoz, ami pluszt jelenthet azoknak a kiskamaszoknak, akik fogékonyabbak a múlt iránt.
- A Villámhajigáló Diabáz c. mesekönyved is hasonló világban játszódik, mint A Szelek Tornya. Ez szolgált kiindulási alapul a mostani regényedhez?
- Igen, pontosan. Valószínűleg lesz olyan olvasó, kritikus, aki a mitológiai háttér miatt automatikusan a Percy Jackson-sorozattal hasonlítja majd össze a könyvemet, de igazából a regény a Villámhajigáló Diabáz világából nőtt ki, aminek az írásakor még nem ismertem Rick Riordan szériáját. Mindkét könyvem alapja az az elképzelés, hogy a görög istenek manapság is élnek, csak a mesekönyv esetében egy szigeten, A Szelek Tornyában pedig egy másik bolygón.
- Eddig hat versesköteted és három mesekönyved jelent meg. Hogyan jött az ötlet, hogy belevágj egy ifjúsági regénybe? Várható folytatás majd?
- A bakancslistám első helyén évek óta egy fantasy regény megírása állt, szóval nem volt kérdéses, hogy megpróbálkozom vele. Konkrét folytatás ezekkel a szereplőkkel biztosan nem lesz, mivel A Szelek Tornya egy kerek egész, ezért a megfelelő lezárást is megkapta, de a hátterében felvázolt tágabb világban még olyan sok lehetőséget látok, hogy tervezek két további kötetet, mindegyiket más főszereplőkkel. Ezek maximum egy-két laza szállal fognak kapcsolódni a regényhez, tehát semmiképpen sem alkotnak majd klasszikus trilógiát.
Ha tetszett az interjú, olvasd el a könyvről írt ajánlónkat is!
