Könyvtár és zsebuniverzum

Interjú Szakács Eszterrel

cimkék: #interjú

Szakács Eszterrel, A Szelek Tornya és a Babilon című ifjúsági fantasyk szerzőjével beszélgettünk irodalomról, alkotásról, képzeletről és két olyan regényről, amik minden szempontból pezsgően hatottak a magyar young adult irodalomra. Olvass tovább!

  • - Hallani rólad, hogy a pécsi Egyetemi Könyvtárban töltöd az életed nagy részét, és – feltételezem – olvasol. Könyvmolynak nincs is ennél ideálisabb léthelyzet, és egy kicsit irigykedem is. Hogyan hat rád ez a környezet?

  •  
  • - Gyerekként még én is azt hittem, hogy könyvtárosnak szuper az élete, mert egész nap csak olvas. A kiábrándító valóság ezzel szemben az, hogy szinte ugyanolyan hivatali munkát végzek, mint bármelyik irodista. Feldolgozó könyvtárosként a munkám arról szól, hogy szakszámokon és tárgyszavakon keresztül megragadjam a könyvek témáját, és ehhez kicsit alaposabban bele kell pillantanom a tartalmilag éppen feldolgozandó kötetbe. A legtöbbjük nem irodalom, hanem magyar vagy idegen nyelvű szakkönyv, így persze számomra nem túl izgalmasak - a matematika vagy a muzeológia például soha nem érdekelt – de időnként a kezembe kerülnek olyan népszerű, laikusoknak szóló kötetek, amik a témájukkal felvillanyoznak. Ilyen például az etológia, az evolúció vagy a szociálpszichológia. Jó az ilyesféle szövegekbe kicsit beleolvasni, és tágítani a látókörömet, még ha a teljes könyvet nem is olvasom el. A munkámnak ez az előnye kétségtelenül megvan.

  •  
  • - Úgy tudom, falod a fantasyt. Mik a személyes kedvenceid a műfajban? Miket szeretsz még olvasni?

  •  
  • - Hogy falnám a könyveket, az túlzás, örülök, ha esténként egy órányi időm marad az olvasásra a másik függőségem, a sorozatnézés mellett, amiből napi egy darab negyven perces epizód az adagom. Igazából az utóbbi években találtam vissza a fantasyhoz, amikor észrevettem, milyen virágzó korszakában is élek, milyen sok regény jelenik meg csak ebben a zsánerben a mai Magyarországon. Hogy közülük melyek a kedvenceim? Elsőként a klasszikus, vagy mára félig-meddig klasszikussá vált szerzők jutnak az eszembe. Tolkientól A Gyűrűk Ura természetesen nem maradhat ki a felsorolásból, ahogyan a Harry Potter-sorozat, illetve George R.R. Martin A tűz és a jég dala c. regényciklusa (elterjedtebb nevén Trónok harca) sem – bár utóbbiból könyvben csak az első három kötet tett rám lenyűgöző hatást. Hogy valami frissebb élményt is mondjak: nemrég olvastam Katherine Addison A koboldcsászár című remek regényét. Meglepő módon meglehetősen kevés fantasy-elemet, viszont számos izgalmas udvari intrikát találni benne.
    Más műfajt mostanában bevallom, ritkán olvasok, hiszen még a jelenlegi fantasy-terméssel sem tudok lépést tartani.

  • - Milyen könyvek voltak rád nagy hatással,  mely könyvek formáltak erősen kamaszkorodban?

  •  
  • - John Steinbeck Az Édentől Keletre című regényére emlékszem, hogy nagy hatást tett rám húsz éves korom körül, a témája miatt. Az apai el nem fogadás érzékenyen érintett, az ikreket felnevelő kínai szolga karakterében találtam rá az első igazi, irodalmi apafigurámra.  A másik számomra fontos mű nem igazán fikció: Jane Goodalltól Az ember árnyékában. Bár csimpánzokról szól, rengeteget megértettem belőle a Homo Sapiensről, a társadalmunkat mozgató szociálpszichológiai rugókról, és arról, hogy tulajdonképpen mi sem vagyunk mások, mint állatok - még ha jelenleg (legalábbis saját megítélésünk szerint) a Föld bolygó legértelmesebbjei is. Bimbózó humorérzékem pedig elsősorban Rejtő Jenőn, Karinthyn és Gerald Durrellen csiszolódott.
  •  
  • - Honnan jött az ötlet, hogy kamaszoknak írj?

  • - A három kisiskolásoknak szóló mesekönyvem után igény támadt bennem a bonyolultabb történetszövésre, sokrétűbb karakterek és a köztük lévő, összetettebb kapcsolatok ábrázolására, és mivel a zsengébb korosztályok számára íródott néhány oldalas történetek erre jóval kevesebb lehetőséget nyújtanak, úgy gondoltam, hogy korban feljebb lépnék egy-két lépcsőfokot, és inkább a kamaszokat célzom meg. És mivel a világépítés a maga komplexitásával a gyengém, leghálásabb terepnek a fantasy kínálkozott.

  •  
  • - Mit gondolsz, miért érdekli a fiatalokat a mitológia? Te hogyan kerültél közel a különböző kultúrákhoz és világképekhez?

  • - Azt nem tudom, hogy általában a fiatalokat miért érdekli a mitológia, csak azt, hogy engem miért érdekelt.  Mai fejjel úgy hiszem, hogy gyerekként részben az emberi képzelőerő végtelen szabadsága ragadott meg a görög mítoszokban, az indiai eposzokban és a többi mitológiai mesében. Tudat alatt valószínűleg rájöttem, hogy egészen másként is lehet gondolkodni a világról, melyben élünk, mint amit addig megszoktam. Fiatalon mindenki azt hiszi, hogy az a természetes, ahogyan az ő családja, ill. annak a kultúrkörnek a tagjai élnek, amihez ő is tartozik. Bennem igazából akkor tudatosult, mennyire téves ez az elképzelés, amikor huszonévesen hosszabb ideig külföldön éltem, és egy idegen család mikrokultúrájának levegőjét szívtam magamba. Holott nagy differenciáról itt még nincs szó, mind Magyarország, mind Skócia a nyugati kultúrkör része.  A másik fontos felismerés, amit a mitológiához tudnék társítani, akkor fogalmazódott meg bennem, amikor elolvastam egy Bolen nevű amerikai jungiánus pszichológusnő önismereti könyvét, A bennünk élő istennőket. Ekkor döbbentem rá, milyen óriási személyiség- és történetszervező ereje lehet az antik mitológiának, és mennyivel könnyebb ezeken az ősi archetípusokon keresztül beszélni – ugyanis ekkortájt még a mitológián alapuló szerepverseket írtam.

Saját tapasztalatomból kiindulva azt mondanám, hogy a mítoszok ismeretének legfőbb értékét - amellett, hogy mindegyik egy-egy fantasztikus idegen világra nyit kaput – az adja, hogy a megszokott környezettel szembeni másságukkal, idegenségükkel nyilvánvalóan szélesítik a gyermeki látókört.

  • - Milyen kutatómunka áll A Szelek Tornya és a Babilon mögött?

  •  
  • - A Szelek Tornya mögött igazából nem túl sok. Utána kellett olvasnom persze néhány dolognak, de a görög mitológiában valamennyire tájékozott vagyok. Elmondhatom azt is, hogy mindkét könyv megírása során nagyszerű, szakértő segítőim akadtak. Az első regénynél Pataki Elvira klasszika filológushoz fordulhattam, ha bármi kérdésem támadt, a Babilonnál pedig főként Vér Ádám asszirológus osztotta meg velem nagylelkűen a tudását. Utóbbi regény megírását viszont már nem úsztam meg némi háttérmunka nélkül, hiszen a mezopotámiai mitológia és kultúra nem annyira ismert, mint a görög. Átnéztem egy-két művelődéstörténeti könyvet, de a legnagyobb falatnak talán az Ádám által pdf-ben küldött, cirka ezer oldalas angol nyelvű, az újasszír birodalom korából származó névjegyzék bizonyult, ennek az átrágásával választottam ki a regényben előforduló nevek nagy részét.

    - A szereplőid annyira karakteresek és elevenek. Kikről mintáztad őket?

  • - Nem mondanám, hogy konkrét személyekről mintáztam őket. A karaktereimnek megvan az a jó szokása, hogy írás közben egyszerűen életre kelnek, és öntörvényűen maguk alakítják a jellemüket. Ez persze nem jelenti, hogy egy-egy fizikai vonásukat vagy tulajdonságukat ne kölcsönözném valamely általam ismert személytől. A Babilon főszereplőjét, Leónt például külsőleg egy középiskolás osztálytársamról mintáztam, de a személyisége menet közben teljesen más lett, mint azé a fiúé.

  • - A regényeid tele vannak elképesztően eredeti ötletekkel. Hogyan jut eszedbe például egy olyan kozmológia, amiben zsebuniverzumok között cikáznak a kamaszok? Hogyan lehet egy koherens fantáziavilágot így kiépíteni?

  • - A zsebuniverzumok esetleges létezése nem az én ötletem, olyan nagy fizikusok foglalkoztak az elmélettel, mint Stephen Hawking. A teóriákból én persze vajmi keveset értek, de az a kevés megragadta annyira a fantáziámat, hogy beépítsem a regényeimbe. A zsebuniverzumokat egymással és a Földdel összekötő féregjáratok pedig (többek között a Stargate című sorozatnak köszönhetően) manapság egészen elcsépelt ötletnek számítanak – talán a két kozmológiai elmélet ötvözése a mitológiával hozhatott valami új színt a témában. A koherencia kérdésére pedig hasonlót felelnék, mint a karakterek esetében: az írás folyamatában van egyfajta önszervező erő, ami független tőlem, ez képes habarcsként összetartani a történet egyes elemeit, ötleteit.

  • - Hogyan alakul a harmadik kötet? Milyen új szereplőkre számíthatunk?

  • - Még alig kezdtem el, így nem szívesen beszélek róla. Talán annyit elárulhatok, hogy ezúttal egyes szám harmadik személyben íródik, és valószínűleg három szálon fog futni a cselekmény, vagyis nem egyetlen abszolút főszereplő szemén keresztül látjuk az eseményeket. A történet magja pedig természetesen Ahrimán újabb világveszejtő próbálkozásának visszaverése lesz, két újabb különleges zsebuniverzumot állítva a középpontba.

  • - Kiknek ajánlod A Szelek Tornyát, a Babilont és miért?

  • - Tíz év fölött mindenkinek, aki szereti a mitológiát, a humort és az izgalmas kalandokat.


Hajdú Zsani interjúja

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek