„Csak semmi egyszer volt, holnem volt...” Így kezdődik Békés Pálnak korábbi évtizedek gyerekvilágát idéző meséje a kétbalkezes varázslóról. Fitzhuber Dongót nehezen szerzett varázslódiplomájával egy távoli lakótelep körzeti varázslóhivatalába helyezik. Elődje furcsa levelet hagy neki, arra inti Dongót, hogy sürgősen meneküljön el erről az unalmas helyről, amint teheti. Dongót lelkes újoncként hidegen hagyják e sorok, és nagy buzgón kezdi el a munkát. Ám valóban, a hely mintha átkozott lenne, egy lélek sem teszi be lábát a hivatalba. Varázslat és mese nélkül múlnak a hetek. Aztán egy szép napon egy lakótelepi kisfiú, Éliás Tóbiás könnyei visszaadják Dongónak a varázsmesterségbe vetett hitét, és Tóbiással együtt kelnek útra, hogy megkeressék az elveszett, szétszóródott meséket. Ezt a humoros történetet ajánljuk mindenkinek, kiváltképp azoknak, akikben eleven kép él a lakótelepek különös, falanszterszerű világáról, valamint azoknak, akik titokban borzasztóan vágynak egy nagytesóra, aki mindenféle trükkhöz ért, és aki mellett biztosan nem telik el kaland nélkül egy nap...