Urara már mindent előkészített a teaszertartáshoz. Harci ruhája helyett egyszerű, fekete-ezüst selyemkimonót viselt, arca fáradt és gondterhelt volt. Meghajolt a fiú felé, majd elhelyezkedett vele szemben a tatamin.

Pamuk Fanni utálja a gimit és az otthoni nyomasztást. Csak az lelkesíti, hogy elkészítse Urara, a haláldémon jelmezét a nyári Conra. Terve megvalósításában a szomszéd néni lesz fő szövetségese, sőt, valami szerelemféle is megjelenik az életében. És bár szeretné, ha a valóság hasonlítana a filmek fantáziavilágára, nem számít rá, hogy ennyire azonosulnia kell kedvenc rajzfilmkarakterével. Mégis ő az egyetlen, aki ebben az elfuserált világban félelem nélkül beszél a halálról egy haldoklóval - ahogy Mészöly Ágnes az, aki pátosz nélkül, vagányan ír az elmúlásról, meg arról a fura valamiről, amit előtte életnek nevezünk.