Pagony - gyerekkönyv és játék

Esterházy Péter úgy vall Mándyról, mint az őt a „modern” magyar prózába bevezető Mesterről. „Másodikos vagy harmadikos gimnazista lehettem, amikor J tanár úr kezembe adta Az ördög konyháját. Azt gondolom, uram, ez magának tetszeni fog. Valóban. Én könyvben ilyen összevisszasággal addig még soha nem találkoztam. ő volt az első úgynevezett mai magyar modern, akit olvastam. Tökéletes zűrzavar. Nem tudtam, hol vagyok, mikor, hogy ki beszél, hogy most ezt gondolja csak, vagy már valóság, egyáltalán, történik-e valami itt, vagy hogy is van ez ( …), úgy zuhantam bele abba a könyvbe, mintha mindig ott lettem volna, illetve oda való volnék.” (1) - Vári György elemzése

Egyszer egy dédnagypapa kedvesen megkérdezte tőlem, hogy minek kúszom-mászom az egyévessel. Mondtam, hogy játszunk. A dédnagypapa kicsit furcsa arcot vágott és megkért, avassam már be, mégis mit lehet játszani egy ekkora gyerekkel. Elmeséltem, hogy különböző formákat szoktunk dobálni egy lyukas dobozba, gurigázunk a labdával, toligáljuk a kerekes dolgokat, mondókázunk, éneklünk, közben ritmusra rázzuk a rumbatököt, ilyesmik. Kis hümmögés és homlokráncolás után rám hagyta a dolgot. Végülis én tudom, dehát az ő idejükben csak kivágták a tanyára a gyerekeket, azok meg elvoltak magukban, nem kúszott-mászott velük egy felnőtt sem. Aztán mégis mind felnőtt.