Nényei Pál élete

– Nos, drágáim, ma Nényei Pál életéből felelünk! – mondta a tanárnő szigorúan és megigazította orrán a szarukeretes szemüveget. – Remélem, készültetek.
A rossztanuló lejjebb csúszott a padban, megpróbált úgy tenni, mintha hiányozna aznap. A jó tanuló viszont feljebb emelkedett, olyan magasra tört, szinte már lebegett a felelési vágytól. Nagyon-nagyon jól tudta Nényei Pál, híres huszonegyedik századi író életét, ez tutira egy ötös felelet lenne!

A tanárnő az okostelefonján pergette a névsort.

– Lássuk csak, lássuk csak. – borzolta az idegeket. Aztán kimondta a nevet.

A rossztanuló egész testében összerándult. Kénytelen volt beismerni magának, hogy őt hívják így. Óvatosan visszatolta a padjába a könyvet, amit olvasni készült irodalomórán, és elindult kifelé. Úgy érezte, a feje most üresebb, mint valaha.

– Nos? – vicsorgott gonoszul a tanárnő. – Születés, élet, főbb művei, halál. Tessék!

– Öööö Nényei Pál élete... Nényei Pál élete...

– Igen?

A rossztanuló hadarni kezdett. Most már mindegy, lesz ami lesz. Legalább megpróbálja.

– Nényei Pál élete még a huszadik században kezdődött el, de átlógott a huszonegyedikbe is, ahol  aztán megírta híres műveit. A huszonegyedik században Nényei Pál élete folytatódott, és...

– Nényei Pál átlógott? – kérdezte a tanárnő. A lányok diszkréten felkuncogtak.

– Nem ő, az élete! – válaszolt bátran a rossztanuló.

– Értem. No és milyen volt a gyermekkora? Milyen családba született, milyen más írók hatottak az életművére?

– Nényei Pál gyermekkora... – kezdte a rossztanuló, de őszintén szólva el se tudta képzelni, hogy egy írónak egyáltalán volt gyermekkora. A képeken úgy nézett ki az összes, mintha eleve öregen született volna.

– Gyermekkorában főleg a szülei hatottak rá. Ekkor írta kezdeti műveit.

A rossztanuló büszke volt erre a mondatra, olyan elegánsnak, tankönyvszerűnek érezte. Ekkor eszébe jutott még valami... Hirtelen bevillant agyába egy tankönyvoldal, isten tudja, mikor láthatta. Boldogan robbant ki belőle a biztos tudás:

– Ja igen! És Ők című drámai művének, amellyel díjat nyert a Nemzeti Színház drámapályázatán, a címét álmában felesége adta!

De a tanárnő sajnos nem hatódott meg ettől.

– Kinek az álmában? – kérdezte hidegen.

– Háááát... a felesége álmában.

– A felesége azt álmodta, hogy címet ad a férje művének?

– Nem – zavarodott bele végleg szegény rossztanuló. – A férj álmodta, hogy a felesége az álmában azt mondja, vagy azt álmodja, hogy Ők.

– Hát kisfiam, gratulálok! Azt hiszem, Nényei Pál most forog a sírjában. És a felesége is.

A jótanuló, aki eddig bölcsen kivárt, most elérkezettnek látta az időt, hogy látványos győzelmet arasson. Jelentkezett.

– Nem a feleség álmodta, hanem a férj álmodta, hogy a felesége azt mondja, legyen a darab címe: Ők. Különben egy kis érdekesség: Nényei Pál talán legismertebb másik művének, Az irodalom visszavágnak a címét is a felesége adta 2015-ben, de ezúttal ébren voltak mind a ketten. Igaz, már lefekvéshez készülődtek.

– Szent ég, ez több, mint ami a tankönyvben áll...! – hatódott meg könnyekig a tanárnő. – Honnan tudod mindezt?

– Kicsit hozzáolvastam. – suttogta a jótanuló szemérmesen.

– Nos, akkor segítsd ki a társadat, aki olyan távol áll a magyar irodalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől! Folytasd a feleletet! – mondta a tanárnő tréfásan.

A jótanuló nagy levegőt vett és már fújta is.

– Nényei Pál 1974-ben polgári-nemesi család sarjaként született Budapesten. Hét testvére közül ő volt az egyik. Már kora gyermekségében a betűk szerelmese lett, főképp az orosz irodalom csöppentett sok gondolatot nyiladozó lelkébe. Pannonhalmán tanult, ez jelentette számára az alma matert, ahová később tanárként is visszhúzta a szíve. Ezzel a keretes szerkezet is megtalálható az életében. Lelki és szellemi értelemben is sokat adott számára Pannonhalma. Tanárként nagy sikereket ért el, de mégis valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság lakozott lelkében. Ezt ellensúlyozta az írással, amelyben a groteszk, a líraiság és a posztmodern intertextualitás stíluseszközeit is magán viselte. Különleges stílusa, humor és komolyság között egyensúlyozú írói hangja miatt Nényei Pál sok nemzedék bibliája lett. Szállóigévé is vált néhány mondása, mint például: „Nincs pocsékabb, kilátástalanabb helyzet egy írónak, mint amikor kötelező olvasmánnyá válik. Én soha a büdös jó életbe nem akarok kötelező olvasmánnyá válni!” - írja Az irodalom visszavág című kötelező olvasmánya lapjain.

– Fuhh! – fulladt el a tanárnő hangja a boldogságtól. – Nos, ilyen egy felelet, látjátok?  Ülj le. Ötös. És köszönöm.

Aztán elsötétült arccal a rossztanulóhoz fordult.

– Te pedig menj a helyedre egy egyessel a zsebedben. És gondolkodj el rajta, hogy mit is jelent a művészet!

A rossztanuló a helyére kullogott. Nem érdekelte az egyes, volt már jó pár belőle, tökmindegy az egész. A tanárnő közben már egy újabb gyökér író életét kezdte ismertetni, ezért a rossztanuló újra előhúzta a padból a könyvét és az ölébe fektette. Jól körülnézett, nem látja-e meg senki a borítót, mert az azért eléggé gáz lenne. De szerencsére nem nézett oda senki.

Úgyhogy bátran kinyitotta Az irodalom visszavágot, és elmerült az olvasásban.


(Köszönet Szabó Borbálának, a gyerekkori fotókért is. A leadben szereplő képet Szöllősi Mátyás készítette.)