Tasnádi István

Költő, drámaíró, színikritikus; a kortárs irodalom egyik kiemelkedő írója, aki költőként kezdte, de első verseskötete után figyelme inkább a drámaírás felé fordult. Számára a színpad és a néző között sokkal közvetlenebb a viszony, mint a költő és olvasója között. 1996-tól a Bárka Színház dramaturgja, majd a Krétakör Színház tagja. Drámáit több színházban játsszák, nagy sikerrel. Legismertebb drámái: Bábelna, Finito, Kokainfutár, Titanic vízirevü, Next, Hazámhazám, Nézőművészeti Főiskola, Malacbefőtt, Paravarieté, Világjobbítók, Közellenség, Phaidra, Magyar a holdon, Tranzit és Fédra Fittnesz.

Már a krétakörös darabjaival is a fiatal felnőttek/kamaszok korosztálya felé is fordult, később (Vidovszky Györggyel) újradefiniálták a kamaszoknak szóló színházat, bevitték a popkultúrát és a kortárs kamaszproblémákat a kőfalak közé (East Balkán, Cyber Cyrano). Az Aranyélet és a Terápia című HBO-sorozatok vezető írója. Az Időfutár című nagysikerű ifjúsági regénysorozat társírója.Magáról így ír:
"1970-ben születtem Budapesten, azon belül Angyalföldön, egy tízemeletes panelházban. Nem akartam megtanulni írni és olvasni, mert azt gondoltam, hogy egy vátesz költő számára az felesleges. Tanítóim, akik szinte kivétel nélkül mind igen makacs nők voltak, nagy nehezen meggyőztek ennek ellenkezőjéről. Csak a gimnáziumban tanultam meg valamennyire helyesen írni, bár még az egyetem alatt is, mikor elkezdtem színikritikusként dolgozni, sűrűn be voltak pirosozva a korrektúrák.
Zsenitudatomtól az 1990-es évek elején vettem fájdalmas búcsút, amikor megjelent első verseskötetem, és azt kellett tapasztalnom, hogy nem fordul ki tőle sarkaiból a világ. Egy különösen eseménytelen könyvheti dedikálás után vérig sértve megfogadtam, hogy nem írok több verset, hisz úgysem olvassák. Inkább színházzal kezdtem foglalkozni abban reménykedve, hogy a színpadi szövegek talán könnyebben eljutnak az emberekhez. Nem kellett csalódnom, úgyhogy azóta is főleg színházaknak dolgozom.
1996-ban barátaimmal megalapítottuk a Bárka Színházat, aminek dramaturgja voltam 2001-ig. Azután a Krétakör Színházhoz csatlakoztam, és velük hoztam létre előadásokat, egészen a társulat megszűnéséig. Azóta szabadúszó író vagyok. Néha megrendezem a saját színdarabjaimat. Néhány éve filmeket kezdtem írni és filmsorozatokat a HBO-nak, az Aranyéletet és a Terápiát. Amióta megszülettek a gyerekeim, írok meséket és ifjúsági történeteket is. Ezek közül a legszemélyesebb a Kőmajmok háza, a legnépszerűbb pedig a rádiójátékból lett regényfolyam, amit szerzőtársaimmal immár öt éve hömpölygetünk, az Időfutár.”