Cikkek

Tegnapelőtt a gyerekek hazahoztak egy göthös, vörös kóbor macskát. Féléves kandúr, hisztérikusan dorombolva manifesztálja, hogy neki most milyen jó, el sem akarja hinni, hogy ekkora mázlija volt, és belekerült a tutiba. Már vártam, hogy felbukkanjon. Mindig így lesz macskánk: április-május táján egyszer csak besétált az ügyeletes szerencsefi. Mici, Frici, Maszat, Findusz. Mondjuk az is igaz, mire igazán egymáshoz szoktunk volna, mindegyiket megmérgezte valaki a környékről. Véralvadásgátló patkányméreg.  A gyerekek persze úgy tudják, hogy Findusz cica elment Afrikába, ott terem csak az igazi húsgombóc.

Amikor először elkezdtem olvasni Pálcika kalandjait, amik tulajdonképpen alig kalandok, szóval Pálcika pálcikázásait, elriasztott a több, mint száz oldalas szöveg. A Pálcika-univerzumot nem lehet egy ülésre behabzsolni, időt kell hagyni neki, hogy birtkoba vegyen minket. Ha viszont szép lassan fogyasztjuk, akkor bekebelez. Mindenhol pálcikákat látunk.

Még szinte rendezkedünk a közönségben, amikor egyszercsak elkezdődik a darab. Azok a heverésző, pihengető, félig felnőtt emberek a színpadon a színészek. Vannak a közönség soraiban jó páran, akik kábé ugyanolyan ruhát hordanak és ugyanúgy néznek ki, és az előadás után körben állva, hangosan vitatják meg, hogy ők is ott voltak a nemtudomhol, és nekik is volt ilyen meg olyan élményük, és szerintük mit kell ekkor meg ekkor csinálni. Meg hogy ez mennyire durva – de láthatóan másféle döbbenettel (vagy inkább döbbenet nélkül), mint én.

A Granna - olaszos hangzása ellenére - lengyel cég, a készségfejlesztő játékok és társasjátékok specialistája. Játékaik amellett, hogy remek szórakozást nyújtanak, számos területen bővítik a gyerekek ismereteit. A Könyvfesztiválon évek óta szomszédosak a standjaink, és idén végre sikerült tüzetesebben megismerni a játékokat, melyekből jó párat be is szereznünk, tehát mostantól a Granna társasokat nálunk is megtaláljátok már.

Ismerkedjetek meg velük Kertész Noémi, a játékok fordítójának segítségével, és nézzétek meg a játékokat is!

Megfigyelhető egyfajta hullámzás az írott műfajok között, így a gyerekirodalomban is, hol az ismeretterjesztő művek, hol a verseskötetek és van, amikor a regények ideje érkezik el. Ilyenkor a csúcsra került műfajban hirtelen sokkal több kötet jelenik meg, mint korábban. Most talán a regényekkel van így. Az a szép ebben, hogy mindig örülünk, bármelyik erősödik is meg éppen. A mennyiségi növekedés minőségi növekedéssel is jár, ugyanakkor nehezedik a választás is, természetesen a legjobbakat szeretnénk elolvasni.

Tasnádi István ifjúsági regénye garantáltan a legjobbak között van, ne hagyjátok ki!

Fekete András ajánlója.

Egy hónap és vége a sulinak, ideje tehát újra elővenni és kibővíteni az osztálykönyvek listáját.

Ha tehetitek, akkor irányítsátok a tanító néniket, hogy milyen könyveknek örülnének tényleg a gyerekek. Rendeljétek meg nálunk az osztálykönyveket, hiszen ha a bármely Pagony könyvből 15 példány felett rendeltek, akkor 30%-os kedvezményt kaptok!

Mert olvasni nyáron is jó lesz majd.

Parvela és Talvitie három kötete vizuálisan és szövegében is különleges élmény: mély és magával ragadó, mint egy örvény, de finom és érzékeny, mint egy hárfa. Ilyenek a képek is: különleges kivágásainak és felületének köszönhetően úgy érezzük, hogy a valóság mögötti igazabb valódit látjuk meg a könyv által. Olvassátok Munkácsi Anna ajánlóját! Kritikáinkat a korábbi kötetekről itt olvashatjátok.

A Szerencskerék, a finn szerzőpáros trilógiájának harmadik része - a Mérleghinta és Körhinta után - a könyvfesztiválra jelent meg magyarul, sokunk örömére. Minden kötete elvarázsol és megtanít valamire, ami nélkül nem is tudunk élni; és minden mondatot meg szeretnénk emészteni, mert  érdemes megjegyezni.

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola falai között minden tavasszal Diákszínjátszó fesztivál zajlik, idén először egy nagyszabású színházterem-építő projektnek hála az iskola profin felszerelt saját színpadán mutatták meg magukat a gyerekek, óriási sikerrel. Jane Teller sokakat megosztó Semmi című könyvét két osztály is színpadra állította, a 8.c osztály ráadásul úgy formálta át a darabot, hogy még most is kiráz a hideg, ha belegondolok abba, mi zajlik egy 15 éves kamasz lelkében. Lovász Bori, az egyik szereplő mesélt arról, hogyan állt össze az ő saját Semmijük.