Julia Donaldson: A majom mamája
A bohókás pillangó lelkesen keresi, ki lehet a kismajom mamája - az elefánttól a denevérig. Mulatságos rímekkel bukdácsolunk át a dzsungelen, vissza majommama karjaiba.
Elvesztettem a mamámat!
ĺgy szólt a pillangó: – Szegény majom!
Ne sírjál, segítek én a bajon.
Lássuk csak: mekkora volt a mamád?
– Kétszer akkora, mint én, legalább.
– Hm, olyan hatalmas? Láttam bizony.
Gyere csak utánam, megmutatom.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez elefánt.
A mamám nem ilyen böhöm darab.
Nem visel ormányt és agyarakat.
Göcsörtös patája sincsen neki.
De farkát a fákra rátekeri.
– A fákra tekeri? Ez érdekes!
Gyere csak, kismajom! Épp erre lesz.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez egy kígyó.
A mamám nem olyan, mint egy faág,
S nem csúszkál mérgesen sziszegve rád.
Fészkeket sem támad meg hangtalan.
S különben is, sokkal több lába van.
– Szóval a probléma itt most a láb.
Így minden világos. Gyerünk tovább.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez itt egy pók.
A mamám sosem csíp, és nem dagadt.
Lába sincs ilyen sok, csak négy darab.
Gyümölcsöt majszolgat, és nem legyet.
S odafönt lakik, a lombok felett.
– Ezt miért nem mondtad az elején?
Ismerek ilyet a fa tetején.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez papagáj.
A mamán nincsen csőr, hanem csak orr.
Soha nem rikácsol, s nem karattyol.
Nincs rajta se karom, se toll, se szárny.
S nem repül, hanem csak ugrál a fán.
Érdekel a folytatás? Szerezd meg a könyvet!
