Cikkek

Csabó ötéves, Szaszka hat, Gigi még csak négy. Egyikük gyerekotthonban lakik, a másik kettő nevelőmamánál. Nincs igazi otthonuk, nincs igazi családjuk, nincsenek saját játékaik és szép könyvespolcuk. De nagyon bátrak, van varázstelefonjuk és egy hírvivő, beszélő galambjuk, Kukrú, aki mindenben segíti őket. Mert hiába választja el őket egymástól sok-sok kilométer, mégis tudják, hogy testvérek és összetartoznak, együtt kell élniük. Paulon Viktória Kisrigók című meseregényéhez Berg Judit írt utószót, melyet itt olvashattok.

Hogyan beszéljünk az örökbefogadásról, ha magunk is a részesei vagyunk a történetnek? Fel lehet-e dolgozni a történteket? Mit kezdhet egy átlagos gyerek azzal az információval, hogy vannak gyerekek, akiknek nincsenek szülei? Paulon Viktória erről (is) mesél Kisrigók című könyvében. A meséről Pulay Klára, örökbefogadással foglalkozó szakember írt oldalunkra értő kritikát. Kattints és olvass tovább, megéri!

„Kedves olvasó”, így kezdené Szaszka a mesét, ha már tudna írni. De Csabó beleszólna, hogy „És ha csak hallgatja valaki a mesét?!”, ezért Szaszka átfirkálná az „olvasót”, és azt írná, „Kedves gyerekek”. És akkor Gigi megkérdezné, hogy „A felnőtteknek nem meséljük el?”. Ők hárman testvérek. - Róluk és rólad is szól Paulon Viktória megható mesekönyve. Olvass bele!