Az pagonybéliek könyve
Kezdetben vala a semmi… mármint semmi említésre méltó. Na bumm! – már eleve így vevé kezdetét az egész, de később sem lőn sokkal érdekesebb. Bár imitt-amott történe ez meg az, támada némi jövés-menés, itt-ott csihi-puhi, máshol himihumik, nyifi-nyafik, pifi-pufik, változó sorrendben és gyakorisággal, de becsszó, semmi különös. És közben még különb és különbféle zajok is fel-felhangozának, sokféle nyeffegések, brekkek, trillák és gurgulák innen is, onnan is, meg hahózás, cin-cin, subidu és bibappalula. Ez ment úgy kábé tizenhárom milliárd évig, uszkve.
És lőn este és reggel. Akkor aztán mozgolódás támada odalent az egek alatt, egy fiatal, ritkás erdőben, érts: pagony. A pagony szó 6 db betűs karakterrel van leírva, ebből kettő magánhangzó (33,3%). Ez 4,95 %-kal kevesebb, mint az átlagos magyar szó esetében. Azért a semminél mégiscsak több, gondolák egynémely ifijak, akik éppen amott, az fiatal, ritkás erdőben csatangolának vala. Fogák hát eme hat darab betűt, és elásák, miként az növénynek magvit szokás, hátha kikelnének. Majd letelepedének ott, várván, mi lesz. Mi más, lőn este és reggel. Majd megint. Aztán újfent. Oszt’ ismét… Végezetül, mielőtt kifogya volna az öszves e célra használatos szinonima az paplanos egek alól, láták, hogy ez bizony elég unalmas így. És tölték meg e boltnak polcait mindenféle színes ábrákkal teli könyvekkel. És történe ez ama Na Bummot követőtizenhárommilliárd kétezeregyedik évben. A könyvesbolt szó 10 db betű, ebből 1 db kettős betűvel van leírva, amelyekből három magánhangzó (30,00%) Ez ugyan 8,25%-kal kevesebb, mint egy átlagos magyar szó esetében, de azért szintén valamivel több a semminél. Ja igen, és ezenközben meg mindenféle csirpegés meg zimezum hangjai verék fel a fiatal ritkás erdő csendjét, zsezsgés támada a füvek között, madarak nyihákolása hallék szerte a lombok felől.
Nyitának hát egy könyvesboltot a maguk kedvére, ott a fiatal ritkás erdőnek rejtekén.
Tán ezért, tán mert hírét vevék az ifjaknak, egy napon megjelenének szomszédos vidékek lakói az fiatal ritkás erdőben, és körül-kiváncsiskodának az könyvesboltnak polcai közt. És láták ott a mindenféle színes ábrákkal teli könyveket, és mondák egymásnak hevesen bólogatván, hogy ez bizony nem semmi, feleim. És hírül vivék ezt az övéiknek. Aztán jövének mások, és megint mások, és hozák magukkal kisdedeik, kiknek is tetszének ama könyvek, míg végezetül jelentős üzleti forgalom támada az ritkás erdőnek fái között. És kasszának víg csilingelése meg hálatelt halleluja hangjai szállának az egek felé, ésatöbbi. Így múlék az idő, mígnem egy napon az pagonybéli ifjak észrevevék, hogy csodának csodájára kikelének bizony ama betűk, miket korábban elvetettek volt az fiatal erdőnek rejtekén. Megfúvák hát kürtjeiket, megpengeték a lantok húrjait, táncra kelének, így dicsőítvén az fiatal ritkás erdőt meg az színes ábrákkal teli könyveket, melyeket az környékbéli népek gyermekirodalom névvel illetének.És ekkor, az mulatságnak hangjaira kezdetét vevé mindenféle boribonoknak brummogása, bogyóknak és babócáknak sertepertéje, kétéltű ruminiknek kalózós viháncolása, csodakósza lovaknak fel-alá trappja az pagonynak fái között!És láták ezt az ifjak, és mondák, ez már döfi! 
Aztán lőn este és reggel, majd újfent és még sokszor, ahogy ehhez ekkorra már mindenki rég hozzászoka. És mivel közben az világháló is begabalyodék az erdőnek ágasbogas fái közé, az ifjak már ennek segédletével is küldözgeték ábrás könyveiket szeteszét az világban oly távollakóknak, kik ezekre éhezének vala. De még így is akkora nagy nyüzsgedelem kele napról napra az kicsiny pagony fái alatt, hogy kidőléssel fenyegeté az könyvesboltnak négy gyenge falát. És lőn éppen ama Na Bummot követő tizenhárommilliárd kétezertizennegyedik esztendő, mikor is kimenének az pagonybéliek az Gellértnek hegye alá, és lelvén ott egy másik, tágasabb erdőt, nyitának egy újabb könyvesboltot, nagyobbat és cifrábbat az elsőnél. Ennek tágas termei aztán számolatlanul fogadák be az ábrákkal meg betűknek rengetegével telitöltött könyvekért ácsingozókat. Nagy vidámság támada erre a népek között, hangos vala az hegynek alja maszatoknak meg szofiknak tevés-vevésétől, kufliknak szökkenésitől, időfutárok rohangászásitól. A pagonybéliek pedig kávénak fekete levével és mindenféle egyéb földi jókkal vendégelék meg az népeket, és láták, ez jól van így. Ülének hát minden évnegyedben nagy ünnepséget, hogy vigadhasson velük együtt az apró és nagyobb népeknek sokasága.
Nem csoda hát, hogy gyakorta az pagonybéliek elé járulának helybéliek éppúgy, mint távoli városokból érkezők, kérvén, nyithatnának ők is efféle csudálatos boltokat, ott, hol nékik lakásuk vagyon. Szaporodjatok és sokasodjatok! – mondák nékik az pagonybéliek, és lőn kívánságuk szerint. Így növének ki, mint sivatag rózsája az pusztaság kemény kövei közül, új könyvesboltok Székesfehérvár, Debrecen, Pécs, Óbuda, Zugló, Győr, Sopron, majd Kecskemét lakóinak nagy örömére. És szaporodának meg sokasodának szorgoskodásuk gyümölcseként szintúgy az könyvek is, az táblás játékok, az jutubnak kanálisáb a bétöltött képes mesék, és még egyéb csodás dolgok számolatlanul, mik mind ama ritkás fiatal erdő földjébe elvetett betűkből nőttenek elő.
Kezdetben vala hát a semmi… aztán lőn ama Na Bumm!… elsuhantanak évmilliárdok, és tessék, immár épp tizennyolcadik ezstendeje virágzik a pagonybéliek ligete – ami lássuk be, immár valóban nem semmi, feleim! A 18 pedig páros szám, összetett szám. Mivel osztható saját számjegyei összegével, ezért úgynevezett Harshad-szám is. A harshad szó pedig nem másból, mint a szankszkrit harṣa szóból származik, és jelentése „nagy vidámság”, „nagy öröm”. Töltsön el hát minket nagy vidámság és nagy öröm, amiből kívánunk számolatlanul sokat az pagonybélieknek és szintúgy mindeneknek, kik tettekkel vagy szavakkal, írott történetekkel vagy rajzolt ábrákkal, könyveknek öszve-szerkesztésével, boltoknak rendezgetésivel vagy bármi más módon segítik őket tovább útjukon!
Dániel András által lejegyezvén
(A borítóképen Németh András Péter fotója)
