Egy különleges könyv

Interjú Kertész Edinával, a Világvége alsó szerkesztőjével

- Ha jól tudom, a te fejedből pattant ki a Világvége alsó ötlete. Milyen előzmények vezettek a kötet megszületéséhez?

- A népmesék mostanában reneszánszukat élik, sok mesekönyv jelenik meg, meseterápiás módszer épül rá, és úgy látszik, nagyon sok embert érdekel, hogyan lehetne visszanyúlni ahhoz a régi tudáshoz, amelyeket a mesék közvetítenek. Engem pedig az kezdett el érdekelni, hogy mit mond egy mai meseíró számára ez a közös tudás, hogyan tudja a mai életünkbe, megváltozott világunkba beleilleszteni. 

- Hogyan láttál neki a kötet szerzőinek felkutatásához? Milyen szempontok szerint történt a felkérés?

- Olyan írókat kerestem, akikről tudtam, hogy bátran nyúlnak a régi mesékhez, és valami izgalmas fog belőlük kisülni a végén. Minél sokszínűbb lesz a kötet, gondoltam, annál jobb, így nagyon különböző írók kerültek végül bele. 

- Szerinted miért fontos, hogy a mai gyerekek nyelvén is szülessenek népmesék?

- Ez egy játék, amiben remélem, a gyerekek is benne lesznek, és elszórakoztatja őket a Selyemrét a Minecraft birodalomban, vagy elgondolkodnak A só gyerekszereplőin, nagyot nevetnek a kínai selyempincsiken vagy Mátyás király csetlés-botlásán a medvebundában és így tovább. 

- A Világvége alsóban a te egyik meséd is szerepel 236340 Paszuly címmel. Miért éppen az Égig érő paszuly mesére esett a választásod?

- Ez a kedvenc mesém, néhány éve csodálkoztam rá újra. Egészen mást jelent felnőttként, mint amennyit gyerekként gondoltam róla. Többezer éves, és én az angol verziót is felhasználtam, ami a Jack-mesék egyik darabja, és nem sárkány, hanem óriás lakik odafent, akit Gógmagógnak hívnak. 

- Ha ki kéne emelned egyet Máray Mariann Világvége alsóban szereplő illusztrációi közül, melyikre esne a választásod? Melyik a személyes kedvenced?

- Mariann képei tele vannak humorral, könnyedséggel, mélységgel. Az egyik kedvencem a malac a jacuzziban, ez a Senki malaca című meséhez készült. És természetesen a másik az, ami a Paszuly című meséhez készült, ott ugyanis a főhős, Kamilla, pont úgy néz ki, mint ahogy én kinéztem 12 éves koromban, volt egy pontosan ugyanilyen csíkos pólóm, ugyanilyen szemüvegem, és barna copfom. Ezt Mariann persze nem tudhatta, még csak nem is találkoztunk személyesen. 

- Visszatérve az Égig érő paszulyhoz, mit mond neked a mese? Milyen mélyebb jelentéssel bír számodra?

- Sok rétege van a mesének, mint minden jó mesének. Engem az a motívum ragadott meg, mikor a főhős belekapaszkodik a babszárba, és felmászik rajta egy másik világba. A saját életemben tapasztaltam, hogy ez igenis lehetséges, ha az ember nem fél megragadni azt a babszárat. 

- Vannak a kötetben szívedhez közelebb álló mesék? Melyek azok?

- Mindegyiket szeretem valamiért. Van köztük kiszámíthatatlan és meglepő, melankolikus és szép, van vicces, és olyan is, ami kemény társadalomkritikát fogalmaz meg, csakúgy, mint egynémely népmesénk. 

- Melyik népmese volt rád gyerekként a legnagyobb hatással?

- Nem is mesére, hanem egy fordulatra emlékszem a legjobban. A mese végén összeházasodik a királyfi és a királykisasszony, és nagyot mulatnak, a mese pedig úgy záródik, hogy "holnap legyenek a ti vendégeitek". Sokáig ábrándoztam arról, hogy egyszer tényleg betoppannak hozzánk, és hatalmas ünnepséget csapunk. 

A Világvége alsó bemutatójához itttudtok csatlakozni.

Kapcsolódó termékek