
Nagypapa szeretett mesélni...
A kórházban fekvő nagypapa élete utolsó napján meséli el kisunokájának az életét. Kéz a kézben ülnek, a fiúcska pedig figyelmesen hallgatja a sok kalandot és csínyt, amelyeken a nagypapa keresztülment. A végén a nagyapó így von mérleget: „Többnyire szerencsés ember voltam.” Mindig erővel telve vetette magát a hétköznapokba, soha nem hátrált meg a nehézségek elől, és valójában sosem érte igazán nagy baj. Nem volt számára túl magas fa, túl magányos vidék vagy túl mély tó... Olvass tovább, ismerd meg a könyvet!
A könyvnek azonban ez csak az egyik fele. Jutta Bauer akvarelljei új dimenziót adnak a történetnek: megmutatják azt a láthatatlan igazságot, amely a sorok mögött rejtőzik. Az olvasó már az első pillanattól láthatja, hogy ki az, aki végig óvó tekintettel kíséri a nagyapát. A kőből faragott angyalfigura, amely mellett a férfi nap mint nap közönyösen elsétál, egyszer csak életre kel: körvonalai lassan kirajzolódnak, és kísérő-védelmező angyalként lép nagypapa mellé, és elkíséri őt az élet minden állomásán. A nagyapa soha nem említi, de az olvasó számára egyértelmű, hogy a megelevenedett kőszobornak hatalmas része volt nagypapa életében.
Lapozz bele a könyvbe ide kattintva!
Ez az angyal mindig jelen van: teljes odaadással lép közbe, amikor baj közeleg. Megállítja a buszt, megszelídíti a harapós kutyát, alámerül a mély

Jutta Bauer műve különleges és szívmelengető módon emelkedik ki a többi angyalos könyv közül. Az ő angyala nem giccses, hanem rendkívül emberi, humoros vonásaival ragadja meg az olvasót. Ő maga is átéli a nélkülözést, néha fáradt, meglepett, sőt van, amikor sír is. De mindig ott van benne az emberek iránti végtelen szeretet. Ez az angyal bizalmat ébreszt. Az olvasó egy kicsit reménytelibben teszi le a könyvet. Talán saját életére is hittel,

Jutta Bauer szeretetteljes, humorral átszőtt és nagyszerűen illusztrált könyve a bizalom témáját is egyedi módon ragadja meg. Kortárs, őszinte, és nem szépíti el a történelmi valóságot sem – a náci időket például kikerülés nélkül ábrázolja. Bár a nagypapa betegsége és halála komoly téma, a könyv hangulata végig megőrzi alapvetően derűs és optimista tónusát. A szöveg és a képek harmóniája adják a mű varázsát: a szöveg visszafogott, sok teret enged a fantáziának, hogy az olvasó maga képzelhesse el a nagypapa élményekben gazdag életét.
A Nagypapa őrangyala megmutatja, hogyan válhat egy vallásos, lelki, spirituális meggyőződés irodalmi élménnyé. A haldokló nagypapát láthatatlan „biztonsági öv” veszi körül, amit ő egyszerűen „szerencsének” nevez – Jutta Bauer viszont egy életen át kísérő angyal alakjában formálja meg.
A kötetet Nádori Lídia fordította.
A könyv az Európai Unió társfinanszírozásával jelent meg.

