Lehetnék bárki

Azt mondják, kamaszkorában mindenki ír verset. Ez így persze valószínűleg nem igaz, de biztosan többen írnak tizenévesen, mint mondjuk negyvenesen verseket. És vannak, akik úgy maradnak. Mármint írják tovább a verseiket...

A regénynek, amiről most mesélni fogok nektek, a Könyvhéten kellett volna debütálnia, azon az eseményen, ami sokunk egyik kedvenc nyári programja hosszú évek óta. 

Nos, a Könyvhét idén nem kerül megrendezésre, legalábbis biztosan nem júniusban. Viszont nincs ok elkeseredni, mert szerencsére a könyvek, amiket a Pagony erre az időpontra tervezett megjelentetni, érkeznek szép sorban, es egyik jobb mint a másik!

Én most a Szárazság című regénnyel szeretnélek megismertetni titeket, ami egy letehetetlenül izgi climate fiction. 

Hátrányból előny: mindenkinek nagyon nehéz, és talán egyre nehezebb elviselni a bezártságot. És talán kezdünk kreativitásunk végére is érni. Mi egy új szórakoztató és tartalmas időtöltést kínálunk: kövesd a május közepén induló, hetente kétszer élőben jelentkező könyvklubunkat!

Hatalmas rajongótábor várta az Időfutár új, nyolcadik kötetét, A visszazökkent időt. Nem fognak csalódni: letehetetlen. Sehol egy üresjárat vagy lassúcska felvezetés: az első oldalon belepottyanunk a pörgésbe, ami nem áll le az utolsóig. Igazi mai ifjúsági regény, a legjobb értelemben.

Próbálom visszaidézni azokat az időket, amikor kiskamaszként, a gyermekkor és a közelgő felnőttség határán, egyfajta átmeneti időszakban léteztem. A még nem ott, de már nem itt állapotban, amikor tele van az ember kérdésekkel, furcsa, új típusú érzelmekkel, félelmekkel és a szembesüléssel, hogy mi van elmúlóban, és mi is vár majd rám.  - Olvasd a Pozsonyi Pagony üzletvezetőjének ajánlóját!

Az állam (Kalaallit Nunaat) legjobb iskolájába jársz, belőled és a társaidból lesznek az állam vezetői, de nem lehetnek titkaid, minden egyes lépésedet figyelik és 6 éves korod előttről nem emlékszel semmire, tehát rengeteg máson kívül a családodra sem. Megéri?

Magyarország, nyolcvanas évek vége. A szocializmus repedező felszíne alól a szabadság édes levegője áramlik; amelyben még az NSZK is „Amerika”, de az iskolapadban már egész mondatokat húznak ki a történelem lapjairól, és amely az emberek lelkét elszántsággal, cselekvéssel tölti fel.

Biztos vagyok benne, hogy valamilyen formában már mindenki találkozott a rendszerváltással. Lehet, hogy a szüleitől hallott róla, tanulta az iskolában, vagy akár meg is élte azt. Akármennyire is úgy tűnhet a mai fiataloknak, maga a rendszerváltás és a szocializmus egyáltalán nem annyira távoli, unalmas dolog, ráadásul sokkal jobban rányomja a bélyegét a mindennapjainkra, mint mi azt gondolnánk.

Mit üzen az irodalmi óriások közül is kiemelkedő angol drámaíró költői életműve a mai fiataloknak? Lehet-e még keresnivalója a szonetteknek az okostelefonok és Marvel-filmek korában? A kérdésekre Papolczy Péter Hogyne szeretnélek! című könyve válaszol.