Jutta Bauer műve különleges és szívmelengető módon emelkedik ki a többi angyalos könyv közül. Az ő angyala nem giccses, hanem rendkívül emberi, humoros vonásaival ragadja meg az olvasót. A címben szereplő nagypapával együtt átéli a háború utáni nélkülözést, néha fáradt, meglepett, sőt van, amikor sír is. De mindig ott van benne az emberek iránti végtelen szeretet. Ez az angyal bizalmat ébreszt. Az olvasó egy kicsit reménytelibben teszi le a könyvet. Talán saját életére is hittel, kíváncsisággal és bizakodással tekint majd, várva, mit tartogat még számára a jövő. Lapozz bele a Nagypapa őrangyalába!
Tovább olvasom...A kórházban fekvő nagypapa élete utolsó napján meséli el kisunokájának az életét. Kéz a kézben ülnek, a fiúcska pedig figyelmesen hallgatja a sok kalandot és csínyt, amelyeken a nagypapa keresztülment. A végén a nagyapó így von mérleget: „Többnyire szerencsés ember voltam.” Mindig erővel telve vetette magát a hétköznapokba, soha nem hátrált meg a nehézségek elől, és valójában sosem érte igazán nagy baj. Nem volt számára túl magas fa, túl magányos vidék vagy túl mély tó... Olvass tovább, ismerd meg a könyvet!
Tovább olvasom...