Tandori Dezső - Még medvék

Medvés versek

Tandori Dezső Medvék minden mennyiségben című kötete nemrég jelent meg a Pagonynál Agócs Írisz illusztrációival. A régi-régi medvés verseket új sorrendbe rendeztük és igazi lelkes Íriszes medvék kerültek melléjük.

De Tandorinak nagyon sok olyan medvés-madaras gyerekverse van, amelyek csak folyóiratban láttak napvilágot. Sőt, esetleg még ott sem... Ezekből fog a következő Tandori kötet összeállni. Mi már nagyon várjuk, mert olyan jó ezeket a verseket olvasni, beköltözni ebbe a különös, egyszerű, de mégis filozofikus mélységeket feltáró világba. Három darabot közlünk belőlük, ősszel pedig jön az egész kötet.

medve_csapat.jpg
Medvék a télre

 

Medvéink az idén is

felkészültek a télre.

Van mindene, és mégis:

a medve néha – félne...!

És azért néha fél is.

 

Medvéink néha félnek a téltől,

azért készültek így föl.

 

A készülődés nagy dolog,

nem is megy tétlenkedve.

Tevékeny hát, sürög-forog,

ha készül a télre, a medve.

Gazdát s idegent megmorog.

 

A fáradság megérte,

medvéink készek a télre.

 

S ha megkérdezzük a medvéket,

hogy sikerült ez ilyen jól,

azt felelik: „Ugye, az a lényeg,

hogy a medve mindig GONDOL...”

Ebből az okos: érthet.

 

Mire gondol? Be nem fejezte,

mert elaludt télre a medve.

 

medve_szekreny.jpg
(Sakk, matt)

Én és Főmedvém, Főmedvém

és én, és én: Főmedvém -

ha én lehetnék Főmedvém,

azt de nagyon szeretném.

 

„Főmedvém, én egyszer eltünök,

s akkor mi lesz?” - Az lesz a sakk-kor,

mondja Főmedvém, ott ülök

egész nap a sakktábla előtt akkor.

 

Odabűvöllek a kockákra,

te leszel a feketék királa,

s akkor én átlényegülök

- hogy Főmedvém miket tud! -,

 

és a fehér király leszek,

a végén csak kettesbe veled,

na meg a királynék, a nejed,

meg velem a Brómi, állunk csak,

 

s kezdünk egy életet, egy újat,

így lesz. - „Főmedvém...!” Én és ő,

ez újra többé nem kezdhető,

de mivel ezt csak én tudom,

 

ezért vagyok én – én, és nem ő.

És csak puszilom, puszilom, puszilom.

 

medve_csillag.jpg
Verebek a lakásban

 

Egy két és fél éves veréb,

azt hinnéd, óvakodva lép,

vagy hát ha nem lép: ugrál;

nézi, hová lépsz, megvár.

 

Én mondom, hogy – ellenkezőleg!

Mert egy veréb se kérdi tőled,

mikor van éppen láb alatt;

rád bízza ezt: vigyázz – magad!

 

Ezért jól meglehettek együtt;

árnyát lesheted, ha a nap süt,

ha nem süt, még árnyát se látod,

találgathatsz, hol a barátod:

 

a két és fél éves veréb

(azt hinnéd, óvakodva lép?) -

mert az igazi jó barát

tőled mért féltené magát?

 

Ott áll, ahová épp lépni akarsz,

ez a legjobb hát: nyomban lehasalsz,

ahogy „a szobátokba” érsz,

akkor nem lehet semmi vész.

 

Hasalsz a szőnyegen, no látod,

megértik egymást a jóbarátok!

Hátadra szökken, fejedre lép -

te is csináld csak: a magadét...!