Mónika és a tévé
Olvass bele Marék Veronika most megjelent mesegyűjteményébe, az Alfa bácsi titkába!
– Hadd nézzem tovább a tévét!
– Nem lehet. Aludnod kell! – mondta édesanya.
– Nem akarok aludni! Olyan érdekes a tévé!
– Mónika, nem neked való. Nem is érted.
– De értem!
– Álmos leszel holnap!
– Nem leszek álmos! Nézni akarooom!
Addig-addig nyafogott, míg egy este édesapja mérges nem lett.
– Tudod mit, Mónika? Nézzed! Nézd, ameddig bírod!
Odahúzott a tévé elé még egy fotelt, Mónika pizsamában, papucsban belekuporodott, és boldogan nézni kezdte a tévét, a titokzatos, csodálatos műsort, mindazt, ami a mese után kezdődik.
Megnézte a Híradót, aztán egy filmet. Sok szereplője volt.
Kimentek, bejöttek, beszéltek, veszekedtek. Mónika már az elején elálmosodott, de nem szólt egy szót sem. Ráhajtotta fejét a fotel karfájára. Egyszer csak kivilágosodott a képernyő. Pöttyök jelentek meg rajta, éppen olyanok, mint amilyenek Mónika kispárnáján vannak. Egy borzas nyuszi ünnepélyesen bejelentette:
– Kedves nézőink, megkezdjük a Pöttyös tévé műsorát.
Mesefilmeket láthatnak.
– Ez az! – örült meg Mónika.
S a meseműsor nagyon tetszett neki. A borzas nyuszi volt a főszereplő. Futott, ugrált, bukfencezett, táncolt, és mindig becsapta a rókát. Mónika nagyokat nevetett örömében.
Aztán vége lett a műsornak, és Mónika elaludt. Másnap reggel édesanyja ébresztette.
– Jó reggelt, Mónika! Hogy tetszett a tévéműsor?
– Nagyon jó volt! De csak akkor, amikor a Pöttyös tévé adása elkezdődött.
– Pöttyös tévé? Az meg micsoda?
– Hát az, ami a film után következett, és egy borzas nyusziról szólt.
– Borzas nyuszi? Pöttyös tévé? – Édesanya édesapára nézett, és elnevette magát.
– Tudod, mi volt a film után, Mónika? Egy előadás a Föld kialakulásáról. A Pöttyös tévét csak te láttad egyes-egyedül. Elaludtál a fotelban, és befektettünk az ágyadba.
Mónika el-elgondolkodott. Egész nap törte a fejét, de estére már értette, hogy mi történt. S amikor vége lett az esti mesének, szó nélkül bebújt az ágyba.
– Mi az, Mónika? Ma nem nyafogsz? Nem akarod nézni a tévét? – kérdezte édesanya csodálkozva.
Mónika a fülébe súgta:
– Inkább a Pöttyös tévét nézem! – és behunyta a szemét.
S akár hiszitek, akár nem; amint elaludt, a Pöttyös tévé megkezdte adását. Volt, amikor reggel nem emlékezett semmire, de a legtöbbször jól tudta, hogy éjjel a borzas nyuszi kalandjairól álmodott.
Baranyai (b) András rajza
Szerezd be ITT a könyvet
