8 szép könyv a nyárra!

Művészi újdonságok 2-10 éves korig

cimkék: #szemle

Olyan mesekönyveket válogattunk, amelyeket a rajzokra kényes, művelt vásárlóink is szívesen adnak a gyerekeik kezébe, és a legtöbbjük újdonság, talán még hiányzik a polcról. Figyeltünk, hogy a szöveg is legalább annyira egyedi, különleges legyen, mint a rajz. Lapozzatok bele a mi kedvenceinkbe, és az válogassatok a művészi könyvekből a boltban! (A kép Hanga Réka munkája)

Thorsten Saleina: Hohó! Kié ez a popó? (ford. Szabó T. Anna), Tessloff Babilon

A legkisebbeknek szóló kukucskálós könyvek közé tartozik ez a vaskos könyvecske, amiben mindenféle állatokat láthatunk hátulról, mellettük kis versike (Szabó T. Anna humoros-aranyos-ötletes fordíásában) az állatról. A kép és a rím segít kitalálni, hogy milyen állatról is lehet szó, mi hiányzik az utolsó sor végéről mindig. Ha pedig kihajtjuk az ablakocskát, akkor ott sasolnak vissza ránk a válluk fölött a jókedvű vadak. Szóval: az egész poénos és kedves kis könyv azoknak a kisbabáknak, akik annak örülnek, ha felismernek egy állatot!

B. J. Novak: Képtelen KÖnyv, Európa

Ez a könyv attól művészi, hogy nincs benne kép. Ez egy igazán interaktív felolvasó könyv, színészi vénával megáldott bohócszülőknek ajánlom, akik nem érzik kellemetlenül magukat, ha hülye hangokat adnak ki, és a gyerekeik ettől gurulnak a nevetéstől. A lényeg: a felolvasót és a hallgatót megdöbbenteni, kizökkenteni, az olvasási szokásokat felrúgni. Nincs történet, nincs kép, az olvasó reakciói be vannak építve a szövegbe, a fiktív olvasói reakciókra válaszol a könyv. A gyerekeknek valószínűleg ez nem egyszer és nem kétszer vicces: már csak azért is, mert meg lehet dönteni a komoly felnőttek uralmát. Most egy darabig nekik is a könyv parancsol, és lehet nevetni rajtuk. Legkisebb kortól élvezetes felolvasnivaló.

Sárvári Töttős Györgyi - Győri Ildikó: Varázspálca szakszerviz, ill. Szalma Edit, Kolibri

Nagyon szép és nagyon kedves kis pszichokönyv a Varázspálca szakszervíz. Szerkezetét tekintve a Pagony Rufusz Rafael-sorozatára hasonlít: egy mindennapi problémába ütközik a főhős, Danó, amit nem tud megoldani, és a kertben álló beszélő diófa, a kicsit didaktikus nevű Sapienso (aki egyszerre a ráció és a megértés, mint egy jó pszichológus) beszélget vele, majd elmesél egy “gyógyító”, problémafeldolgozó mesét, és meg is beszéli a kisfiúval a mese tartalmát. Minden mesét egy rövid, szülőknek szóló rész követ, ahol elmagyarázzák a felnőtteknek, hogy milyen probléma áll a mese fókuszában, és arra milyen reakciót tanácsolnak a szerzők. Nyugodt, kedves, nem kioktató hangon szólnak ezek a részek is. Az egész kötet felvállaltan és nem idegesítően didaktikus, ugyanakkor a karakter él, szerethető, amiben oroszlánrésze van Szalma Edit finom, kézzel festett, aranyos figurájának. Mesekönyv és tanácsadó könyv legjobb tulajdonságait egyesíti a kötet. Nagyóvodásoknak ajánljuk, akik nehezen kezelik még az érzelmeiket.

Kiss Ottó: Ati és a holdvilág, Ati repülni tanul, Ati a tükör előtt, ill. Hanga Réka, Cerkabella

Kiss Ottó érzékeny szövegeiben a teljesen hétköznapi realitásból bomlanak ki apró lépésekben, rezzenésekben a legkomolyabb egzisztenciális kérdések. Sem elviccelve, sem elkomolykodva, magyarázva nincsenek, épp ettől nagyon-nagyon jók. Építkezni nagyon tud, vagy inkább szőni, hiszen a történeteket szőni kell, mint egy finom, minden értelmezésre, olvasói gondolatra rezdülő pókhálót. Az Ati mesékben az élők és a holtak mindennapi és mégis mágikus kapcsolata bomlik ki: az elsőben a nagypapa Atira hagyja a Holdba repítő autót, a másodikban a repülőtudományát az álom közvetítésével, a harmadik mesében pedig a tükör mögül lép ki a múlt, egyenesen a kisfiú életébe. A tükör mögött lehet élet, de lehet halál is, a tükörkép nem csak az énnek a képe, hanem a másiknak is, aki továbbél bennünk, történeteknek, amik átfutnak az egyénen, és továbbszaladnak a jövőbe.

Ursula Jones - Sarah Gibb: A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba, Manó Könyvek

Sarah Gibb könyvei a művészi és a giccs határán egyensúlyoznak - olyan kislányoknak vegyük, akik imádják a Disney-hercegnőket, de szeretnénk nekik valami ennél többet, igényesebbet adni. A mesebeli királykisasszony, ez az önálló ellen-Hamupipőke pont elmenne a bálba, de nem azért nem megy, mert mindenkinek alávetett, mert elnyomják, hanem mert ad 1. nem bírj a nők között válogató felfújt hólyag királyfikat, ad 2. dolga van. Ugyan királylány, de rendet kell tennie a konyhában, a kertben, mert az apja vendégséget rendez. Szerencsére, végre! ez a királylány nem tud sem kertészkedni, se nem zseniális szakács. Egyáltalán nem jeleskedik a hagyományos női szerepekben, viszont a nyelve fel van vágva, tettre kész és határozott. Végül még a királyfi is elnyeri a kegyeit, és közös megegyezéssel, egymás hibáit - avagy inkább tulajdonságait - elfogadva meg is házasodnak. És tényleg boldogan élnek, míg… Haladó, kisiskolás királylányoknak.

Varró Zsuzsa: Áfonyka, ill. Domján-Udvardy Melinda, Holnap

Áfonyka egy erdei tündér, akit felkap a szél és messzire fúj. Ebben a messziben sokféle furcsa lénnyel találkozik, akiken hol segíteni kell, hol ők segítenek Áfonykán. A legfontosabb mindenesetre azt megakadályozni, hogy a kisnövésű óriás, Hapax Legomenon felfalja fene nagy éhségében az egész erdőt.

Rég olvastam nyelvileg olyan kidolgozott, érzéssel és burjánzó kreativitással megírt meseregényt, mint Varró Zsuzsáé. Úgy látszik, az egész család született író, mert Varró Dániel versei (az író a híres költő testvére) egyáltalán nem lógnak ki felfelé a kötetből, a próza minimum egyenrangú velük. Látszanak az előképek: Alíz szürreálba hajló vándorútja Csodaországban (amit Varró Zsuzsa fordított), a Lázár Ervin-i nyelvi játékosság, a szinonímák, a legkülönbözőbb közegből származó (szak)szavak beemelése az elnevezésekbe, Tandori mindent életre keltő játékossága, a végtelen, abszurdba hajló párbeszédek. Szerethető és humoros minden fordulata, minden szereplője a könyvnek.

Mindehhez nagyon szépen passzolnak az őszies akvarellek, Áfonyka egész lendületes kis lénye életre kell a képeken, a fő karaktert nagyon elkapta a rajzoló, Domján-Udvardy Melinda.

Ha valamit fel lehet róni a könyvnek, az a dramaturgia, amely kissé egyenetlen: a tulajdonképpeni küldetés elég későn fogalmazódik meg, az epizódok nem ívelnek nagyon felfelé, és így nincs feszültség. Regénynek nem éreztem eléggé feszesnek, mesegyűjteménynek viszont túlságosan regény, hiszen egymásra épülő fejezetekből áll.

A rajzok és a kötet formátuma alapján 5-6 évesek korosztályra “lőttem be” a könyvet, a szöveg olvastán viszont inkább idősebb korosztálynak: és valóban 8 éves kortól ajánlja a kiadó is - tehát ne hagyjuk megtéveszteni magunkat a “babásabb” külsőtől, ez egy igazi, egyedi és nagyon szórakoztató stílusban megírt kisiskolásoknak szóló meseregény!   

P.I. Csajkovszkij - Tarbay Ede: A hattyúk tava, ill. Gyöngyösi Adrienn, Holnap

Csajkovszkij balettjét Tarbay Ede egyszerre meséli újra és mutatja be, magyarázza meg. A mese és a magyarázatok összefonódnak, az elbeszélő, mint egy nagy színpadmester, rendezgeti a figurákat és osztja az információkat. A mesésebb részeket korfestő-ismeretterjesztő oldalak szabdalják. Gyöngyösi Adrienn gyönyörűen megfestette a Herceget, a hattyúkat, Odettet, a gonoszokat, és magát a színházat, mint keretet. A kötethez tartozó CD-n pedig meghallgathatjuk a zenét - érdemes a magyarázatokkal egyszerre hallgatni, mert önmagában a könyv nem értelmezhető a zene nélkül. Több részben olvassuk, mert a sok infót nem tudja egy gyerek egyszerre befogadni - bár egy ötéves szerintem még így sem, én ezt is inkább 7-8 éves kortól ajánlom.

Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok, ill. Buzay István, Móra Kiadó

Emlékszünk még erre a réges régi könyvre? Igen, réges-régi, már ötvenéves. Ötven éve még nem volt iPad. Ötven éve nem volt mobiltelefon. Ötven éve többnyire nem volt telefon, és nem volt dugó az M7-esen, de volt Balaton akkor is, meg vonat, ami odavitt, és amin lehetett olvasni. Írógép már volt. Meg nyomdagép is, de egyesével szedték bele a betűket. Ötven éve éltek már emberek a Földön, pedig elképzelhetetlenül és borzasztóan messze van, fura anyagból készült elszabott kantáros rövidnadrágokban, műszálas és szúrós rakott szoknyában és kisingekben jártak azok a gyerekek, akik A kisfiú meg az oroszlánokat olvasták, és valami mégis kellett legyen, ami ötven éve is ugyanolyan volt, mert most is működik a szöveg, de tökéletesen, és akkor is működött. A kisfiú meg az oroszlánokat én nem is mutatnám be, van a kisfiú, aki szerint oroszlánok vannak a fészerben, és tényleg vannak, van Bruckner Szigfrid, aki ekkor még nem CsodaBruckner Csodaszigfrid CsodaÉn, de már azért nyomokban igen. Keresi a feleségét, aztán segít meggyógyulni a kisifúnak, aki elképzelte őt, vagy csak meglátta - a kettő végül is egy és ugyanaz, mert onnan lehet tudni, hogy ez a mese jó, hogy mégis minden teljesen igazi benne. Igazi a cirkusz, a szerelem, a féltékenység, a kétségbeesés és a gyógyulás is (a testi meg a lelki). Olvassatok régi könyveket is, mert jók! Kisiskolásoknak, felolvasásra, estéről estére.

Kapcsolódó cikkek