Cikkek

Jó tíz éve, amikor egy rutinvizsgálat során a helyi tüdőszűrő állomáson átvilágítottak, a doktornő megkérdezte, ugye tudom, hogy az egyik oldalamon eggyel több bordám van. Addig nem tudtam, mert addig nem okozott bajt, és a doktornő is nyugtatott, hogy ezután se fog, így aztán különösebben nem érintett meg a dolog, gondoltam, ettől még költhetek, egyik kezén Adynak is több ujja volt, mégis egészen jó verseket írt. De attól a naptól kezdve úgy képzeltem, ha valaha gyerekem lesz, csakis lány lehet, különben semmi értelme a plusz bordának.

Idén karácsonyra gyönyörű új gyerekverses kötetek lepték el a boltok polcait. Annyira szépek, hogy időbe tellett, amíg elteltem a képek nézegetésével és eljutottam a versekig. Mindegyik más stílus, mind vizuálisan, mind a verseket tekintve, és mindegyiket érdemes végiglapozgatni, hogy a gyerekét ismerő szülő kiválassza azt, amelyik az ő ízlésükhöz leginkább passzol. Ugyanis egy sincs e kötetek között, melyet borzadva vagy akár csak sajnálkozva tettem volna le - a tisztes, korrekt versektől a kiválóig terjed a sor (a versek minősége természetesen egy köteten belül is változik). És még az alkalmanként kicsit gyengébb szövegért is minden esetben kárpótolnak a rajzok, melyek életre keltik a verset, és a kisebb gyerekeknek legalább akkora élményt jelentenek, mint maga a szöveg - ráadásul mindegyik kötetben nagyon megtalálta a szöveg a hozzá illő illusztrátort. Jó kézbe venni a könyveket, kívül-belül, már tapintásában (az igazi könyvrajongók tudják, hogy a tapintáson és a megfelelő könyvszagon mi minden múlik) vonzó.