1981-ben született Londonban. Amikor hatévesen meg kellett volna tanulnia olvasni a suliban, sztrájkba fogott, és egy évig ki sem nyitotta a könyveket. Szerencsére hagyták csendben sztrájkolni, és amikor nyáron a kezébe került Astrid Lindgren könyve, a
Mi, Bullerbü-i gyerekek, elkezdett olvasni. És soha többet nem hagyta abba. Az írásba tizenkét évesen vágott bele. Attól fogva minden nyáron írt – míg a többiek a strandon hevertek, ő a gép előtt ült –, de legalább fürdőruhában! Egyre csavarosabb sztorikat talált ki grófokról, lövöldözésekről, vízbefúltakról.
De a nyár mindig túl rövid volt, így a történetek a fiókban végezték. Tizenöt évesen arra jutott, hogy arról ír, amiről mindent tud: a suliról. Egy éven át minden hétfőn ott állt a Timesban egy cikke az
iskola életéről: szerelemről, tanárokról, szülőkről, uzsonnásdobozokról. Ma Utrechtben él, és többnyire egész nap a laptopja előtt ül. Még mindig nagyon szeret írni, olvasni, főzni, és nyáron elutazik olyan országokba, ahol magasak a hegyek. Kedvenc könyvei Astrid Lindgren művei, a Háború és béke, valamint Mark HaddonA kutya különös esete az éjszakában című kortárs regénye.
