ez itt a kosarad
a termékeiddel
  • könyv
  • 6-10

Dezső Andrea

Mamuska

Illusztrátor: Dezső Andrea

Fordító: Szabó T. Anna

Csimota Könyvkiadó, 2010

40 oldal, Kemény borító

Dezső Andrea fekete-fehér illusztrációi, mint régi fényképek elevenítik fel a képzelet és a valóság összemosott történeteit. Egy kislány végtelen fantáziájával idézi fel nagymamája fiatalkorát. Mamájának mesélve elénk tárul egy határtalan fantáziavilág, ahol életre kel a múlt; a nagy árvíz, a nagymama előtt hódoló kérők, a régi kert és csodás lakói, és persze két képzelt jó barát is. Meseien és lírai hangon mosódik össze a valóság a képzelettel, ahogyan egy kisgyerek fejében ez él. Dezső Andrea meséjét az eredeti angolról magyarra fordította Szabó T. Anna.

Elérhetőség: rendelhető

Várható szállítási idő: 3-6 munkanap

Kosárba teszem

2200 Ft
1870 Ft (-15%)

Ne legyen tabu!

Sok olyan téma van, amit legszívesebben soha nem említenénk meg a gyerekek előtt, mind közül talán a halál a legnehezebben artikulálható. Mindennél fontosabb, hogy megóvjuk a gyerekeket a fájdalomtól, a kérdés csak, hogy ennek az-e legmegfelelőbb módja, ha nem beszélünk a halálról. Olvasd el ezt a cikket, hasznos tanácsokat, tematikus könyveket mutatunk be!  

"Semmi mást nem akartam csinálni, állandóan csak rajzoltam"

Erdélyben született, Budapesten járt Iparművészeti Egyetemre, immáron tizennégy éve él Amerikában. Képzőművészként tevékenykedik, köztéri munkáit New York-iak százezrei csodálhatják meg, nap mint nap. Most épp klasszikus meséket illusztrál, de jegyez könyvet szerzőként is. Tervezett már cd-borítót, papírinstallációi, hímzései, és porcelánmunkái mellett dolgozott már mozaikkal és acéllal is. Nemrég járt Magyarországon, idén ő volt a VII. Gyermekirodalmi Fesztivál díszvendége. Dezső Andreával Győri Hanna beszélgetett.

Mamuska

Mamuska első pillantásra megfogott, és nem ereszt. Gondolatban rögtön odafészkelte már magát Mamó, és A hálás virág nagymamája mellé. Pörgetem előről hátra, hátulról előre, a szövegbe még nem tudom beleásni magam, de hazáig csak tudok várni. Mamuskát lerakom, hisz most más dolgunk van, de egy pillanat múlva a kezemben van megint, pereg a grafitszín varázslat. Végül az ölemben köt ki, szorongatom, simogatom, Mamuska nem ereszt. Mamuskát nem eresztem. Aztán csak nem tudok várni hazáig, a négyes villamoson meg elered a könnyem. Nem is annyira Mamuska halálát siratom, inkább azt könnyezem meg, hogy a búcsú ilyen szép is lehet.

További kapcsolódó cikkek...