Az első Rumini-kötet még otthon nyomtatott karácsonyi ajándék volt kislányának, az akkor óvodás Lilunak, aki a következő karácsonyra is ilyen mesét kért – ez lett a második Rumini-könyv. Azóta az év gyermekkönyve díjas egérkalandok sok iskolában kötelező olvasmánnyá lettek, szerzőjük pedig József Attila díjat kapott. Ma már több mint 40 könyvön olvashatjuk Berg Judit nevét. Mesekönyv-szerzői munkássága egyedülálló abban a tekintetben, hogy könyvei a legkisebb óvodásoktól a kiskamaszokig minden korosztályt megszólítottak és meghódítottak. Kötetei több tízezres példányszámban kelnek el, legnépszerűbb mesefigurái már nyári táborokban, szakkörökön, tematikus játszótéren, színházi előadásokon és filmen kelnek életre. Történetei úgy tanítanak, hogy nem szolgálnak tolakodó tanulságokkal, úgy mutatnak mintát a fiatal olvasóknak, hogy közben vidámak és vagányak is egyben.
Magáról így mesél:
"1974. január 28-án születtem Budapesten. Az első könyv, amit egyedül sikerült végigolvasnom hét vagy nyolcéves koromban, rövid kis mesekönyv volt: A halász hetedik fia. Testvéreimmel és unokatestvéreimmel sokat meséltünk, matchboxoztunk, fantázia- és szerepjátékokat játszottunk éveken át, de akkor még eszembe sem jutott, hogy egyszer én is meséket fogok írni. Akkoriban ornitológus, síoktató és kaszkadőr akartam lenni. Kedvenc olvasmányaim pedig a Dumas-könyvek és Mándy Iván Robin Hood-ja voltak.
Nyolcadik osztály után a Karinthy Frigyesről elnevezett angol-magyar két tannyelvű gimnáziumba jelentkeztem. Hamar megtanultam angolul - és egy ösztöndíjnak köszönhetően 15 éves koromban négy hónapot töltöttem New Yorkban, cserediákként. Ottani családom dél-amerikai bevándorló família volt, így a négy hónap elteltével spanyolul is egész jól értettem már. Közben rákaptam a szépirodalomra, mindegy volt, hogy magyar vagy külföldi, kortárs vagy klasszikus: faltam a könyveket. És persze úgy éltem, mint a legtöbb gimnazista: tanulás helyett inkább utazni, kalandozni vágytam.
Végül az ELTE Bölcsészkarán kötöttem ki, itt szereztem magyar-angol szakos tanári diplomát és drámatanári végzettséget. Közben egykori általános iskolám színházszakkörének írtam darabokat, részt vettem a rendezésben, vándortáborba kísértem a gyerekeket, angolt tanítottam. De voltam még hostess, idegenvezető, tolmács, médiareferens és recepciós is, ez utóbbi kettő az Indiai Nagykövetségen. Amikor pedig összegyűlt egy kis pénzem, utaztam.
Az egyetem utolsó évétől az angoltanítás mellett nyelvi lektorként és fordítóként működtem. Közben megszületett legnagyobb lányom, Lilla. Az első meséket neki találtam ki. Amikor újra dolgozni kezdtem, újságírónak álltam: főleg kultúrával kapcsolatos cikkeket, interjúkat, riportokat készítettem. Néhány év múlva megszületett a második baba, és rájöttem: elsősorban anyuka vagyok. Mostanra három gyönyörű kislányom és egy kisfiam van: Lilla, Bori, Dalma és Vilmos. Nekik köszönhetem, hogy ráébredtem, a meseírás a nekem való foglalkozás. Ők ihletik a meséket, néha történetet és szereplőket is rendelnek, máskor ötleteket adnak, de mindig odaadó és lelkes hallgatóságnak bizonyulnak, akár új mesét találok ki, akár századszor veszem elő a régi kedvenceket."
