Julia Donaldson: A majom mamája

Illusztrálta: Axel Scheffler, fordította: Papp Gábor Zsigmond

A bohókás pillangó lelkesen keresi, ki lehet a kismajom mamája - az elefánttól a denevérig. Mulatságos rímekkel bukdácsolunk át a dzsungelen, vissza majommama karjaiba.

Elvesztettem a mamámat!

ĺgy szólt a pillangó: – Szegény majom!
Ne sírjál, segítek én a bajon.
Lássuk csak: mekkora volt a mamád?

majommamaja.jpg

 

 

 

 

 

 

– Kétszer akkora, mint én, legalább.

– Hm, olyan hatalmas? Láttam bizony.
Gyere csak utánam, megmutatom.

– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez elefánt.

A mamám nem ilyen böhöm darab.
Nem visel ormányt és agyarakat.
Göcsörtös patája sincsen neki.
De farkát a fákra rátekeri.

– A fákra tekeri? Ez érdekes!
Gyere csak, kismajom! Épp erre lesz.

– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez egy kígyó.

A mamám nem olyan, mint egy faág,
S nem csúszkál mérgesen sziszegve rád.
Fészkeket sem támad meg hangtalan.
S különben is, sokkal több lába van.

– Szóval a probléma itt most a láb.
Így minden világos. Gyerünk tovább.

– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez itt egy pók.

majommamaja_pok.jpg

 

 

 

 

 

 

A mamám sosem csíp, és nem dagadt.

Lába sincs ilyen sok, csak négy darab.
Gyümölcsöt majszolgat, és nem legyet.
S odafönt lakik, a lombok felett.

– Ezt miért nem mondtad az elején?
Ismerek ilyet a fa tetején.

– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez papagáj.

A mamán nincsen csőr, hanem csak orr.
Soha nem rikácsol, s nem karattyol.
Nincs rajta se karom, se toll, se szárny.
S nem repül, hanem csak ugrál a fán.