Szegedi Katalin interjúja Takács Marival, A Sötétben Látó Tündér illusztrátorával

A meséből készült darab évek óta hatalmas sikerrel megy az Örkény Színházban, Pogány Judit lebilincselő előadásában, a szerző rendezésében. Arra lennék kíváncsi, hogy te hogyan tudod függetleníteni magad az elődöktől? Amikor én olyan megbízást kapok, amelynek már voltak előképei, egészen elhatárolódom azoktól, mert nekem "bezavarnak a képbe". Elnézést, hogy saját tapasztalataimmal hozakodom itt elő, de egy kollégával beszélgetve óhatatlanul előjönnek az ilyen helyzetek. Egy adott látvány rendkívül meghatározó tud lenni, nehéz utána elfelejteni és újrakezdeni az elképzelést. Te megnézted az előadást, mielőtt elkezdted a munkát? Hogyan tudtad lenullázni a színházi látványt és újraindítani a saját képzeletedet?

Valóban nagyon meghatározó tud lenni egy-egy, már megvalósult látványvilág, ez igaz, én mégis azzal szoktam kezdeni a munkát, hogy minden fellelhető előképet az adott témában megnézek, felkutatok. Pont azért, mert mindig nagyon kíváncsi vagyok arra, ki milyen módon, hogyan nyúlt a karakterekhez, a történethez, mennyire volt merész vagy épp konzervatív?

A Sötétben Látó Tündér megbízásakor is első dolgom volt a darabot megnézni. Lebilincselő volt! Amit viszont már akkor biztosan éreztem, hogy a könyvben borzasztóan nehéz és vakmerő vállalkozás volna a darabra jellemző sötétségre építeni. Így a kiadó és a szerző egyetértésével a mese színességét választottam inkább. Azt a történetet, amit a Sötétben Látó Tündér mesél el nekünk és az ölébe ülő kis tündérnek.

Rögtön "láttad" magad előtt a leendő képeket olvasás közben? Egyáltalán, te milyen típusú alkotó vagy? Inkább rögtönözni szeretsz munka közben, vagy nem bízod a véletlenre és alaposan megtervezel minden egyes képet, figurát, kompozíciót? Volt olyan kép ami rögtön megjelent a szemeim előtt, igen. De mint mindig most is többször olvastam el a történetet. Első olvasásra általában egy nagyon markáns hangulat kerít hatalmába. Természetesen elképzelem mindazt amit olvasok de először egy esszenciát, egy benyomást kapok az egészről és hagyom, hogy átjárjon. Azután kezdem el beleásni magam a részletekbe amiket papírra is vetek. Lehet, hogy csak írás formájában de késôbb pici rajzok, vázlatok is születnek a kiprintelt papírszélekre. Hogy rögtönözni szeretek-e...? Önálló festményeknél igen. Könyveknél nem. Utóbbinál megtervezem a kompozíciókat és a figurákat is. Vonalasan persze csak, ami azt jelenti, a színek, a minták, a pici apró részletek festés közben, a pillanat hatása alatt születnek. Legtöbbször... Mert ez alól is van kivétel! :) Ha fontosnak érzem, mi van pl a királylány ruháján, nem kapkodom el a textilmintának kinevezett szimbólum, motívum kiválasztását.

Te hogy állsz a szerzőkkel való szoros együttműködéshez? Ez mindenkinél máshogy működik: vannak, akik igénylik a gyakori konzultációt, én például csöndben, magamban szeretek dolgozni, bármiféle szerzői instrukció nélkül. Ti hogyan dolgoztatok Bagossy Lászlóval, konzultáltatok a születendő képekről, látta munka közben a vázlatokat, részeredményeket?

Nagyon jól kijöttem eddig munka során mindegyik szerzővel. Olyannyira, hogy maximális bizalmat élvezhettem részükről minden könyv születésekor. Bagossy Lászlóval is többször találkoztunk az illusztrációk elkészülte alatt s, ő is szabad kezet engedett nekem. Neki egyébként már a fekete-fehér vázlatokkal is tetszett volna a könyv!

Azt látom, hogy nagyon sokoldalú alkotó vagy. Noha száz méterről ordít minden művedről, hogy ezt egész biztosan Takács Mari rajzolta, én többek között éppen azt szeretem a munkáidban, hogy a saját stílusodat megtartva különböző hangnemeken tudsz megszólalni. Jó sok könyved megjelent már, most gondolatban összeszedtem őket. Azt vettem észre, hogy vannak különböző irányvonalak, melyekbe egyes könyveid beletartoznak. Vegyük csak szépen sorra.
Én a Csimota Kiadónál megjelent "Beszél a kéz" című könyveddel találkoztam elsőként. Ennek volt folytatása, magától értetődő, hogy a sorozat többi darabja is ilyen. De már a Piroska minimalista stílusa teljesen más képet mutat rólad. A Pagony-Csimota közös kiadásban megjelent "Friss tinta" című kötet megint egészen különbözik az eddigiektől, de ennek is találtam párját a munkásságodban, mégpedig a "Hajnali csillag peremén" című verseskötetet. A "Brémai muzsikusok" egy teljesen önálló vonal, szerintem talán a Három kismalac lehetett ennek valamiféle előképe. De megintcsak önálló vonalként érzem a Csimota kiadónál megjelent Csodafa illetve a Puszi című könyveidet. Eddig szintén egyedülálló a Finy Petra meséjéhez, "A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány" című meséhez készített illusztrációsorozatod is, ennek egyelőre még nem találtam párját. Csodaszépek a képek. Hosszú évekig kitartóan a kedvencem volt tőled a Mesék az élet csodáiról című meseantológia. Ennek a vonalnak érzem továbbfejlesztett változatát két másik munkádban, a tavalyelőtt a General Pressnél megjelent Meseország lakói című könyvedben, illetve az eddig felsoroltak összes erényét ötvözve a legújabb művedben, az itt kiállított A sötétben látó tündér című kötetben.
E hosszú összefoglaló végére jön a kérdés is. Vajon melyik vagy Te leginkább, melyik áll igazán közel a szívedhez? Mitől függ, hogy milyen stílust, technikát választasz? A kézirat jellegétől, vagy inkább attól, hogy te magad éppen melyik alkotói periódusodban vagy?

Én mindegyik könyvecskémben benne vagyok, azaz én vagyok, de én egy örök kísérletezô is vagyok, aki minden új feladatnál megpróbál egy kis változatosságot vinni a munkájába. A kedvenc eszközöm persze még mindig az akril, de úgy érzem, sokféleképpen tudom még variálni. Szeretek festőien, gyorsan dolgozni vele (Beszél a kéz), és szeretek precízen (Mesék az élet csodáiról). Tetszik, ha vonalas rajzokkal, metszetekkel egészül ki (Friss tinta!), mert újabb és újabb játékos megoldások tudnak születni. "A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány” című könyvnél a finomság, érzékenység elérése volt a cél, hogy képileg is vissza adjam azt a gyönyörű világot, ami Petra tollából született meg. A "Brémai muzsikusoknak" pedig valóban a "Három kismalac" volt az előképe, csak míg ez utóbbinál "csak" két technikát ötvöztem, az előbbinél már hármat (akril, szkennelt textilek, számítógépes grafika). De tényleg minden könyvnél igyekeztem picit másképp nyúlni a látványvilághoz, és nem csak a magam kedvéért, hanem mert minden egyes könyv más-más megközelítést igényelt. A Sötétben Látó Tündér illusztrációinál egyértelmű volt például számomra, hogy a precízebb technikát kell válasszam egy hagyományosabb figura megformálással, ugyanis egy gyönyörű meséről van szó, melyben ott vannak a mindenki számára jól ismert magyar népmesei motívumok, elemek. Az újítás itt részemről a kompozíciókban rejlik. Merészebb perspektivikus megoldásokat választottam, illetve olyan képkivágásokat, melyek egy szomorú vagy épp vidám pillanat megörökítésének érzetét keltik bennünk, akár egy fotó.

Amikor én végeztem az Iparon, mindenki reklámgrafikus akart lenni. Én voltam ott az egyetlen csodabogár, aki mindig is illusztrátor szeretett volna lenni. Most úgy látom, mintha megfordulna ez a tendencia: hatalmas az érdeklődés az illusztrálás iránt. Ha jól tudom, korábban te reklámügynökségnél is dolgoztál. Hogy keveredtél aztán az illusztráció felé? Az ott szerzett tapasztalataidat tudod-e hasznosítani a könyvtervezésben?

A reklámügynökségnél eltöltött idő alatt is folyamatosan rajzoltam, festettem. Haza érve a munkából, hétvégeken...amikor csak tehettem. Néha hajnalig ültem a rajzasztal fölött. Akkor döntöttem úgy, hogy mesekönyvek illusztrálásával fogom "mulatni" az időt, amikor a hajnalig tartó alkotómunkák már felkérésre történtek. Szeretem egyébként az alkalmazott grafikát is mind a mai napig, de úgy érzem, lélekben egy naivabb világhoz tartozom.

Fiatal korod ellenére már rengeteg könyvet tudhatsz magadénak. Mi, olvasók és a szép gyermekkönyvek rajongói nagyon örülünk ennek. Vajon mennyi munka, mennyi lemondás van egy-egy ilyen szép könyv elkészülte mögött? Boldog vagy, úgy érzed, hogy teljesült az álmod? Akkor is, amikor hullafáradt vagy, karácsony éjszaka van és beteg a kisfiad – és közben dolgoznod kell, mert le kell adni a határidős munkát?

Röviden és tömören a válasz: igen! :) Azt hiszem bármerre is vitt volna az utam, bármilyen más országba születtem volna, a mesekönyveknél kötöttem volna ki. S, bármilyen nehézségek is adódtak ezidáig a könyvek születésekor (mert persze mindig adódtak), megküzdöttem velük, igaz, sokszor a családom segítségével. Nélkülük nem tudhatnék ennyi könyvet magam mögött! Fantasztikus nagyszülőkkel vagyok körülvéve, a barátokról, ismerősökről nem is beszélve.

Vannak kedvenc illusztrátoraid, akár itthon, akár szerte a nagyvilágban? Vannak-e olyanok, akik valamelyest hatottak a te művészeted alakulására, akár a kortárs, akár a klasszikus művészek közül? Ha igen, kik?

Nagyon sokan és sokféle képpen hatottak rám már gyerekkorom óta, és nagyon-nagyon sok kedvencem van az itthoniak között is éppen ezért nem szoktam felsorolni őket nehogy kifelejtsek valakit. A külföldi alkotók között azonban igazán nagy-nagy kedvenc, akiknek a könyveit is gyűjtöm, már egy picit kevesebb van, úgyhogy velük most kivételt teszek: Rebecca Dautremer, Martin Jarrie, Frederic Clement, Benjamin Lacombe, Olivier Douzou, Anna Laura Cantone

• Nemes Annamária2009-11-10 22:35:22
  Kedves Mari! Még nem olvastam a könyvet és nem is láttam a darabot, de amit és ahogy írsz a munkádról nagyon közel áll hozzám. Nem vagyok szakmádbeli, de sokat rajzolok a magam és kisfiaim örömére, imádom a szép és jó gyerekkönyveket. Nagyon örülnék ha egyszer találkozhatnánk, a magasságom és a súlyom is pont annyi:)
• Takács Mari2009-11-18 12:43:10
  Kedves Annamari! Remélem tetszeni fog nektek a könyv és a színházi darab is! Két teljesen különbözô megközelítés ez egy gyönyör? mesérôl. Az adottságaink alapján pedig talán még egymásra is fogunk ismerni a legközelebbi könyvbemutatón! :) Minden jót nektek és további jó olvasgatást, rajzolást! Ne hagyjátok abba!!!! :)
• Kata2009-12-21 23:00:13
  Kedves Mari! Beleszerettem a borítójába, még jobban amikor belelapoztam, és 30 éves fejjel vettem magamnak egy mesekönyvet :) Köszönöm a gyönyörű rajzokat és Bagossy Lászlónak is a csuda mesét :)
• Takács Mari2010-01-09 17:04:34
  Kedves Kata! Tegezôdhetünk? Örülök, hogy így jártál! :) Velem ez nagyon sokszor megesik. :)) Mert nálam pl. ez is a kényeztetés kategóriájába tartozik! (Meglepni magam egy jó könyvvel.) Remélem, legközelebb is gyarapíthatom majd a mesekönyv gy?jteményedet!!! :) Minden jót! Baráti üdvözlettel: Mari