Az első mesében Bogyónak, a kis csigának nagyon fáj a füle, ki kell hívni Bagolydoktort! A második történet pedig egy új erdőlakóról, a kis dongólányról szól. Ennek különösen Baltazár, a méhecske örül...

Luca elalvás előtt az ágyában gondolkozik. Azokról, akiket szeret, és azokról, akiket nem. És persze azokról az izgalmas dolgokról, amik megtörténnek vele.

A gyerekeknek hirtelen felnőttként kell viselkedniük, miközben a felnőttek meglepően gyerekesek néha.

Volt egyszer egy melegszívű medve, aki mindent és mindenkit megölelt, ami vagy aki az útjába került. Legjobban a fákat szerette ölelgetni.

Még a legnagyobb medvék is félnek néha. Legalábbis egy picit. A villámlástól és a dörgéstől, a sötéttől és a brekegő szörnyektől.

Rumini Ferrit-szigetre érkezik, Balikót már megint elrabolják, Negró sajátos átváltozáson megy keresztül, a pillangók hiába szépek, rosszat akarnak - még szerencse, hogy a világ legtalpraesettebb egerének végül sikerül kivágni magát a bajból.

Bori fodrászosat játszik a barátnőjével, de butaságot csinálnak: a maguk készítette hajcsavaró Bori hajába ragad. A bajon már csak az olló segíthet...

Időtlen történet a részvétről és az örömről.

Liza, a dacos, szeszélyes, mindenre kész kislány, és Micsoda, a névnélkül maradt kutya kalandjai. A meghökkentően minimalista, grafitszürke-fekete ceruzás és piros foltozós, vagány és illusztráció tökéletesen illeszkedik a fordulatokban gazdag szöveghez.

Maszat elutazik. Nem is akárhova: a tanyára - és nem is akármivel, hanem vonattal! Először is jól fel kell pakolni, kis bőrönd, hátizsák, Hóchóc sem maradhat otthon, és Sári is ott vár már a pályaudvaron... A vonatozás minden percét kiélvezik!