Színházi friss - Rettentő görög vitéz

A Stúdió K egy olyan színház, ahol gyerekfoglalkozástól a felnőtt bábelőadásig találunk mindenféle csemegét. Ha valaki jobban bírja az art mozik hangulatát a megaplázáknál, azoknak feltétlenül ajánlom, mert az első pillanattól az az életérzés tölt el, hogy ezen a helyen otthon vagyok, személyesen vagyok itt, ahogy a gyerekek is. Hozzá kell tennem, ők szintén érzik ezt...

A rettentő görög vitéz című előadást néztük meg, amelyet Zalán Tibor írt. Egy, az előadásról szóló kritika kezdődött azzal a gondolattal, hogy bizonyára Zalán jókedvében írta ezt a darabot. Ebben szinte teljesen biztosak lehetünk. De ami a pláne a dologban, hogy bármilyen búval bélelt állapotban, vagy vasárnapi tunyasággal kevert hullafáradtsággal érkezz az előadásra, biztos, hogy öt perc múlva már versenyt röhögsz a gyerekeddel, ismerőseiddel és a többi nézővel. A darab Thészeusz (számomra amúgy is kétes hírű, Ariadnéről oly simán lemondó görög hős) felnőtté válását, az anyai háztól az apai házig való kalandozását és a Minotaurusz legyőzését meséli el. Zalán mintha fürödne a nyelv adta lehetőségekben. Folyamatos szóviccek (messze az igényes és szofisztikált fajtából), kínrímek és mindenféle rímek, vers és próza, kevert műfaj, és kardal. Közben hatalmas kacarászások mindenfelől, mert ugyebár a gyerekek élvezik ezt, olyanok is leesnek nekik, amiket nem gondolnánk. A veretes történetről kiderül, hogy egyáltalán nem avítt, sőt...

A színházi megoldások fantasztikusak. A színészeket, akik a bábokat mozgatják és a hangjukat adják (és személyiségüket) folyamatosan látjuk, gyakran egy bábbal több ember is dolgozik, ami olyan összmunkát sugall, amire csak kevesen képesek. Nagypál zseniálisan adja a kissé pökhendi, a meleg harisnyától már írtózó, de azért időnként persze berezelő Thészeuszt. Nyakó Júlia, aki hol narrátor, hol az egyik szereplő, hol a kar, érdes hangjával és elképesztően találó játékával az előadás egyik fő motorja. Hannus Zoltán, aki első ellensége Thészeusznak a történet során, (Periphétész, bunkós ember), még szintén legalább három szerepet ível, és szintén zseniálisat alkot. Folyamatosan kommunikál a közönséggel, játéka pontos, de közben nagyon vicces, és nagyon laza.
A humoros és izgalomban tartó szöveghez az előadásmód tökéletes lett. Támadható felülelet, ha szeretnénk sem nagyon találunk.

Az előadás egyik fő kísérő eleme a zene, amit Spilák Lajos (Monori Andrással, aki szintén részt vett a zenei munkálatokban) az izgalmas atmoszférát teremtő, különleges hagnszerekkel tökéletesen (nemcsak) kísér. A szereplők kortárs alkotáshoz hűen nem vonultathatók fel a jó és rossz oldalon, éppen emiatt a legyőzetés, legyőzöttség érzése is kétértelmű. Minden szereplő fontos jellemvonásokat képes kibontakoztatni jelenléte alatt, az emberi kicsinyességtől a butaságon át a szeretetlenségig.

Legszívesebben lelőném az összes poént, de akkor nem menne el senki az előadásra még a végén. Pedig érdemes. A mi gyerekeink hazafele kántálták a poénokat, és mindegyik újra akarja látni az előadást. Sőt, mi szülők is. A színház honlapján megtalálhatóak szövegkönyvek, egyéb (felnőtt!) előadások, és persze sok-sok kép is...

• Éva2010-03-08 13:23:40
  Szerinted hány éves kortól lehetne rá vinni a gyerekeket?
• Pagonyeszti2010-03-08 13:56:40
  én azt mondanám, 5 éves kortól. Mi most láttuk harmadszor, zseniális.  
• nikisze2010-03-08 14:43:51
  3 éves kor körülieknek semmiképp sem ajánlom, még nem bírják, és nem is élvezik, szerintem is öttől vagy hattól
• note2010-03-08 14:48:58
  sajnos lemaradtam róla, engöm nem hívott az asszony, de ha mégeccör mögnézi, elmögyök én is. ui. elmúltam már 3.