
Berg Judit: Mit hoz a Mikulás?
Berg Judit Cipelő cicák a cirkuszban című könyvének egy fejezetével szeretnénk kellemes Mikulást kívánni mindenkinek.
December 5-én este Lili, Marci és Dorka az előszobában tanakodnak.
- Gyertek már játszani! – hívogatják őket a szobában unatkozó Cipelő cicák.
- Most nem lehet, ki kell pucolni a cipőket – mondja Marci. – Csak tiszta cipőbe tesz ajándékot a Mikulás.
Ennek hallatán Ciró, Pepe és Lőri izgatottan rohannak elő a szobából.
- Milyen ajándék? Milyen Mikulás?
- Ki kell tenni a tiszta cipőket az ablakba – magyarázza Lili. – Ma éjszaka minden gyerekhez eljön a Mikulás. Körbejár, és a cipőkbe ajándékokat, finomságokat tesz.
- De nekünk nincs cipőnk! – kiált kétségbeesetten Lőri.
- Nem is vagytok gyerekek! – nevet Marci. – De ne aggódjatok, majd adunk a mi ajándékunkból.
A cicáknak sehogy sem tetszik a dolog, egy darabig csendben figyelik, ahogy a három gyerek cipőkefével, ronggyal tisztogatja a cipőjét, aztán félrevonulnak tanácskozni.
- Legjobb lesz, ha beszélünk ezzel a Mikulással – dorombol Pepe. – Ha szépen megkérjük, biztos nekünk is ad saját ajándékot.
- Nekem jobb ötletem van! – súgja Lőri, és egész halkan elmondja barátainak a tervet. Ciró és Pepe lelkesen bólogatnak, aztán visszacaplatnak a gyerekszobába játszani. Egész este egy szót sem ejtenek többet a Mikulásról. De késő este, amikor a gyerekek már mélyen alszanak, a cicák lábujjhegyen kisomfordálnak az előszobába.

- Ez így nem lesz jó – miákol Ciró. – Már a bundám is csupa maszat.
- Bízd csak rám! – csettint gyöngyös farkával Pepe, mire az előszobában lila és kék szikrák szállnak szanaszét. A tisztítóeszközök nyomban életre kelnek, a kefék és rongyok maguktól kezdik dörzsölni a cipőket. Hamarosan csillogó-villogó lábbelik sorakoznak az előszobában. Pepe utolsó csettintésére egy kisebb kefe Ciró bundáját is kezelésbe veszi.

Most Lőri következik. Összedörgöli a mancsait, hogy zöld és arany szikrák sercennek elő a karmocskái alól.
- Lépés indulj! – kurjantja, mire az előszobában sorakozó cipők katonás rendben bemasíroznak a gyerekszobába. Az ablak alatt dobbantanak, és már fent is vannak az ablakpárkányon. Olyan sokan vannak, hogy el sem fér mindegyik: apa túrabakancsa a könyvespolcon foglal helyet, anya bojtos papucsa Marci dömperébe csüccsen, a gumicsizmák a fal mellett tülekednek.
- Csak győzze mind megtölteni a Mikulás – dörzsöli a mancsát elégedetten Ciró.
Aztán a három cica, mint aki jól végezte dolgát, kényelmesen elhelyezkedik egy-egy cipőben, és a fáradtságtól rögtön mély álomba zuhannak. Kisvártatva prüszkölésre, ciccegésre, füttyszóra ébrednek. Álmosan kukucskálnak elő rejtekhelyükről. A cipőhalom előtt három tanácstalanul toporgó krampuszt látnak. Mancsaik tele ajándékkal, villámos farkuk piros csomagot szorongat. Méltatlankodva kapkodják a fejüket.

- Mekkora ötlet! – kuncog a vörös.
- Most aztán melyikbe tegyük az ajándékot? – dünnyög bordó.
- Mindegyikbe! – szól ki Dorka csizmájából Lőri.
Lőri hangjára a krampuszok nagyot ugranak ijedtükben, aztán mérges kiabálásba kezdenek:
- Ki bujkál ott? Ki szórakozik velünk?
A három cica előmászik. Kíváncsian mustrálgatják a krampuszokat, de még kíváncsibban pislognak a piros ajándékcsomagok felé. Vajon mi lehet bennük? A krampuszok hamar megértik a helyzetet, és még mérgesebb pofákat vágnak.
- Szóval így akartatok ajándékot szerezni? Azt ugyan leshetitek! Csak a gyerekek kapnak!
- Miért? Ezt a rengeteg cipőt mind mi pucoltuk ki!
- Hiába pucoltátok! – kuncog a fekete krampusz, és nyelvet öltött a cicákra.
Pepe ettől nagy haragra gerjed. Mérgesen összecsörrenti a gyöngyöket a farkán, mire a fekete krampusz a levegőbe emelkedik, és egy pillanat múlva farkánál fogva lóg le a lámpáról. A másik két krampusz sem tétlenkedik tovább, hatalmas kurjantásukra apa bakancsából kikúszik a cipőfűző, és villámgyorsan Pepe köré tekeredik. Ezt látva Ciró és Lőri is harcba indul, úgy megpödrik a bajuszkájukat, hogy a vörös és a bordó krampusz egy pillanat múlva bezárva találják magukat Marci mentőautójában. Onnan kurjongatnak kifelé mérgesen, de csak annyi erejük marad, hogy Ciró és Lőri gyöngyös farkincája jól összegabalyodik.

- Krampuszok! Meg ne halljam máskor, hogy csúfoljátok a gyerekek barátait! Cicák, ti pedig tudhatnátok, hogy nem szabad haragból, verekedésre használni a varázserőt! Képzeljétek, mi lett volna, ha felébrednek a gyerekek erre a csetepatéra?
- Mi csak szerettünk volna egy kis ajándékot – nyivákol Lőri.
- Rendben van. Ma éjszaka minden kívánságot teljesítek. Ha megígéritek, hogy ezután jól viselkedtek, kaphattok ti is ajándékot. A krampuszok majd behozzák nektek.
Ciró, Pepe és Lőri persze megígérik. És azt is, hogy reggelre szépen rendbe teszik a szobát. Mikulás búcsút int, és visszaballag a szánkóhoz, a három krampusz a nyomában. Egy perc sem telik belé, a krampuszok visszatérnek jókora zsákocskát cipelve.
- Tessék, Mikulás küldi – nyújtja a zsákot a fekete krampusz mogorván Pepének.
- Ez pedig a mi ajándékunk – vigyorog a vörös, és három jókora virgácsot húz elő a háta mögül.
De a cicák nem sokat törődnek a virgácsokkal. Letelepszenek a szoba közepén, és izgatottan bontogatják a zsákot. A krampuszok sietnek tovább, még rengeteg házba kell ajándékot vinniük.
- Szaloncukor! Dió! Mogyoró! – csettingetnek boldogan a cicák a szőnyegen ülve, és hatalmas lakmározás veszi kezdetét. Addig fel sem állnak, amíg el nem fogyott az utolsó szem finomság is. Addigra azonban nagyon elfáradnak. Mihelyst kiürül a zsák, a három cica alvóhelyet keres magának egy-egy csizmában. Olyan álmosak, hogy eszükbe sem jut eltüntetni maguk után a földre dobált mogyoróhéjat és szaloncukorpapírt. Kényelmesen elhelyezkednek, és már alszanak is. Pepe hatalmasakat horkol Marci bundás csizmájában.
A gyerekek korán reggel ébrednek. Kidörzsölik a szemükből az álmot, és már pattannak is ki az ágyból, hogy megnézzék, van-e valami a cipőkben.
- Lássuk csak, ki járt erre! – mondja Lili izgatottan.
Dorka veszi észre először a padlón szanaszét dobált mogyoróhéjakat.
- Mókus jött! – kiáltja örvendezve.
Marci és Lili gondterhelt arccal néznek össze. Ők nem a mókusokra gyanakodnak!
Ciró, Pepe és Lőri álmosan kecmeregnek elő a cipőkből. Szégyenkezve bámulják a hatalmas felfordulást. Éjszaka nem is látszott, mekkora lett a rendetlenség. Gyorsan megcsettintik a farkincájukat, és a földön heverő szemét egy kupacba gyűlik össze. A következő bajuszpödrésre az üres cipők és csizmák visszacsörtetnek az előszobába, a cipős szekrénybe. Most már kényelmesen meg lehet nézni, mit kaptak a gyerekek. Lili, Marci és Dorka örvendezve bontogatják a csomagokat: csokoládé, szaloncukor, narancs, mandarin, diafilm kerül elő belőle.

- Ezeket mi kaptuk a krampuszoktól ajándékba! – magyarázza Pepe, és elmeséli éjszakai csatájukat. A gyerekek ámulva hallgatják.
- És mondjátok csak, tudjátok, mire való a virgács? – kérdi Lili nevetve. A három cica tanácstalanul pislog egymásra. Fogalmuk sincs róla, de ezt nem akarják bevallani. Végül Lőrinek felcsillan a szeme. Halkan súg valamit Cirónak és Pepének. Ők vígan bólintanak, aztán egyszerre csak felpattannak a virgácsra, megcsördítik a farkincájukat, és tarka szikraeső közepette a levegőbe emelkednek.
- Cipelő boszorkány! – kurjant Dorka, a három gézengúz pedig elégedett vigyorral repked a lámpa körül a virgács-seprűjén.
