Lídia, 17
  • 14-18

Gévai Csilla

Lídia, 17

Illusztrátor: Gévai Csilla

Tilos az Á Könyvek, 2015

192 oldal, Puha kötés

Itt van az ősz..., és Lídia ott folytatja az életét, ahol abbahagyta, csak immáron 17 évesen keresi vágyakozva a Nagy Őt és önmagát. A hivatását lassan megtalálja, és arra készül, hogy egyszer menő képregényrajzoló lehessen. Életvezetési tanácsadójaként egy új alak tűnik fel a múltból, Latabár Kálmán, a remek táncos-komikus, és szerencsére érkezik egy zenész fiú is az osztályba, Vilmos. A tibeti barát, Geyang pedig le nem veszi a szemét Lídiáról, mert azt gondolja, hogy az út, amin jár, nem is e világi… Mindez a szellemes, humoros naplóregényben, a Lídia, 17-ben, ismét a szerző zseniális illusztrációival.

Elérhetőség: rendelhető

Várható szállítási idő: 1-3 munkanap

Kosárba teszem

2450 Ft
2083 Ft (-15%)

nextprev
Naplót írni irtó veszélyes. Mi van, ha valaki elolvassa?

Aki először veszi kézbe a Lídia, 16 című könyvet, azt gondolhatja, hogy egy átlagos kamaszlány naplóját fogja olvasni. Semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy tini naplót vezet. Aztán a gyanútlan olvasó hamarosan rádöbben, hogy korántsem átlagos lány Lídia...

Napló-képregény-csoda

A leghálásabb szerep talán, amit egy ilyen könyvhöz kezdő író magára ölthet, egy tizenéves diák alakja. Ugyanis ebben a korban napi szinten temérdek új impulzus éri az embert, amire (akármennyire tagadtam én is akkoriban, hogy túlzó módon reagálnék) igenis szélsőségesen hajlamosak reagálni a fiatalok. Adott tehát a sokszínű téma, az életkorból fakadó változékonyság a karakterfejlődéshez, így Gévai Csillának már csak saját egyediségét, illetve a főhőse egyéniségét kellett hozzátennie, hogy megszülethessen a Lídia, 16, majd a Lídia, 17.

Miért imádjuk annyira a naplókat?

Hogy miért szeretjük annyira a naplóregényeket? Mert legyen az írója akár fiktív vagy valós, a közvetlenség, az intimitás, amit az E/1-ben írt személyes vallomások adnak nem foghatóak semmilyen más írói eszközhöz. Szeretjük beleélni magunkat a történetbe, és elhinni, hogy mindaz, amit olvasunk igaz. Ezt a vágyunkat tökéletesen elégítik ki a hitelesség illúzióját fenntartva a fiktív naplóregények.

Kedves Naplóm!

Az elmúlt heti olvasnivalóim felkavaróak voltak: kamaszoknak szóló könyvekkel ismerkedtem. Hiába, ahogy nő az életkor, úgy szaporodnak a problémák is. Az ifjúsági irodalom már a realitásokon alapul, sőt, olykor brutálisan nagyítja fel az érzékeny, problémás helyzeteket. Magam is elkezdtem készülni a gyerekeim kamaszkorára, és sokszor, mikor szülők kérnek tanácsot tőlem a boltban, rábeszélem őket, hogy feltétlenül olvassák ők is az ifjúsági könyveket. Ezek az írások szembesíthetnek minket azzal, hogy a saját kamaszkorunk emléke - bármennyire hihetetlen is - de egyre jobban távolodik, hogy szülőként megváltoztunk, és a világ is más lett. Mindez olyan közhelyes, de akkor is igaz. -Laura ajánlója.

Lídia a művészetek csemegeboltjában

Ez az a könyv, amit minden kamaszlánynak (sőt, kamaszfiúnak!) a kezébe adnék gyorsan! Engem most is - bár nem érzem magam befejezettnek - nagyon megérintett. Gévai Csilla naplóregényének második kötete, még az elsőnél is jobban sikerült, és ez elég jó jel, nagyon remélem, hogy olvashatok még Lídiáról! - Zsani ajánlója.