ez itt a kosarad
a termékeiddel

Budapesten születtem, és itt jártam iskolába. Ugyanolyan kamasz voltam, mint akárki más: egyszerre minimum két srácba voltam szerelmes, kaptam osztályfőnöki és igazgatói intőt verekedésért és illetlen viselkedésért, imádtam a kémiát és a magyart, de soha nem tudtam összehozni egy normális tigrisbukfencet. A nővéremnek volt egy Lajos nevű aranyhörcsöge, amit évekig titokban tartottunk.
Eleinte bohócnak készültem, később tanárnak, énekesnek, színésznek, festőnek és apácának. Végül biológus lettem, bár arra már nem emlékszem, hogy miért. Fogalkoztam sejttannal, növényrendszertannal, tumorbiológiával, genetikával és immunológiával, kutattam Magyarországon, Hollandiában és Németországban, és egy ideig gimnáziumban is tanítottam.
Mindig könyvmoly voltam, de az egykori magyartanárom, Kelemen Péter, nagyon megszerettette velem az irodalmat. Ízekre szedtem a kedvenc regényeimet és verseimet, és azt gondoltam, ilyeneket én is tudok. Remekbe szabott versekkel sokkoltam az osztálytársaimat, később belekezdtem több nagyregénybe. Nem voltam túl kitartó, de úgy emlékszem, lélegzetelállító első fejezeteket tudtam írni. Aztán jó tizennyolc évig pihentettem a terveimet. Igazam lett, szövegszerkesztővel sokkal kényelmesebb regényt írni, mint írógéppel.
Lassan tíz éve Németországban élek a családommal. Három gyerekem van, és nem csak Bakoséknál, nálunk is elég nagy a hangzavar.