Cikkek

A felnőttek és a tizenévesek között hatalmas a szakadék, egyik fél részéről a kontrollálhatatlanság, a másik fél részéről talán a megnemértettség a legerősebb hívószavak. Éppen emiatt, a generációk között húzódó fal miatt a tinédzserek nem képesek artikulálni a problémáikat a szüleik felé, de sok esetben még a saját korosztályukkal sem találják meg a közös hangot. Bár minden gond hatalmas a maga nemében, tudnunk kell észrevenni az intő jeleket – nem csak felnőttként, hanem kamaszként is. A Vészkijárat-könyvek arra hivatottak, hogy felhívják a figyelmet azokra a láthatatlan problémákra, amelyek bármelyikőnkkel megtörténhetnek, és amelyek sajnos sokszor meg is történnek, valamint olyan témákat vesznek elő, amelyekről még mindig úgy érezzük, tabu beszélni.

A szorongás, a depresszió, az öngyilkosság mind komplex fogalom, rengeteg kiváltó okkal, megélési móddal és végkimenettel. Adott egy trauma, amit egy személy olyan mélyen él meg, olyan nyomot hagy az elméjében, hogy kiürülnek az érzelmei, lényegében egy apatikus állapot marad meg, semmi más nincs, csak üresség. Ez egy olyan mentális teher, amit egy ember huzamosabb ideig képtelen egyedül cipelni, egyszer bele fog törni, ha nincs egy közeli személy, vagy egy szakember, aki meghallgatja, rátereli a kijutás sztrádájára, és fogja a kezét, amíg végigsétál rajta. - Olvassátok Orbán Bence kritikáját a könyvről!

Az írónő személyes élményeiről mesél; a kamaszkori depresszió leküzdéséről, az ellentmondásos érzelmek feloldásáról és a társadalmi problémák megoldásáról.
Olvassátok el Dunajcsik Mátyás interjúját Jónína Leósdóttirral!