A hazai közvéleményben széles körben elterjedt nézet szerint az idegen nyelvvel való első találkozás ideális időpontjaként a 10 év körüli kor jelölhető meg. Ettől a kortól, a hagyományos iskolaszerkezeti beosztás szerinti felső tagozattól kezdve terhelhető a tanuló olyan hasznos, de kognitíve nehéz stúdiumokkal, mint a Der, Die, Das, vagy éppen az angol igeidők. További érvként az is szóba jön, hogy erre a korra már megszilárdulnak a szóbeli-írásbeli anyanyelvi ismeretek annyira, hogy az idegen nyelvvel való találkozás ne okozzon zavart. Az idegen nyelv hagyományosan felső tagozatos tantárgy a hazai intézményes idegennyelv-oktatás viszonylag rövid történetében. A rendszerváltás előtti időszakban csak kis számban találunk 9-10 év alatt induló nyelvi programokat. A politikai változások oktatáspolitikai következményeként indult meg hazánkban az intézményes korai idegennyelv-oktatás, immár elsősorban az úgynevezett ’nyugati’ nyelvek; az angol és a német oktatása. Csaknem két évtizede vannak tehát jelen közoktatásunkban a tíz éven aluliaknak kínált idegen nyelvi programok, amely terület az új évezred első éveire a szakma legdinamikusabban fejlődő ágává vált. Mindeddig azonban még nem jelent meg olyan összefoglaló jellegű munka magyar nyelven, amely válaszol arra a kérdésre, hogy miért és milyen módon van szükség korai idegen nyelvi programokra. A jelen könyv ezért született. A szerző az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának docense. Az ELTE-n szerezte alapdiplomáit, majd specifikusan a korai nyelvoktatás területére vonatkozó Master of Education (MEd) fokozatú tanulmányokat végzett az Egyesült Királyságban. PhD fokozatát a Pécsi Tudományegyetemen, alkalmazott nyelvészetből szerezte. Fő kutatási területei a korai idegennyelv-oktatás és a kéttannyelvű oktatás. Szakmai tevékenységét több mint félszáz publikáció; köztük könyvek, könyvfejezetek és tanulmányok, számos hazai és külföldi konferencia előadás, tantervek és tananyagok, valamint a tanítóképzésben eltöltött csaknem két évtized fémjelzik.