Cikkek

Kislánykoromban volt egy kedvenc mesekönyvem. Nagyon régi volt, és rongyosra olvasták már a nálam idősebb rokongyerekek, mégsem tudtam ennél jobb mókát elképzelni. Ennek a könyvnek ugyanis az volt a különlegessége, hogy én dönthettem el, hogy mi legyen a vége! Úgy éreztem, hogy egy végtelen mesét tartok a kezemben, és imádtam, hogy legalább tízféle lehetséges végkimenetele lehet az eseményeknek. Akkor még csak emiatt a varázslatérzés miatt rajongtam annyira ezért a kötetért. Most már tudom, hogy az is nagy szerepet játszhatott ebben az érzésben, hogy a szerző a döntés szabadságát kínálta fel nekem, a nyolcévesnek... - olvass tovább!