Nényei Pál élete
– Nos, drágáim, ma Nényei Pál életéből felelünk! – mondta a tanárnő szigorúan és megigazította orrán a szarukeretes szemüveget. – Remélem, készültetek.
A rossztanuló lejjebb csúszott a padban, megpróbált úgy tenni, mintha hiányozna aznap. A jó tanuló viszont feljebb emelkedett, olyan magasra tört, szinte már lebegett a felelési vágytól. Nagyon-nagyon jól tudta Nényei Pál, híres huszonegyedik századi író életét, ez tutira egy ötös felelet lenne!
– Lássuk csak, lássuk csak. – borzolta az idegeket. Aztán kimondta a nevet.
A rossztanuló egész testében összerándult. Kénytelen volt beismerni magának, hogy őt hívják így. Óvatosan visszatolta a padjába a könyvet, amit olvasni készült irodalomórán, és elindult kifelé. Úgy érezte, a feje most üresebb, mint valaha.
– Nos? – vicsorgott gonoszul a tanárnő. – Születés, élet, főbb művei, halál. Tessék!
– Öööö Nényei Pál élete... Nényei Pál élete...
– Igen?
A rossztanuló hadarni kezdett. Most már mindegy, lesz ami lesz. Legalább megpróbálja.
– Nényei Pál átlógott? – kérdezte a tanárnő. A lányok diszkréten felkuncogtak.
– Nem ő, az élete! – válaszolt bátran a rossztanuló.
– Értem. No és milyen volt a gyermekkora? Milyen családba született, milyen más írók hatottak az életművére?
– Nényei Pál gyermekkora... – kezdte a rossztanuló, de őszintén szólva el se tudta képzelni, hogy egy írónak egyáltalán volt gyermekkora. A képeken úgy nézett ki az összes, mintha eleve öregen született volna.
– Gyermekkorában főleg a szülei hatottak rá. Ekkor írta kezdeti műveit.
A rossztanuló büszke volt erre a mondatra, olyan elegánsnak, tankönyvszerűnek érezte. Ekkor eszébe jutott még valami... Hirtelen bevillant agyába egy tankönyvoldal, isten tudja, mikor láthatta. Boldogan robbant ki belőle a biztos tudás:
– Ja igen! És Ők című drámai művének, amellyel díjat nyert a Nemzeti Színház drámapályázatán, a címét álmában felesége adta!
De a tanárnő sajnos nem hatódott meg ettől.
– Kinek az álmában? – kérdezte hidegen.
– Háááát... a felesége álmában.
– A felesége azt álmodta, hogy címet ad a férje művének?
– Nem – zavarodott bele végleg szegény rossztanuló. – A férj álmodta, hogy a felesége az álmában azt mondja, vagy azt álmodja, hogy Ők.
– Hát kisfiam, gratulálok! Azt hiszem, Nényei Pál most forog a sírjában. És a felesége is.
A jótanuló, aki eddig bölcsen kivárt, most elérkezettnek látta az időt, hogy látványos győzelmet arasson. Jelentkezett.
– Szent ég, ez több, mint ami a tankönyvben áll...! – hatódott meg könnyekig a tanárnő. – Honnan tudod mindezt?
– Kicsit hozzáolvastam. – suttogta a jótanuló szemérmesen.
– Nos, akkor segítsd ki a társadat, aki olyan távol áll a magyar irodalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől! Folytasd a feleletet! – mondta a tanárnő tréfásan.
A jótanuló nagy levegőt vett és már fújta is.
– Fuhh! – fulladt el a tanárnő hangja a boldogságtól. – Nos, ilyen egy felelet, látjátok? Ülj le. Ötös. És köszönöm.
Aztán elsötétült arccal a rossztanulóhoz fordult.
– Te pedig menj a helyedre egy egyessel a zsebedben. És gondolkodj el rajta, hogy mit is jelent a művészet!
A rossztanuló a helyére kullogott. Nem érdekelte az egyes, volt már jó pár belőle, tökmindegy az egész. A tanárnő közben már egy újabb gyökér író életét kezdte ismertetni, ezért a rossztanuló újra előhúzta a padból a könyvét és az ölébe fektette. Jól körülnézett, nem látja-e meg senki a borítót, mert az azért eléggé gáz lenne. De szerencsére nem nézett oda senki.
Úgyhogy bátran kinyitotta Az irodalom visszavágot, és elmerült az olvasásban.
(Köszönet Szabó Borbálának, a gyerekkori fotókért is. A leadben szereplő képet Szöllősi Mátyás készítette.)