Író, költő, filmrendező, szerkesztő.
"A zene és az irodalom, rádió- és televízióműsorok közegében nőttem föl."
Rendezőasszisztensként kezdi pályafutását, 1990-ben rendezi első dokumentumfilmjét. A film és televízió berkeiben maradt, miközben irodalmi írásai is megjelentek, több esszé és prózakötet szerzője. Több Kamera Hungária és egyéb filmes és irodalmi díj birtokosa volt. Két gyermek édesapja, a nekik mesélt történetekből jelent meg első gyerekkönyve, Csoda és Kósza címmel, 2007-ben, amelyért elnyert az IBBY Év Gyerekkönyve díját. 2011-ben hunyt el.
A Csoda és Kósza keletkezéséről:
"Természetesen és váratlanul jött. Természetesen, ahogy természetes, hogy az ember eljut abba a helyzetbe, hogy mesélni kezd a gyerekének. Váratlan volt viszont, hogy ebből a kisfiam ötletére könyv szülessen. Mert az esténként rögtönzött meséket, melyeket még nővérének kezdtem mesélni egy valós helyszínen élő, két kitalált lóról, Csodalóról és Kószálóról, a fiam egyszer csak kazettára kezdte venni, abból a praktikus okból, hogy többet szerette volna hallani őket, mint ahányszor én az ágya mellé kerültem esténként. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egy novelláskötetem címlapjára az ő rajza került, tehát látta, az otthon elvégzett munkából lehet igazi könyv. Ezért aztán sok-sok unszolása után, a hangfelvételek alapján elkezdtük leírni a meséket.
Mindkét gyerekem lovagol, ráadásul - és egészen véletlenül - abban a lovardában, ahol dédapjuk is lovagolt katonatiszt korában. Nyilvánvaló tény, hogy könnyű megszerettetni a gyerekekkel a lovakat. De miért? Miért fogadja bizalmába egy 20-30 kilós kisgyerek az 500-600 kilós lovat? Ez az a titok, amire nem lehet egy rövid beszélgetésben válaszolni. Talán egy mesekönyvben igen."
Könyvei a Pagonynál:
Csoda és Kósza-sorozat, ill. Baranyai b. András