"Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Anyának lenni, anyává válni nem könnyű, sosem is volt az, és ezt a nehézséget a mesék sem hallgatják el. Több ezer mese szól arról az ambivalenciáról, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A "mostoha" alakja kiválóan érzékelteti ezt az ellentmondásos viszonyt, valamint az anya -l egalább – két arcát: a szerető, kedves, odaadó anyáét, és a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másikét. Az utóbbiból mintha több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a jó anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék – legyen szó szerelemről, életről vagy halálról – nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell – mert rendbe lehet – hozni." (A szerző)